DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés egészségügyi részéről szeretnék néhány szót szólni. Kezdem azzal a javaslattal, hogy ne fogjunk mindent a pénzügyi válságra. Ez a költségvetés ugyanúgy elfogadhatatlan, mint a tavalyi volt, meg a tavalyelőtti volt, azért, mert megalapozatlan, nincs benne jövőkép, nincs benne semmiféle népegészségügyi megalapozás. A világ ma az egészségügyi stratégiák készítésekor, az ehhez adekvát költségvetések összeállításakor azt vallja, hogy az egészségpolitikát és ehhez a finanszírozást a térségi népegészségügyi trendekre kell alapozni, ezeket kell felmérni, követő módon regisztrálni, ezekből kell kalkulálni azt a szükségletalapot, amire felépíthető az éves költségvetés, a büdzsé. Ez teljességgel hiányzik ebből a költségvetésből.

Nincsenek meghatározva a szükségletek, egyáltalán az országban szükségletkommunikáció nem folyik. Az emberek és a szakma nyakába szakad egy olyan költségvetés, amit tőzsdei alkufolyamatokban és a legkülönbözőbb politikai alkukban fogalmaznak meg, és olyan összegeket szabnak meg, amelyekbe belekényszerítik az ágazatot, a szolgáltatórendszert, de a népegészségügyért felelős preventív medicinát is. Az állam felelősségére szeretném felhívni a figyelmet. Az állam alkotmányos felelősséget visz a polgárok egészségügyi ellátásában, a minőségi egészségügyi ellátásában, ezt a felelősséget az állam nem vetkőzheti le.

De ha már a pénzügyi válság, a nemzetközi helyzet fokozódik, a pénzügyi válsághelyzet továbbra is fennáll, ha már erről ennyit beszélünk itt, a parlamentben, akkor ennek talán az az egészségügyi vonatkozásait sem érdemtelen megemlíteni. Az emberiség történetében, a társadalom történetében minden pénzügyi és gazdasági válság azzal járt, hogy az elszegényedés, a hajléktalanság, a munkanélküliség előbb-utóbb pszichés, majd testi betegségekben megjelenvén óriási tehertételt jelentett az egészségügyben. Ha ennek a pénzügyi válságnak komoly gazdasági válság lesz a következménye, ennek következtében nő a munkanélküliek száma, nő a hajléktalanok száma, az emberek alultápláltak, fáznak, nem tudnak otthon fűteni, akkor előbb-utóbb a kórházakba fognak bekerülni.

Azt hiszem, ez mindenki előtt világos, ezzel senki számára semmi sértőt nem mondtam, megtapasztaltuk már a mi életünkben ezt néhányszor, a szakmában úgy hívjuk - csúnya kifejezéssel -, hogy a társadalmi, szociális bajok, az egzisztenciális válság, a nélkülözés medikalizálódik, vagyis előbb-utóbb pszichés vagy pszichoszomatikus vagy testi betegségek formájában megjelenve tehertételt jelent az egészségügy számára.

Szeretnék utalni arra, amikor a költségvetés általános vitája folyik, hogy a napokban a friss Nobel-díjas közgazdász, Krugman, akinek a szellemi teljesítményét az egész világ elismeri, felhívta a figyelmet arra, hogy a gazdasági, pénzügyi válság során a különböző államoknak a szociális biztonsági rendszerüket kell megerősíteniük, ide kell a fogyó forrásaikból minél többet beruházni, hogy az egészségügy, az oktatás és a szociális terület mintegy menedéket jelentsen a polgárok számára, hiszen a bajban - az előbb már utaltam rá - hová máshová tudnának menekülni.

Ebből a költségvetésből, sajnos, hiányzik a jelenlegi helyzet alapul vétele is. A torz struktúrára gondolok, az ehhez inadekvát teljesítményelvű finanszírozásra, a kapacitás-újraosztás óriási szükségességére, a várólistákra, a teljesítmény-volumenkorlátra - nem is akarom tovább sorolni -, egészen a rossz bérekig, a romló infrastruktúráig, az alólunk kikopó orvostechnológiai rendszerekig. Ezek mind olyan rettenetes tehertételek, amelyeket nem lehet nem figyelembe venni az új költségvetés tervezésekor, hiszen éppen azt jelentik a jelenlegi súlyos forráselvonások, hogy az ágazat nemhogy felkészülni nem tud arra a fokozódó nyomásra, ami majd a szociális terhek következtében az egészségügyre hárul, de a működőképesség fenntartását sem tudja biztosítani, nemhogy a kormányzati legfrissebb programokban leírt fenntartható fejlődés állapotában tudná az egészségügyet működtetni. Ezek nagyon komoly kérdések, annál is inkább, mert közben az Európai Közösség direktívákat fogalmaz meg a tagországok számára, a munkaerő szabad áramlása, a szolgáltatások szabad áramlása prioritásként való kezelésének szem előtt tartásával olyan direktívákat fogalmaz meg, amelyek következtében például a magyar polgár is elmehet majd másik tagországba, ott gyógyíttathatja magát, és a biztosítók közötti megállapodás keretében az anyaországoknak vállalniuk kell a költségeket.

Tehát az európai egységesítő törekvések önmagukban hatalmas kihívást jelentenek az egészségügyi rendszer számára. Ez a költségvetés nemhogy ebben segítené az ágazatot, hanem egyenesen a működőképesség fenntartása szempontjából is rendkívül előnytelen.

Vannak az elvonások kapcsán, amelyekről számszerűen nem beszélek, mert a háromféle költségvetési törvénytervezet, illetve a két törvénytervezet és az egy módosító anyagcsomag olyan zavart kelt most a számokban, hogy nagyon nehéz értékelni. Már mi is osztottunk, szoroztunk, úgy látjuk, hogy körülbelül 6 százalék forráskivonás történik 2009-ben az egészségügyben, ami borzasztó léptékű, soha nem látott léptékű, szinte elviselhetetlen, de azt megvizsgáltuk, hogy melyek azok az ágazatok az egészségügyön belül, amelyek a legveszélyeztetettebb helyzetben vannak, és amelyek a leginkább segítésre szorulnak. Ezeket azért szeretném felsorolni, mert reméljük, hogy legalább módosító javaslatok benyújtásával a legkritikusabb helyzeteken talán közös erőfeszítéssel segíteni tudunk.

A népegészségügyet már említettem. Az a körülbelül 500 millió forint, ami a népegészségügyi programok forrásaként megvan jelölve, egyenesen elfogadhatatlan, nevetséges, és ne mondja senki azt, hogy a többi tárca költségvetésébe el van bújtatva az interszektoriális megközelítésnél fogva a többi forrás, ezt már tavaly is hallottuk, de nem láttuk, és most sem hisszük. A védőnői szolgálat megerősítésre szorul, az ifjúsági, csecsemő- és gyermekvédelem, a háziorvosi szolgálat, az ügyeleti rendszer, ami az egészségügyi ellátópiramis alapját képezi, és ha ezt nem erősítjük meg, akkor az ellátórendszer progresszív, drágább szintjeire zúdulnak a betegek, ahol csak nagyobb kiadásokkal lehet a bajt orvosolni, ennek következtében a rendszer gazdasági hatékonysága romlik.

(17.00)

Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat. Nem értjük, hogy évek óta most már miért fekete bárány az ÁNTSZ akkor, amikor Magyarországon, ha van igazi érték a népegészségügyben, az egészségügyben, akkor ez a járványbiztonság, az epidemiológiai biztonság. Ennek a fő intézményi letéteményese az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat. Nem értjük az újabb és újabb megszorításokat. Ezen változtatni kell.

Fogászat, fogorvoslás. Visszaemlékszem a térítésmentes fogmegtartó kezelések intézményesítésére a polgári kormányzat idején, azóta ez megszűnt. Most újabb forráselvonásokkal számol az ágazat, az egészségügy, aminek következtében a fogatlan emberek országa leszünk ismét.

Méltányossági gyógyszertámogatások. Nincs időm ezeknek a részleteire kitérni, de ide nagyon nagy hatású, daganatellenes gyógyszerek tartoznak. Komoly forráselvonás van ezen a területen.

Patikák. Az igazi gyógyszerészeti szakmai értéket jelentő szolgáltató gyógyszerészetnek a beígért összege nem szerepel a költségvetésben.

Magyar Orvosi Kamara, amely már nem önálló költségvetési tételt jelent.

És nem is folytatom tovább. Úgy tűnik, hogy valahol a korábbi miniszterelnök által mondott mondat, "merjünk kicsik lenni", mintha valósággá válna, ez a költségvetés ennek a "merjünk kicsik lenni" szemléletnek a számokban megjelenő letéteményese.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu