KUZMA LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azokkal értek egyet, akik e három tételt - miszerint munka, tudás és tulajdon - szervesen összefüggő és egymásból eredeztető kategóriának mondják. A három tétel közül kicsit bővebben foglalkoznék majd a tudás tartalmi részeivel. Engedjék meg, hogy a másik két témakörrel is foglalkozzak, részben azért, mert a vidéket jelentősen érinti, részben azért, mert mint gyakorló, gazdaságot megjárt ember, e területen is van némi mondanivalóm.

A kormányprogramnak - mert bizton nevezhetjük ezt annak - van egy állandósága, vagy az elmúlt időszakban beterjesztett kormányprogramoknak van egy állandóságuk, ez pedig az örök változás. Folyamatosságában mindig kapunk újabb és újabb anyagot, de mindig más és más típusú anyagokat. A munka világával foglalkozó fejezetből kiemelnék egyetlen mondatot. A munkabérre rakódó járulékok és adóterhek csökkentését tűzi ki célul. Ez egy nagyon dicséretes, nagyon előremutató és rendkívül bölcs gondolat. De ha mellétesszük a foglalkoztatási mutatókat, amelyek az elmúlt időszakban bekövetkeztek, és ha mellétesszük a foglalkoztatási mutatókon belül azt a tényt, hogy a 3,9 millió foglalkoztatottból körülbelül 2,7-2,8 millió azon foglalkoztatottak száma, akik ötfős vagy annál nagyobb vállalkozásokban kerültek foglalkoztatásra, akkor már aggasztó a helyzet, hiszen az 1-4 főt foglalkoztatók száma közel 1,2 millió. Ők azok a gyakorlatilag önfoglalkoztatók, akik kényszervállalkozásként kezdték meg tevékenységüket, akár magánvállalkozóként, akár virágárusként vagy pizzafutárként. Én óvatos lennék ezekkel a kifejezésekkel, mert amikor foglalkozási csoportokat bélyegzünk meg mint tisztességtelen vállalkozókat, akkor ez nagy hiba. Vannak olyan vállalkozások, amelyeket csak ilyen formában lehet ellátni, és nem egyes foglalkozási csoportok a tisztességtelenek, hanem vannak tisztességes vállalkozók, és vannak tisztességtelen vállalkozók.

Egy kicsit szkeptikus vagyok a munkabérre rakódó járulékok és adóterhek csökkentése tekintetében, hiszen a munkavállalói járulék 2006 szeptemberében és az egészségbiztosítási járulékkulcsok 2007 januárjában történt emelése nem tesz bizakodóvá. De hát, mint ahogy mondani szoktuk, a puding próbája az evés; de nézzék el, képviselőtársaim, ha egy, a vidékünkön érvényes megjegyzést mondok, hogy kit a kígyó megmart, az a gyíktól is fél.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még egyetlen dologgal szeretnék a munka világából foglalkozni, ezek pedig azok a törekvések, amelyek a jelenleg tartósan munkanélkülieket próbálják meg a munka világába visszavezetni. Mindannyian tudjuk, hogy aki több éven keresztül munkanélküli volt, az ezzel a tevékenységgel ezen a szinten szocializálódott. Az ő visszavezetésük a munka világába egy külön kategória, mint azoké, akik csak néhány hetet, néhány hónapot töltöttek el munkanélküliként. Teljesen más típusú programokra van szükség ezek számára, olyan ösztönzőrendszerrel, ahol magát az egyént tesszük érdekeltté abban, hogy a munka világába visszakerüljön.

(11.30)

Ez nem csupán foglalkoztatási politika, nem csupán szociálpolitika, ez már súrolja az oktatáspolitika mezsgyéjét. Ezért támogatni tudnék, támogatni tudnánk olyan programokat, amelyek kifejezetten ezt a fajta szegmenst célozzák meg, tehát a tartós munkanélküliek munka világába történő visszavezetését, alapvetően az oda való szocializálódás szem előtt tartásával.

Ezért tartanánk jónak, ha a közmunkaprogramok keretében - amiket egy rendkívül jó programnak tartok a kifejezetten hátrányos helyzetű térségekben - nemcsak egy éven belüli programokat szerveznének meg, hanem tartósan hosszabb távú programokat is sikerülne megszerveznünk. Erre konkrét példát tudnék mondani, hiszen az egyik évben azonos tevékenységet folytatnak egy bizonyos időszakban, mint az azt követő évben, és ennek következtében igazán összeköthető lenne, tervezhető lenne, és hosszabb távra oldaná meg, és kialakulhatna az egyénben az a fajta igény, amit maga a munka alakít ki az egyénben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Ezek után áttérnék a tudást érintő öt darab alappillérre. Az első fejezete a korai fejlesztés megerősítését tűzte ki célul. Hallottuk miniszter úrtól, hogy ezen a területen igazából nincs olyan sok tennivaló, hiszen jól működő rendszerről van szó, és ez a jól működő rendszer tartósan fenn is tartandó. Két elemét szeretném kiemelni. Az egyik szerepel az anyagban: az egységes óvoda, bölcsőde megszervezése. Különös tekintettel szeretném ajánlani mindenki figyelmébe, ezt a kistelepüléseken akár financiális megfontolások alapján is megtehetjük. A másik komoly eleme a "beóvodázási" támogatás - az anyagban is idézőjelben van. Egy kicsit magyartalannak érzem a kifejezést, de nem ez a lényeg, hanem a cél, amit megfogalmaz. Emlékezzünk rá, annak idején, amikor a környezetvédelmi programokat indítottuk el, akkor azt mondtuk, hogy az óvodában, legalul kell kezdeni, mert ha ott létrejön egy olyan tudatformálási tevékenység, amelynek eredményeképpen megváltozik az egyén gondolkodásmódja, akkor tudunk igazából sikereket elérni. Ma látjuk ennek tapasztalatait.

Ugyanezt gondolom itt is, az esélyteremtésnek egyik nagyon fontos eleme az, hogy a hátrányos helyzetű csoportok tekintetében olyan ösztönzőrendszert dolgozzunk ki, aminek eredményeképpen az egyének az óvodába juttatják el a kis nebulókat, ami az ottani szocializálódás eredményeképpen eredményessé válhat, és nagyobb eséllyel indulhatnak a felnőttkorban. Egyetlen kérésem van ezen a területen, hogy jusson el a támogatás az érintettekhez, ne legyen az adott csoportban ez megélhetés azon felnőttek számára, akik nem akarják a gyereküket beadni az óvodába. Tessék olyan rendszert kidolgozni, aminek eredményeképpen ez megvalósítható!

Az esélyteremtés tekintetében, tisztelt képviselőtársaim, nem tudom, tudják-e - nyilván, akik oktatásban dolgoznak, ők tudják -, hogy ma egy középfokú közoktatási intézményben hány darab szabályzatot kell megcsinálni a szervezeti és működési szabályzat mellékleteként. Ez a bizonyos esélyegyenlőségi terv volt talán a harmincnyolcadik vagy a harminckilencedik. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos eleme a magyar közoktatásnak, de minden terv csak annyit ér, amennyit megvalósítunk belőle. Valahol az esélyteremtés kategóriájába értem a kollégiumokat, amely kollégiumok már a tehetséggondozás fejezetben foglalnak helyet.

Minden gyermek tehetséges - ezzel kezdődik a tehetséggondozási fejezet. Ezzel egyetértünk, valamiben minden gyermek tehetséges. Tehát olyan rendszert kell kidolgozni... - nem fűnyíróelv alapján, mint ahogy ezt megtettük a művészeti iskolák kezelésében. Nagyon sajnálom, hogy ilyen véget ért a művészeti iskolák tekintetében az intézkedéssorozat; másra volt menet közben ígéretünk. Azok a gyerekek azon a területen voltak tehetségesek. Egy jelentős részük más területen nem volt oly mértékben tehetséges. Éppen ezért a kollégiumokat az esélyteremtés, az esélyegyenlőség egy rendkívül fontos elemének tartom, és nem csak a tehetséggondozás egy központi elemének. Nagyon fontos a kollégiumok tekintetében az, ami az anyagban szerepel, hogy a kollégiumok felújításának eredményeképpen élhető körülményeket kell a diákok számára megteremteni. De ugyanennyire fontos a kollégiumok mindennapi működése.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma a kollégiumok költségvetéséből körülbelül 56 százalékot finanszíroz az állam, a többit az önkormányzatoknak kell mellétenni. Az önkormányzatok viszont, valljuk be őszintén legalább mi itt egymás közt, ellenérdekeltek abban, hogy ezt a finanszírozást odategyék a kollégiumok mellé, hiszen nem az adott település tanulói azok, akik ezt a kollégiumot igénybe veszik. Az a társulásos forma, amit erre a válaszként szoktunk kapni, nem igazán működik, nincs érdekeltsége. Ezért arra kérem a parlament bármely oldalán ülő minden képviselőt, aki oktatáspolitikával foglalkozik, hogy fontolja meg azt az ötpárti megegyezést, vagy bánom is én, hogy minek nevezzük, hogy legalább 85-90 százalékon kell a kollégiumokat finanszírozni annak érdekében, hogy valóban a tehetséggondozást és az esélyteremtést szolgálja. Amíg ezt nem tudjuk megtenni, addig csak falra hányt borsó, és szép elveket mondhatunk ezen a területen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány megjegyzést a tartalmi rész tekintetében. Integrált természettudományos oktatás: csak választható kategóriaként tudjuk elképzelni. Egy-két indokot szeretnék felsorolni. Nincs meg a hozzá tartozó tanárképzés pillanatnyilag. Annak nincs értelme, hogy a három tantárgyat, biológiát, kémiát és a fizikát tematikus egységenként egymás mellé tesszük, és ezt úgy hívjuk, hogy integrált természettudományos oktatás. Ez nem az! A másik pedig az a fajta szakképzés irányába történő szolgálata a természettudományos oktatásnak, aminek az lenne a lényege, hogy nem minden szakképesítéshez tartozó természettudományos tárgyak azonos súllyal kell hogy szerepeljenek. Tehát a kettő plusz kettőben vagy a három plusz kettőben s a többiben oktatott különböző, jelenleg meglévő tantárgyak bizonyos szakképesítéseket szolgálhatnak, de egy egységes tervek alapján megvalósított természettudományos oktatás, az átlag semmit nem szolgál, pedig azt szeretnénk, hogy mindent szolgáljon.

Az informatikaképzés és a nyelvi képzés: a nyelvi képzés területén érdemes megfontolni a nulladik év jövőbeni elhagyását, és ennek a forráslehetőségeit más időalapba átcsoportosítani, és még hangsúlyozottabban azokat finanszírozni, akik tényleg akarnak tanulni, mármint nyelveket. A számítástechnika területén eljött az idő, hogy felhagyjunk az önálló számítástechnika-oktatással. Olyan hatékony módszert kell kidolgozni, amelynek eredményeképpen az egyes szaktárgyakba tudjuk integrálni a számítástechnikai ismereteket. Betöltötte történelmi hivatását, szerintem olyan szinten van ma a számítástechnika-tudás a magyar közéletben, aminek eredményeképpen minden további nélkül integrálható az egyéb tárgyakba.

A pedagógusösztönzésben jónak tartom ezt a 3 milliárdos tételt, de megint azt tudom mondani, mint a legelején, hogy a puding próbája az evés. Ha ezt sikerül megvalósítani, akkor ez nagyon fontos és nagyon komoly, és valóban a pedagógusmunkában kiemelném a hozzáadott érték fogalmat, és a hozzáadott érték tekintetében, ha tudjuk mérni, akkor ezek a források jó helyre kerülnek. De ne feledjük el, hogy feszültséget fog okozni, hiszen nem minden oktatási intézmény fog kapni a minőségi bérpótlékból, mert ez egy pályázati rendszer. Akik nem kapnak, tehát az ott lévő kezdő pedagógusoknak ez a bizonyos differenciált pluszpénze feszültségeket fog okozni, és nem tudjuk a kettőt azonos szintre hozni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A tulajdon tekintetében csak egyetlen rövid gondolatot szeretnék megjegyezni.

(11.40)

Az új tulajdonosi program, félek, hogy a maradék állami tulajdon magánosítását szolgálja. Sajnos, olyan cégek kerültek terítékre, amelyek tulajdonosi szerkezetének megváltoztatása érdekében bizonyos társadalmi ellenállások voltak az elmúlt időszakban, és nem gondolom, hogy Lakócsán esetleg Dudás Feri bácsi fut akár az ötvenes években megtakarított pénzével is, hogy most éppen Szerencsejáték Rt.-részvényt vásároljon a szabadpiacon. Nem ez a legfőbb problémája, az ezeken a vidékeken élő embereknek nem ez a legnagyobb problémájuk. Tehát gyanítom, hogy nem széles embertömegek fogják ezt a lehetőséget kihasználni.

Ha a kormány mindenáron példát szeretne mutatni e tekintetben, akkor javaslom megfontolásra, hogy van a földtulajdon tekintetében egy osztatlan közös tulajdon megszüntetésére való törekvés. Ott például nevesíthetné a kormány ezeket az értékeket, és egész nyugodtan megmutathatná, hogy tényleg a széles néptömegek tulajdonhoz jutását akarja, és nem pedig csak ilyen látszatintézkedéseket. (Keller László: Azok már tulajdonban vannak.)

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu