A parlamenti sértegetésektől a közmédia átalakításán át a kormány sajtóhoz való viszonyáig számos témában fogalmaztak meg éles kritikát a Sziluett legújabb adásának résztvevői. Ibolya Csenge Gabriella, György-Horváth Zsuzsa és Csete Beáta szerint a Tisza politikájából hiányzik a következetes értékrend, miközben a jobboldali szereplők kiszorításának szándékát látják a kormány döntéseiben.

Orbán Viktor friss interjúját energikusnak és a jobboldali közösség számára biztatónak nevezték. Különösen a tábor újjászervezéséről, a feladatok elosztásáról és a vidéki jelenlétről elhangzottakat emelték ki. Ugyanakkor hiányérzetükről is beszéltek amiatt, hogy a volt miniszterelnök nem készül beszédet mondani október 23-án.

„Büdös paraszt!”

A beszélgetés egyik leghangsúlyosabb része a parlamenti hangnemről szólt. A résztvevők felidézték a Kovács Petra Juditnak tulajdonított, Pócs Jánosnak címzett „büdös paraszt” beszólást. Abban egyetértettek, hogy a sértegetés elfogadhatatlan, az értelmezésében azonban vita alakult ki: egyikük a földművesekkel szembeni általános lenézést is belelátta, másikuk személyesen Pócsnak szánt, indulatos sértésként értékelte.

„Ő bántani akart. Be akart szólni Pócs Jánosnak és beszólt, csak megfeledkezett arról, hogy ő hol ül éppen.”

Az adásban azt is megemlítették, hogy a képviselő később elnézést kért. A történetet azonban a résztvevők egy tágabb folyamat részeként tárgyalták: szerintük a személyeskedés és az ellenfél felszólalásának megzavarása egyre inkább meghatározza az országgyűlési vitákat. A parlamenti karzaton szerzett tapasztalatokra hivatkozva arról beszéltek, hogy a teremben a közvetítéseknél is nyomasztóbbnak érzékelik a légkört.

Miért nem férnek be a közmédiába a jobboldali műsorvezetők?

Hasonlóan éles bírálat érte a kormány és a sajtó kapcsolatát. A Partizán parlamenti bejutása és a norvég NRK meghiúsult interjúja kapcsán azt kifogásolták, hogy szerintük a miniszterelnök válogat az újságírók között. Az NRK történetét a sajtószabadságról hangoztatott ígéretekkel állították szembe, és szóvá tették azt is, hogy a kormányt bíráló cikkek miatt korábban támogatott szerkesztőségeket is támadnak egyes Tisza-szimpatizánsok.

A közmédia ügyében a világnézeti sokszínűséget kérték számon. A beszélgetők állítása szerint a korábbi rendszerben baloldali gondolkodású munkatársak is dolgoztak az intézménynél; ebből kiindulva kérdezték, miért ne maradhatnának most jobboldali műsorvezetők és szerkesztők.

„Miért nem fér meg az a pár jobboldali műsorvezető?”

A Fidesz–KDNP médiatanácsi jelöltjeinek elutasítását ugyancsak politikai kiszorításként értelmezték. Szerintük a jelöltek szakmai alkalmasságánál fontosabb szemponttá vált, hogy melyik politikai közösség támogatja őket.

Gazdasági témaként a kata tervezett változásai kerültek elő. A műsorban említett, egyes vállalkozók számára havi 25 vagy 50 ezer forintos többletteherrel kapcsolatban attól tartottak, hogy az érintettek áremeléssel reagálnak. Érvelésük szerint így a magasabb vállalkozói közterhek végül a szolgáltatásokat igénybe vevő emberek kiadásaiban is megjelenhetnek. A fűtési szezon, az üzemanyagárak és a nyugdíjasok támogatása kapcsán további bizonytalanságokról beszéltek.

Mi a Tisza?

A gyermekvédelmi szabályozásról és az örökbefogadásról szóló részben a résztvevők a szülők elsődleges szerepét hangsúlyozták a gyermekek szexuális nevelésében. Magyar Péter álláspontját több kérdésben kitérőnek tartották, és ezt a Tisza sokféle nézetet összefogó szavazótáborával magyarázták.

Innen jutottak el a párt politikai önmeghatározásához. Szerintük az eltérő választói elvárások közötti egyensúlyozás mögött nem látszik világos, következetesen képviselt értékrend.

„Hogyha valaki mindenhova tartozik, az sehova nem tartozik.”

A Tisza közös nevezőjét végül elsősorban a Fidesszel való szembenállásban határozták meg: „Bármit és mindent, csak a Fideszt ne.”

Az adás végén az „aljas pletykarovatban” tárgyalták meg a miniszteri lemondási szándékokról szóló értesüléseket.

+ −