DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt kormánypárti, kormányzati Képviselők! Szeretném a mi oldalunkról néhány szóval összegezni a kétnapos vitát. Hadd kezdjem ott, hogy úgy látjuk, hogy önök a jelenleg döntően önkormányzati, állami tulajdonban lévő intézményrendszert, amely költségvetési típusú, maradványérdekelt pénzforgalmi gazdálkodást folytat, kívánják egy új pályára állítani az egészségbiztosítás privatizációjával, a társadalombiztosítási nagy rendszert egy üzleti típusú biztosítási rendszerré formálni. Mindezt teszik egy olyan helyzetben, ahol egy központi költségvetési megszorító program keretében az ágazatban nemhogy a primer invesztíció lehetősége lenne meg erre a nagy léptékű átalakításra, hanem egyenesen súlyos forráskivonás történik, ami 2006 és 2009 között a bruttó hazai össztermék egészségügyi ráfordítását illetően 0,9 százalékkal csökkenti az egészségügyi kiadásokat, vagyis körülbelül 250 milliárd forintot von ki az ágazatból. Ez azt jelenti, hogy nemzetközi méretekben is nagyon redukálja az egészségügyi ráfordítási lehetőségeket.

Úgy látjuk a vita után, hogy értékváltásra készülnek, felmondják a 116 éves társadalombiztosítást, a 10 millió polgár és a mindenkori hatalom között 116 évvel ezelőtt kötött és azóta újra és újra megújított nagy társadalmi szerződést, és ennek helyébe egy más típusú, Európában idegen üzleti biztosítási rendszert érvényesítenek. Mi úgy látjuk, hogy amit el akarnak érni, nem tudják elérni, mert verseny a rendszerben nem lesz, hiszen ebben a törvényjavaslatban önök már az első paragrafusokban az annyira óhajtott biztosítók piacra lépési lehetőségeit korlátozzák például, tehát piacellenes intézkedéseket tesznek, ugyanakkor a biztosítókat olyan feladatokkal ruházzák fel, amelyhez azok nem értenek. Mert a biztosítók a kockázatanalízishez értenek, a biztosításmatematikai számításokhoz értenek, a PR-hoz értenek, az ügynöki feladatok ellátásához értenek, de betegutak szervezéséhez, ellátásszervezéshez, főleg nem volumenmegállapodások és nem tudom, milyen eljárásrendek befolyásolásához, fejkvóták, díjtételek kialakításához nem értenek. Ezt ők is elmondják. A másik oldalon gúzsba kötik a szolgáltatókat is, hiszen a soha nem látott radikális kapacitáscsökkentés következtében a szolgáltatói oldalon nincs kínálat. Olyan mértékben minimalizálták az egészségügy kapacitásait, hogy a gúzsba kötött biztosítók a teljes kapacitást le kell kössék ahhoz, hogy a kötelező általános egészségbiztosításban valamennyire is érvényesüljön a mindenki számára történő hozzáférés vagy legalább ennek az esélye.

Mi úgy látjuk, hogy ha ez a rendszer megvalósul, akkor néhány dologgal számolni kell. Először is számolni kell az esélyegyenlőség csökkenésével, számolni kell azzal, hogy a beteg, a nagy ráfordítási igényű problémában szenvedő, a kispénzű, a nyugdíjas a rendszerben hátrányos helyzetbe fog kerülni. Számítani kell arra, hogy a biztosítók, bár kezdetben talán 22-en lesznek, de néhány év múlva majd 2-3 óriási cég fog a piacon mozogni, akik az óriási érdekérvényesítési képességüknél fogva befolyásolni tudják majd a fejkvótát, befolyásolni tudják a kötelező általános egészségbiztosítás szolgáltatástömegét. Erre nagyon sok nemzetközi példa van. Majd a kiegészítő biztosítások, tehát a fizetőképes kereslet terepére áthúzzák az addig kötelező egészségbiztosítás szolgáltatásainak egy részét, ez egyébként már folyik, szeretném hozzátenni, előkészítésként már ez történik, most éppen volumenkorlátokkal, éppen a gyógyszerhez való hozzáférés megnehezítésével, és sorolhatom tovább. Nyilvánvaló, hogy kihatása lesz majd a kartellbe tömörült nagy érdekérvényesítő képességű biztosítóknak a járulékok meghatározására, és ami a nemzetközi gyakorlatban a legkönnyebben követhető út számukra, ez a lakossági önrész növelése.

Nem téveszt meg bennünket, tudjuk, hogy miért vezették be a vizitdíjat, kórházi napidíjat, dobozdíjat, miért alakították ki a lakossági sarcoknak azt a körét, amelyeket majd továbbfejlesztve, emelve, erre a törvényjavaslat lehetőséget ad, a biztosítóknak a piacon való boldogulását lehetővé teszi. Az állam ebben a folyamatban folyamatos beavatkozásra fog kényszerülni, hiszen az alkotmány számára kötelezővé teszi ezt, méghozzá piacellenes eszközökkel tud majd ebbe a piaci világba beavatkozni, mint ezt láttuk több országban, most éppen látjuk Szlovákiában vagy éppen láttuk Hollandiában.

El kell mondjam azt is, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatban súlyos alkotmányossági aggályaink vannak. Ezek pedig talán összefoglalóan abban fogalmazhatók meg, hogy ez a biankó törvény a későbbiekben még 121-122 végrehajtási jogszabályt feltételez, ilyen felhatalmazást ad, ami azt jelenti, hogy nem lehet a törvényből kiolvasni, hogy mi lesz. Ez a vita is lépten-nyomon tükrözte ezt a bizonytalanságot. A törvényalkotó sem tudja, hogyan fog alakulni az egészségbiztosítás és az egészségügyi ellátás helyzete a következő években, ez pedig súlyosan sérti egy jogállamban a jogbiztonság elvét. Ezt egy nagyon súlyos alkotmányos problémának látjuk, éppen ezért úgy gondoljuk, hogy most már, az általános vita után, bár nem ismerve még a sebtében elkészített módosító javaslatokat, minden demokratikus alkotmányos eszközt igénybe kell vennünk ahhoz, hogy ezt a törvényjavaslatot megvalósulásában megakadályozzuk. És ezt fogjuk tenni, mert mélységesen nem értünk egyet vele. Olyan értékváltást jelent ez számunkra, ami Európában, Magyarországon elfogadhatatlan, és az embereknek rossz hírként szolgál.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu