PÜSKI ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum szerint a sikeres európai uniós csatlakozás minimális feltétele a nemzeti vállalkozások megerősödése, termelékenységük jelentős javulása, jobb tőkeellátottságuk biztosítása. Ebben a folyamatban a polgári kormány megkezdte a munkát, amelynek hatását még 2002-ben érzékelhettünk.

Az előttünk fekvő, a kis- és középvállalkozások helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről szóló 2002. évi jelentés elemzése kapcsán mindenképp azzal kell kezdenünk, hogy a 2002-es év a kormányváltás éve volt. Látnunk kell, hogy a polgári kormány egy világos célok szerint emelkedő Magyarországot adott át 2002 közepén az MSZP-SZDSZ-koalíciónak.

A '98-2002 közötti kormányzati ciklusban egyik legfontosabb feladat volt a vállalkozások minden kategóriájának a fejlesztése. A kormányzat a versenyképesség feltételeinek javítását igen változatos eszközökkel valósította meg. Ilyen eszközök voltak a bürokrácia csökkentése, az adó- és a járulékterhelés konkrét mérséklése, a támogatások, különösen a tőketámogatások növelése, az innováció segítése, bátorítása, az Európai Unió követelményeinek és az európai piacok feltételeinek megismertetése vagy a munkaerő felkészítése és képzése.

A felsorolt intézkedések különösen fontosak voltak a kis- és középvállalkozások számára, mert Magyarországon meghatározó ezek gazdasági és társadalmi szerepe. A magyar gazdaságban rengeteg olyan tényező van, amely indokolja azt, hogy a prioritásai közé emelje a kis- és középvállalkozások fejlesztését. A polgári kormányzat - felismerve a gazdaságpolitikai szükségszerűséget - útjára indította a Széchenyi-tervet. Ebben az előző rendszerektől eltérően nemcsak hitel- és kamattámogatásokat nyújtott a vállalkozásoknak, hanem beruházási tőkét is, megvalósítva ezzel egy kiszámítható, tervezhető, a tőke hiányát mérséklő pályázati rendszert.

Úgy gondolom, azt senki sem vitathatja, hogy a Széchenyi-terv igen nagy hasznára vált a kis- és középvállalkozásoknak. Ezen gazdaságpolitika eredményeként növekedett a kis- és középvállalkozások részesedése a GDP előállításában, az exportban és a foglalkoztatásban. Főleg azért mondhatjuk ezt, mert a Széchenyi-terv számos egyéb programot is tartalmazott. A beruházások kivitelezését többségében helyi kis- és középvállalkozások végezték, illetve nem mehetünk el szó nélkül a mellett a tény mellett sem, hogy a Széchenyi-tervnek számottevő indirekt gazdaságélénkítő és gazdaságfejlesztő hatása is volt.

A 2002-ben - a mostani jelentésben megfigyelhető - jónak mondható eredmények még egyértelműen a Széchenyi-tervnek köszönhetők. Igaz ez akkor is, ha a választások után ezt a jól működő rendszert a kormánypártok korábbi ígéretükkel szemben leállították. Ez a tett véleményem szerint közvetlenül az Európai Unióba történő belépés előtt több volt, mint hiba. Hiszen látható volt, amint a kis- és középvállalkozói szektor támogatottsága növekedett, a különböző kedvezmények igénybevételénél százalékos arányuk nőtt.

(16.40)

A jelenlegi kormánypártok és a képviselőtársaim kritizálják a Széchenyi-tervet, mondván, hogy kevés vállalkozásnak adott közvetlen állami támogatást, és nem is volt igazán eredményes. Meg vagyok győződve arról, hogy a hazai kisvállalkozók nagyon örülnének, ha most is élne ez a kormánypártok által nem elég eredményesnek minősített gazdaságélénkítő terv, mely igen hatékonyan javította a hazai kis- és középvállalkozások versenyképességét és piacra jutási feltételeit - sajnos azonban nem így van. A 2002. év második felében az új kormányt a vállalkozások támogatási politikájában az elbizonytalanodás jellemezte. 2002 közepe óta a támogatási források csökkentek, a Széchenyi-tervet gyakorlatilag felfüggesztették, vagy ahogy az előbb fogalmaztam, kivégezték; igaz, hogy Józsa képviselőtársam azt mondta, hogy nem, mert a neve megmaradt - igaz, a neve megmaradt, de mögötte nem volt semmi.

Többször történt említés új fejlesztési projektekről, de ennek gyakorlati eredményét a vállalkozások nem érzékelték és nem érzékelik. A jelentésben megfigyelhető kedvező képet és tendenciát még egyértelműen a - sajnos végnapjait élő - Széchenyi-tervnek köszönhetjük. A szocialista-szabad demokrata kormány ezután az országot egy koncepciótlan, sodródó társadalom- és gazdaságpolitika irányába vitte tovább. Ez a nehéz gazdasági helyzet és az, hogy ezt a helyzetet a kormány még mindig képtelen fölismerni, és így ennek kezelésére sem képes, nagy terhet jelent az ország és vele együtt a kis- és középvállalkozások számára.

