MOLNÁR ZOLTÁN (TISZA): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Az előttem felszólaló vezérszónokunk és frakciótársam pontosan és megindítóan vázolták fel a törvényjavaslat lényegét. Vezérszónokunk rámutatott a törvény gyakorlati és politikai jelentőségére, arra, hogy felülírjuk a családokat és az iskolákat megterhelő szombati munkanapok rossz rendszerét, és a TISZA teljesíti egy újabb, a magyar embereknek tett választási ígéretét. Frakciótársam pedig a négygyermekes édesanya szemszögéből világította meg azt az igazságot, amit mindannyian érzünk: a gyermekeinknek nem tökéletes ajándékokra, hanem jelen lévő szülőkre van szükségük.

De engedjék meg, hogy mindezek mellett megnevezzem e nap igazi, mély értelmét! Tisztelt Képviselőtársaim! A szenteste nem a vásárlási láz véghajrája és nem is egyszerűen egy naptári pihenőnap. December 24‑e a karácsony vigíliája, Jézus Krisztus születésének ünnepe. A keresztény kultúrkörben és a hívő ember szívében ez a nap az emberiség történetének egyik legcsodálatosabb eseményére emlékeztet, arra, hogy a sötétségben fény gyúlt, hogy a Megváltó megszületett egy jászolban, elhozva a békét, a reményt és a feltétel nélküli szeretetet.

Ez az alapvető gondolat, amely több mint ezer éve formálja európai és magyar identitásunkat, és ez az a csoda, amelynek megéléséhez csöndre, elcsendesedésre és belső jelenlétre van szükség. A szenteste méltóságát nem lehet rohanás közben megélni. Mégis hogyan várhatnánk el a magyar emberektől, hogy átszellemülten, békében ünnepeljék Jézus születését, ha még december 24-én délután is az áruházi polcok között, a pénztárgépek csilingelése közepette vagy az utolsó feladatok hajszájában kell helytállniuk?

Tisztelt Ház! Tudjuk jól, hogy ez a javaslat nem új keletű ebben a Házban. A volt kormánypárti többség a múltban már több alkalommal utasította el a december 24-ei munkaszüneti napra vonatkozó kezdeményezéseket, lesöpörték a családok, a hívők, a kereskedelmi dolgozók és az érdekképviseletek határozott kérését. Minden alkalommal győztek a száraz, rideg gazdasági számítások, a GDP-kiesésre tett technokrata utalások és a bürokratikus kifogások.

De tegyük fel a kérdést: valóban a gazdasági mutatón kell mérnünk a szenteste békéjét? Amikor egy parlament munkaszüneti napot határoz meg, nem pusztán munkajogi paragrafusokról dönt. A munkaszüneti napok kijelölése a legtisztább értékválasztás. Ezzel mondja ki egy nemzet képviselete, hogy mi a közös érték, amiért egy pillanatra érdemes megállítani a mindennapi hajszát, leállítani a gépeket, bezárni a boltok kapuit.

Azzal, hogy a TISZA december 24-ét állandó, törvényben garantált munkaszüneti nappá teszi, azt üzenjük a magyar társadalomnak, hogy tiszteljük a keresztény hitüket, elismerjük a munkájukat, becsüljük a teljesítményüket, de kimondjuk, hogy az ember élete nem pusztán a termelésről és a fogyasztásról szól.

Természetesen én is mély tisztelettel gondolok azokra a szakemberekre, orvosokra, ápolókra, katonákra, rendőrökre, tűzoltókra és közlekedési dolgozókra, akik ezen a napon is őrzik az ország biztonságát. Az ő áldozatos munkájuk és szolgálatuk teszi lehetővé a többség nyugalmát, ezért a törvény garantálja számukra a méltó megbecsülést.

Tisztelt Képviselőtársaim! A karácsony minden magyaré. Ahogy a törvényjavaslat preambuluma is kimondja: tiszteletben tartjuk a karácsony keresztény gyökereit és hívő honfitársaink mély vallási élményét, ugyanakkor felkaroljuk azokat is, akik számára ez a nap a szeretet és a családi összetartozás egyetemes ünnepe. Lépjünk túl a múltbeli elutasításokon, javítsuk ki a korábbi hibákat, és tegyük végre méltóvá, emberivé és kiszámíthatóvá a szentestét!

Kérem a tisztelt Házat, hogy pártállástól függetlenül, a magyar családok és a dolgozó emberek érdekében egyhangúlag támogassák e törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárt soraiban.)

Forrás: parlament.hu