DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valójában nem könnyű egy ilyen felfokozott légkörben szakmai, higgadt érvelést adni arról a két javaslatról, ami előttünk fekszik, de természetesen a felfokozott légkör is tökéletesen érthető, hiszen mindannyiszor, ahányszor a Magyar Országgyűlésben, ahányszor a magyar politikában a magyarság kérdései szóba kerülnek, mindahányszor a magyar nemzet kérdései, a magyar nemzet és a határon túli magyarok kapcsolata szóba kerül, felfokozódik a légkör.

(Az elnöki széket dr. Deutsch Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Nagyon sajnálatos, hogy minden ilyen vita úgy kezdődik és úgy folytatódik, hogy ebben a vitában egymás minősítgetésére is sort kerítünk, és ilyenkor a nagy nemzetegyesítő programok közepén bizony saját magunkon belül olyan kitételekkel élünk, amelyek ezt az egyesítést vagy egyezséget, a köztünk lévő jó beszélőképességet, partnerséget nemhogy nem erősítik, hanem rendkívüli módon gyengíteni tudják.

(20.10)

Különösen akkor fokozódik fel a légkör, amikor egy olyan népszavazás előtt állunk, amelyben szinte már csak az a fontos, hogy ki győz. De az, hogy mi az ügy, és ennek az ügynek milyen kimenetelei lehetnek, mi az, amit hoz magával, valójában már aligha szempont, mert az összes értékelés szinte csak arról szól, hogy hogyan lehet a saját álláspontunkat ebben a kérdéskörben minél erőteljesebben megjeleníteni, minél erőteljesebben rábeszélni a szavazóközönségünket, hogy a mi álláspontunkat képviselje. Ez persze egyrészt normális, másrészt viszont amikor ilyen típusú nagy ügyekről van szó, akkor azért érdemes lenne a részleteket is mélyebben elemezni. Éspedig azért, mert nem biztos, hogy nem okozunk nagyobb kárt adott esetben a jó szándékunkkal, a segítőkészségünkkel, mint amit eredetileg gondoltunk volna.

Szeretnék az országgyűlési határozati javaslattal és a Szülőföld Alapról szóló törvényjavaslattal, nem a népszavazással kapcsolatosan foglalkozni. Hiszen magam is tudom, és azt gondolom, mindannyian tudjuk, hogy ez a két javaslat nem helyettesíti a népszavazásra adott választ, nem váltja azt ki, és valójában nem is rendezi el mindazokat a problémákat, felvetéseket, megjelenő új kérdéseket, amelyek - szerintem is igaza van ebben Herényi Károly képviselő úrnak - 6-án meg fognak fogalmazódni.

Az előttünk fekvő két javaslat mást-mást jelent. Számomra az országgyűlési határozati javaslat valójában, hogy is mondjam, meggondolandó. Ezt mondom azért is, mert ennek a javaslatnak a jogi konstrukciója szerintem is kicsit billeg. És akkor mondhatom azt is, hogy nagyon finoman fejeztem ki magam. Én is úgy ítélem meg, hogy maga az országgyűlési határozati javaslat csak arra adhat felhatalmazást a kormánynak, hogy foglalkozzon a kérdéskörrel, hogy mit jelenthet a nemzetpolgárság, készítse elő ezt a gondolkodásmódot, próbálja meghatározni az intézményrendszert. És ezt követőleg természetesen akkor kell jönni a parlament elé a nemzetpolgárság fogalmával, ha ez a fogalom megéli azt a lehetőséget, hogy egyáltalán az Országgyűlés elé kerüljön.

Hiszen ebben az ügyben a népszavazáson valami döntés születik. Ha az igenek vannak többségben, és a kettős állampolgárság intézményéről kell gondolkodnunk, akkor az állampolgársági jog megadása a határon túl élőknek ilyen szempontból a nemzetpolgárság intézményét legalábbis rejtélyessé teszi. Ha a nemek vannak többségben, akkor valóban tudunk gondolkodni valamilyen olyan intézményben, ami egyfajta jogosítványkört szed össze a határon túl élő magyaroknak, amiket Magyarország akar a határon kívüli nemzet tagjainak biztosítani. De akkor meg kell vizsgálnunk, hogy a többletjogosítvány-sor hogyan viszonyul az állampolgársági jogokhoz, azoktól mennyivel kevesebb, mennyivel jelent más megoldási formákat, és mennyivel több adott esetben a magyarigazolványban biztosított jogosítványoknál.

Gyakorlatilag ebben a kérdésben mindenképpen a népszavazás döntése és az ott megjelenő, Magyarországon élő, Magyarországon lakó politikai közösség tagjainak, azaz a magyar állampolgároknak a véleménye döntő lesz. Nem gondolom azt, Herényi képviselő úr, mint ahogy ezt ön gondolja, hogy a magyar emberek azért gondolkodnak így, mert nem Kossuth népe, hanem Kádár népe. Nem, ez egy gondolkodó nép, amelyik a maga érzelmei, érzületei, akarata, józan belátása, és nem egy esetben nagyobb politikai érzéke alapján dönt, mint ahogy mi itt egymással vitatkozni tudunk. Úgyhogy azt gondolom, bölcs lesz az a döntés, amit a magyar nép ebben a kérdésben a népszavazás alkalmával ki fog mondani.

A magam részéről a Szülőföld Alapról szóló törvényjavaslattal kapcsolatosan néhány olyan kérdést szeretnék megemlíteni, amit megfontolandónak, átgondolandónak tartok, és annak érdekében, hogy ez meg is valósuljon, módosító javaslatokat is nyújtottam be a törvényjavaslathoz. Úgy gondolom, hogy amikor segítséget adunk, ez egy nagyon érzékeny és nagyon nagy odafigyelést igénylő kérdés. Ugye, még egymásnak sem adhatunk úgy segítséget, hogy ne vigyázzunk arra, hogy azzal a segítséggel adott esetben ne okozzunk olyan kárt, amellyel szembe kell nézni.

Nos, amikor a Szülőföld Alappal kapcsolatosan ezt a támogatási formát kialakítottuk, akkor külön kell választani az alapot mint egy olyan pénzügyi konstrukciót, amely valójában egy közös vállalkozása a magyar nemzetnek és a nemzet határon túl élő tagjainak. Ezt el kell választani attól, amikor egyszerűen segélyeket vagy segélyezési formákat adunk. Éppen ezért az én számomra ennek az alapnak a célja az kell hogy legyen, hogy olyan támogatási eszközrendszert adjon, amiben nagyobb közösségeket támogat, és amiből kihagyja a személyi támogatási konstrukciót. A személyi támogatási konstrukciók egyébként jelen vannak más konstrukciós formákban, az Oktatási Minisztériumnál, a gyermek-, ifjúsági, szociális és az Egészségügyi Minisztériumnál, a Gazdasági Minisztériumnál. Azokat a lehetőségeket, azokat a formákat ott kell meghagyni.

Magát a Szülőföld Alapot véleményem szerint olyan alappá kell alakítani, amely önkormányzatoknak, regionális együttműködéseknek ad nagyobb lehetőséget, hiszen ezzel elérjük azt, hogy az ott élő közösségek jobban, hatékonyabban, határozottabban fejlődjenek, erősebbek legyenek, és ezzel az erővel az ott élő magyar állampolgárokat vagy a magyar nemzet tagjait, a magyarságot is segíteni tudják. Sokkal jobban tudják segíteni, mint azzal az egyéni segítségnyújtással, ami nem egy esetben szembefordítja egymással azokat, akik kapnak ebből a segítségből azokkal, akik nem kapnak. Soha ne feledjük el, hogy az ilyenfajta egyenlőtlenségek, hogy valaki valamihez jobban hozzájuthat, ha szomszédként kell megélni, akkor ez sokkal több feszültséget okozhat, mintha a közösségi segítési formában maradunk, és ebben a közösségi segítési formában annak adunk erőt, lehetőséget, hogy valóban a szülőföldön maradással, az ott éléssel együtt megfelelő fejlődést biztosítsunk.

Magam is úgy gondolom természetesen, hogy mindazoknak a tehetséges embereknek, akik magyar nyelven is beszélnek, valamilyen módon hozzáférést kell biztosítani azokhoz a lehetőségekhez, ösztöndíjakhoz, amik nálunk is rendelkezésre állnak, valamilyen könnyített formában. De maga a Szülőföld Alap mint intézmény szerintem más, nagyobb, egészebb célt kellene hogy szolgáljon sokkal hatékonyabban, nem ennyire szétforgácsolódó és adott esetben nem mindig jó irányban hasznosuló célokat. Ezért nyújtottam be azt a módosító javaslatomat, amely az egyéni támogatási lehetőségeket kiemelné az alapból, és ezt az összeget és a beérkező összegeket arra fordítaná, hogy a közösségi támogatási formákat erősítsük meg. Megfontolásra ajánlom ezt a kérdést, természetesen minden finomítással együtt.

Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy minden olyan eljárás, ami ennek az alapnak az eszközei használatával összefügg, legyen nyilvános, és minden ilyen döntés, határozat, jegyzőkönyv és egyéb megismerhető legyen, kerüljön föl az internetre; valamennyiünk számára, itt élő magyarok és kint élő magyarok számára megismerhetővé váljon, hogy mindenféle olyan probléma elkerülhető legyen, amiből azt lehetne esetleg feltételezni, hogy ezek az összegek nem megfelelő módon hasznosulnak. Mindannyian tudjuk, hogy egymilliárd forint egyrészt nagyon nagy pénz, másrészt nem olyan nagy pénz.

(20.20)

Érdemes ezért koncentráltan olyan folyamatokat elindítani, amely folyamatok hosszú távon építkeznek, amely folyamatok hosszú távon és erőteljesen biztosítják azt, hogy az ott élők környezete, lehetőségei váljanak olyanná, hogy amikor majd előttük is - reményeink szerint nemsokára - kinyílnak az európai kapuk, akkor már sokkal felkészültebben jöhessenek velünk együtt Európába is. Én ezt a célt szeretném szolgálni, és remélem, hogy azok a javaslatok is, amelyek itt a módosítások után megfogalmazódnak, ezt a célt fogják szolgálni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu