DR. CSILLAG ISTVÁN gazdasági és közlekedési miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök-jelölt Úr! A kormányprogram egy kétéves periódus után lényegében egy négyéves szakaszt zár le. 2001 és 2002 volt az az év a magyar gazdaság történetében először, amikor összevont költségvetése volt az országnak, tehát amikor arra a kérdésre, hogy mit mivel vethetünk össze, először nem tudtunk választ adni. Mögöttünk a két évvel, a 2003. és a most befejeződő 2004. évvel, tudjuk végre, hogy ez a kétéves, úgynevezett évelő költségvetés 2001-ben és 2002-ben milyen nehézségeket, a tisztánlátásnak milyen hiányát és a bázisról való gondolkodásnak milyen nehézségeit jelentette.

(10.30)

Azt gondolom, hogy a kormány, amelynek tagjaként dolgoztam, éppen ezzel, tudniillik az átláthatóság kérdéseinek a megteremtésével kellett hogy az első évét töltse, hiszen a múltat be kell vallani, szokták mondani; az autópálya-építések banki keretbe történő álcázásával a különböző finanszírozási módoknak a parlament elől, a parlament ellenőrzése alóli kivonásával olyan bázist kellett helyreállítani és bevallani, ami nyilvánvalóan megterhelte a gazdaságpolitikát, megterhelte a költségvetési politikát. Mondhatnám, hogy a jegybank elnöke saját örökségével kellett hogy szembenézzen, amikor felvetette ezeket a kérdéseket.

Szeretném elmondani, hogy a gazdaság fejlődése Magyarországon és mindenütt a világon azzal a kihívással néz szembe, hogy versenyvilág van, és a versenyképesség kérdése dönti azt el, hogy lehet-e több jövedelem, lehet-e a nyugdíjasoknak biztos nyugdíj, lehet-e a legkülönbözőbb fejlesztésekhez pénzt találni. A versenyképesség kérdése egy nagyon egyszerű matematikai műveletről szól, a szorzásról. Arról szól, lehet-e több adófizetőt... - lehet-e az adófizetőktől, merthogy több jövedelmet termelnek, több erőfeszítést, lehet-e az adófizetőktől több fejlesztést és több megtakarítást kérni. Tehát a versenyképesség arról szól, és a liberális gazdaságpolitika is erről szól, hogy először szorzunk, utána osztunk.

Ez a liberális gazdaságpolitika, amióta 2003 közepe óta érvényesül, lehet látni, hogy eredményeket hoz. Eredményeket hoz, hiszen tíz éve nem volt két számjegyű a feldolgozóiparban és általában gazdaságunkban a beruházás. Aki beruház, az munkahelyet teremt, aki beruház, az bízik a jövőben. A beruházás olyan, mint a gyermekversben a patkószeg. Mint ismert, egy patkószeg miatt a patkó elveszett - mondják -, a patkó miatt a ló elveszett, a ló miatt a király elveszett. A király miatt az ország elveszett, tehát jól verd be a patkószeget. Tehát a patkószeg a beruházók, a beruházások és a beruházásokra fordított figyelem, hogy valaki bízik a jövőben, akar és tud beruházni. Királyságban nincs beruházás. Ha kijelölik a királyi szállítót, akkor nyilvánvalóan a többi szállító nem kíván azokban az országokban működni.

Mik tehát ennek a liberális gazdaságpolitikának az eredményei a beruházások mellett? A nyitott országunk adottságaival számolva a gyors export, a gazdaság fejlődésében a kiegyensúlyozottságra való törekvés, hiszen mi más lenne ennek a biztosítéka, mint az, hogy a hiányzó feltételeket az infrastruktúrában, a hozzáférésben megteremtjük. Mondhatnánk úgy is, hogy ahol munkaerőforrások vannak, ahol felzárkózásra van szükség, ott az időt, az időhöz való hozzáférést teremtjük meg, hogy ne zárja el néhány perc, néhány óra vagy a történelmi időben való lemaradás az ország keleti felét. Ennek a gazdaságpolitikának ez volt és ez marad az egyik legfontosabb hordozója.

Három érték, az egyenlő hozzáférés, az átláthatóság és a tiszta verseny, ezek voltak, amelyek meghatározták az eddigi fordulat eredményeit, hiszen az egyenlő hozzáférést teremti meg akár az a tény, hogy nem csupán keveseknek osztunk sokat, mint ami a Széchenyi-terv sajátossága volt, hanem sokaknak sokfélét adunk, hiszen van, akinek a támogatásokra; van, akinek a banki hozzáférésre; van akinek a tőkéhez való hozzáférésre; van, akinek vállalkozóként a többiekkel való összefogásra; van, akinek az európai piacokba történő bekapcsolódáshoz szükséges információkra van szüksége. Ez az a paletta, amelyben gondolkozunk.

Ezért akartuk és tettük a Magyar Fejlesztési Bankot, amelyik az átláthatatlanságnak volt a szimbóluma, a vállalkozásfejlesztés, a vállalkozások tőke- és pénzpiaci forrásokhoz való hozzáférésének a legfontosabb biztosítékává. Ezért fontos, hogy a kormányprogram ennek a folytatását és újabb eszközökkel és termékekkel való kibővítését vallja. Magyarország nem antikapitalista ország, még akkor is, ha az előttem szóló lényegében a létező kommunizmus programjaként ostorozta a magánkézbe adást. Magyarország olyan ország - bár tudjuk, hogy ennél nincs talán sokkal rosszabb, de ez az egyetlen, ami működik -, kapitalista ország, tehát privatizál, és számít a befektetők megjelenésére.

Magyarország az utolsó volt, hiszen 2002-ben teremtettük meg az Unió-konform ösztönzési rendszert - az előttem szóló Szlovákiát említette, az utolsó közép-európai ország 2000-ben Szlovákia volt, ami megteremtette -, amivel lehetett számolni, hogy hogyan ösztönözzük, hogyan akarjuk bevonni a befektetőket. Nem véletlen, hogy 2003-tól indult el a befektetések árama Magyarországra, és a korábbi 2,5 milliárd euró helyett a 3,5 milliárd eurót közelítettük, és idén ez a tendencia folytatódik.

Az autópálya-építések versenyben történő megszervezése nemcsak azt jelenti, hogy beszélünk arról, hogy építünk, hanem ha önök jól számolnak, tizennégy helyen lehet magát az építkezés előrehaladását mindennaposan ellenőrizni, és ez az a hír, ami a befektetőket meggyőzi, hogy érdemes Debrecenbe, Nyíregyházára, Szegedre, Miskolcra, tehát az ország olyan területeire jönni, ahol van munkaerőforrás és a felzárkózásra mód. Nyilván a liberális gazdaságpolitika legfontosabb eszköze, hogy ösztönözze a jövedelemtulajdonosokat, hogy a jövedelmeikből a leghatékonyabb beruházásokat vagy a leghasznosabb célokat pénzeljék. Az adócsökkentés, amelyből önök nagyon sok mindent kifelejtenek... - egyet szeretnék megemlíteni: a vállalkozások, amikor elszámolhatják a beruházásaikra fordított költségeket egy éven belül, ez nem csupán arra ad módot, hogy néhányan, hanem valamennyien képesek legyenek a felzárkózásra.

Szeretnék említeni a kormányprogramból egy olyan növényvédő szert, amit így ebben a formában nem említ meg. Ennek a rövidítése a DDT - derű, dinamika, türelem. Derű azért - szokták mondani, hogy én egy mosolygós miniszter vagyok -, mert van végre fordulat; dinamika azért, mert 4 százalékos gazdasági növekedést hat év alatt nem sikerült ilyen recessziós környezetből kinőve újra elérni; türelem azért, hogy legyenek eredményeink.

Azt kívánom az utódomnak, hogy ezt a derűt, dinamikát és a türelmet folytassa azért, mert úgy gondolom, hogy azok az alapok, azok a keretek megvannak, amiben eredményes gazdaságpolitikát, liberális gazdaságpolitikát lehet folytatni. Azt is kívánom, hogy a nehéz feltételek ellenére is, hiszen egyszerre kell költségvetésünkben eredményt elérni, hiányt csökkenteni és adót csökkenteni, támogassa őt a koalíció nagyobb frakciója, jobban, mint engem, és azt szeretném, hogy így ne legyek súrlódási pont a derű, a dinamika és a türelem jegyében folytatott kormányzásban.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(10.40)

Forrás: parlament.hu