A Magyar Demokrata Fórum értékelése szerint a magyar gazdaság működőképes és még nincs csődben, de a Medgyessy-kormány már igen. Ez a helyzet rosszabbodó kilátásokat jelent a nemzet számára. A kormány képtelen felismerni és feldolgozni azt a válságot, amit másfél éves koncepciótlan kormányzásával okozott a kisebb kiigazítást igénylő, de alapvetően megnyugtató növekedési pályán haladó és gazdagodó Magyarországnak. Nézzük, mi is jellemző a mai magyar gazdaságra: a költségvetés számai, a hiány, a fizetési mérleg, az eladósodás, hogy csak néhányat említsek, ez mind-mind lényegesen romlott 2002-höz képest.

A rossz gazdaságpolitika és a nehezen finanszírozható, ismétlődően jelentkező hatalmas hiány következtében a forint stabilitása megrendült, az adóterhek és a közszektor költségei jelentősen növekedtek. A hazai és külföldi bizalom a magyar gazdaság- és pénzpolitikában megrendült, ami az Európában példátlan hazai kamatszinthez vezetett. A 2002. évi úgynevezett jóléti programcsomagnak nem volt meg a fedezete, a népszerűség növelése érdekében a kormány felelőtlenül túlköltekezte magát, és ezzel minimálisra szorította a gazdaságpolitikai mozgásterét a ciklus hátralévő éveire.

Az országban bekövetkező, általánosan negatív változások sajnos hátrányosan érintették a hazai kis- és középvállalkozásokat is. Nehéz helyzetük kialakulásához több tényező is hozzájárult. A kormány, mint már említettem, előzetes választási ígéreteivel ellentétben megszüntette, kivégezte a Széchenyi-tervet, ami önmagában nem is lenne akkora probléma, ha lenne helyette valami másik, hasonlóan hatékony gazdaságélénkítő program, ilyen azonban - a vállalkozások legnagyobb sajnálatára - nincs, nem működik, és a vállalkozások támogatásában hatalmas űr keletkezett. A kabinetnek nincs valós gazdaságpolitikája sem a csatlakozási, sem az azt követő évekre, és ebben a helyzetben a vállalkozások számára kiszámíthatatlan, hogy mire várhatnak.

A kis- és középvállalkozók másik nagy problémája az, hogy még mindig nagy tőkehiány jellemzi őket. A Széchenyi-terv erre is megoldást jelentett, mivel nemcsak hiteltámogatást nyújtott a vállalkozásoknak, hanem beruházási tőkét is. Azért is volt fontos ez, mivel alapvetően nem hitellel, hanem tőkejuttatásokkal lehetett segíteni a nehéz helyzetben lévő vállalkozásokat. Most, az európai uniós csatlakozás küszöbén különösen fontos lenne ennek a programnak a folytatása, hiszen a hazai vállalkozóknak nem kis kihívás lesz szembenézni az uniós vállalatok versenyével. Most lenne csak igazán fontos a kis- és középvállalkozások közvetlen tőkejuttatás-elérési lehetőségeinek a biztosítása! Még az a szerencse ebben a helyzetben, hogy az említett vállalkozások nincsenek valóban igazán tisztában azzal, hogy pontosan milyen helyzet elé állítja őket az uniós csatlakozás, ugyanis a kormány elfelejtette őket hatékonyan felkészíteni a várható helyzetre. A kisvállalkozók jelentős része e mulasztás miatt nincs tisztában az uniós követelményrendszerekkel, jogszabályokkal, minőségi és környezetvédelmi feltételekkel.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kialakult problémában az a legnagyobb baj, hogy a magyar társadalom és ezen belül a magyar kis- és középvállalkozások nem értik, hogy mi történt az elmúlt másfél év alatt, hogyan kerülhetett ilyen helyzetbe ez az ország. Ehhez a zavarhoz természetesen hozzájárult a nagyvonalú kezdeti osztogatás, az ehhez csatlakozó még nagyvonalúbb ígéretek, a másfél évig tartó jóléti demagógia, majd a hirtelen kiderülő válságos nemzetgazdasági helyzet. Ma a társadalom minden rétege, az emberek zöme és velük együtt a kisvállalkozók is bizonytalannak érzik a jövőt; azt várják, hogy biztonságot kapjanak, valamiféle ígéretes jövőképet, ami felé határozottan megy ez az ország. Ennek a biztonságos jövőképnek reálisnak is kell lennie, hogy hinni lehessen benne. Ez valós, gyötrő gondja ma napjaink magyarságának, nemcsak a vállalkozóknak, fiatalnak, középkorúnak, öregnek egyaránt.

Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a 2002. év még egy sikeres éve volt a hazai kis- és középvállalkozóknak, ami egyértelműen az akkor még működő Széchenyi-tervnek és a polgári kormány világos, határozott és jó irányba vivő gazdaságpolitikájának köszönhető. Sajnos azonban az év vége felé már érzékelhetőek voltak a hanyatlás első jelei, ami a mai napig tart, és egyre kilátástalanabb helyzetbe sodorja a magyar társadalom minden rétegét, és velük együtt a szóban forgó kis- és középvállalkozói társadalmi csoportot is.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu