HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Sajnos nem volt módom ebbe a nagy ívű kétperces vitába beszállni, de azért ez nem olyan nagyon nagy baj. Nagyon röviden szeretnék néhány megjegyzést tenni az előttünk fekvő adómódosításokról.

Azt gondolom, hogy miközben ezek irányával szerintem egyet lehet érteni, és azt hiszem, ezt megfontolhatnák akár fideszes képviselőtársaim is a hozzászólásukban, hiszen ami a személyi jövedelemadóban történik, az például olyan, amiben, azt gondolom, egy széles körű parlamenti egyetértés is lehetne (Babák Mihály közbeszól.), hiszen ezek a lépések hosszabb távon is megoldást jelenthetnek, akár egy következő kormányzati ciklusra is, azzal, hogy a tényleges középső kulcs..., tehát hogy az alsó kulcsba esik, ebbe a körbe kerül az adót fizetők 90 százaléka, az szerintem lényegében egy egykulcsos adó irányába tett nagyon jelentős lépés, aminek az előnyei hosszú távon megvannak; érdemes ezeket így kezelni, érdemes ezeket így minősíteni. Én fontosnak tartom ezt az előrelépést. Régi vitánk van ebben a szocialistákkal, ha tetszik, most is el lehetne mondani, hogy hét éve nem sikerült ezt elérnünk, kellett hozzá egy súlyos gazdasági válság, hogy erről beszéljünk, és itt tartsunk. Én ezt egy komoly előrelépésnek gondolom, mint ahogy az egyéb, munkát terhelő adók csökkenését is, bár itt meg szeretném jegyezni - az államtitkár úr figyelmét is felhíva erre (Dr. Katona Tamás Kovács Tiborral beszélget.), aki most éppen ezt nem teszi, de ez az ő dolga, majd a jegyzőkönyvben megnézi -, hogy a járulékcsökkentéssel együtt természetesen felmerül az a kérdés, hogy mi lesz például az Egészségbiztosítási Pénztárral. Hiszen ezek a pénzek adott esetben, ha még hozzátesszük a tételes egészségügyi járulék megszüntetését is, nagyon fognak hiányozni onnan, és nem nagyon látom - persze erre lehet megint azt mondani, hogy majd a költségvetésben, de ezt én sem látom ilyen egyszerűnek -, hogy hogyan pótlódnak ezek a kiesett költségvetési elemek a társadalombiztosítási kassza, az egészségügyi kassza oldalán vagy akár a nyugdíjkasszában is.

Összességében tehát azt gondolom, hogy a munka típusú adóknál mindenképpen előrelépést jelent az, ami az asztalon van. Nyilván lehetne ennél szélesebb körű megoldásokat találni, nyilván tisztában kell lenni azzal, hogy mekkorák a lehetőségek. Én nem értek egyet Szabó Zoltánnal, szerintem ez egy adócsökkentő csomag - hadd védjem meg ebből a szempontból a kormányt! -: egy 200 milliárd forintos adócsökkentés egy jelentős adócsökkentés. (Babák Mihály közbeszól.) Nem helyes azt mondani, hogy itt nincs adócsökkentés - mint ahogy ön ezt említette -, ez egy nagyon jelentős, különösen a magyar viszonyokat tekintve, és megint elmondhatom, hogy az elmúlt hét évben meg nem történt vagy ígért adócsökkentésekhez képest ez egy valódi adócsökkentés. Ez akár jó irányt is jelenthetne.

Azzal is egyetértünk, hogy a vagyoni típusú adók kiterjesztése irányába kell lépéseket tenni. Önmagában az a tény, hogy ha végre Magyarországon lesz, én inkább azt szeretném mondani, hogy ingatlanadó, én azt nem minősítem vagyonadónak, ami előttünk van (Babák Mihály: Így van!) - erről képviselőtársam, Kóka János már beszélt -, hogy mondjam..., nem fog megállni szerintem az Alkotmánybíróság előtt, sőt lehet, hogy már a köztársasági elnök előtt sem ez mint egy vagyonadó, ezt valamelyik fideszes kollégám is mondta, hiszen ez nem vagyonadó. A vagyon szerencsére sokkal szélesebb kör, mint az a néhány helikopter és vitorlás hajó, amely valószínűleg nem magyar magántulajdonosok kezében van az esetek egy jó részében, a bevételek is - ha jól emlékszem az idevonatkozó becslésekre - 200 millió forint körül vannak. Ezek nevetségesek, tehát nem gondolom azt, hogy azon kívül, hogy az MSZP szereti időnként azt mondani, hogy a gazdagoktól vegyünk el minél többet, ennek több üzenetét én a magam részéről nem látom. Én tehát szívesebben venném, hogyha vagyonadó helyett ezt ingatlanadónak hívnánk, mindenképpen elkerülhetetlen a pontosítása ennek az elnevezésnek, mert mondom, biztos vagyok abban, hogy így, ebben a formájában ez alkotmányellenes, hiszen a vagyonadó széleskörűen, mindenre kiterjedő adó kellene hogy legyen, ha ez az lenne.

Magával az ingatlanra vonatkozó részével nekünk súlyos problémáink vannak - ezt jeleztük. Ha ilyen formában marad, akkor nem fogjuk tudni támogatni, ezt tudomásul kell vennie a Háznak. Ebben a formájában mi rossznak tartjuk az erre vonatkozó részeket, rossznak azért, mert igazságtalan ilyen formájában ez a dolog, nem tud mit kezdeni azzal, hogy ha valakinek több ingatlana van, akár négy-öt-tíz darab húszmillió fölötti, de nem harmincmilliós ingatlanja, az egy fillért nem fizet, az meg igen, aki átcsúszik egy forinttal egy harmincmilliós ingatlanba, ami egy természetes állapot lehet, akár azért, mert a belváros olyan helyén lakik idős emberként, és itt a kedvezmények nem feltétlenül segítenek, ez megoldhatatlan problémát jelent számára, és így tovább, és így tovább, nincs idő most ezt hosszasan kifejteni. Tehát ilyen formában ezt igazságtalannak tartjuk - egyébként működésképtelennek is.

És akkor itt egy pillanatra még kitérnék arra az irányultságra, ami a Pénzügyminisztérium, illetve a kormány részéről megjelent, az egyfajta bizalmatlanságra a helyi adót beszedő önkormányzati szervek irányába. Szerintem ez nem helyénvaló. Meg vagyunk arról győződve, hogy az iparűzési adót helyben kell beszedni a továbbiakban is, nem látunk megoldást arra, hogy ez egy központosított adó legyen, mint ahogy én a magam részéről elhibázottnak tartom az ingatlanadó központi beszedését is. Szerintem ezt nem tudja megoldani az államapparátus, az APEH erre nincs felkészülve, felkészítve. Meggyőződésem szerint ilyen típusú adókat helyi szinten lehet tisztességesen beszedni, és ezeknek az adóknak ráadásul helyben is kell maradniuk.

Az ingatlanadónak vagy - nevezzük így: - tárgyi adónak, néhány vagyontárgyra kiterjedő adónak az értelme szerintünk nem a többlet-adóbevétel, hanem egy igazságosabb adórendszer, mert kétségtelen, hogy Magyarországon az adóelkerülés tettenérésének ez az egyik lehetősége, hogy azok, akik nagyon alacsony jövedelemmel élik az életüket, sokszor minimálbéren vagy a minimálbér fölött egy kicsivel, és jelentős ingatlanokban élnek, azok járuljanak egy kicsit többel hozzá a társadalmi fenntartáshoz, a köz fenntartásához, a köz működtetéséhez. Ennek érdekében tartjuk elkerülhetetlennek annak a bevezetését, hogy a személyi jövedelemadóból levonható legyen ez a fajta ingatlanadó vagy tárgyi adó - hogy most a megfelelő nevét keressem. Nem látjuk annak értelmét, hogy ez egy újabb adónem, egy újabb adóteher legyen. Ha nem érdekelt az érintett abban - és az önkormányzatot is az érintettek közé gondolom ebből a szempontból -, hogy ez az adó befolyjon, akkor ez az adó nem fog befolyni. Ahogy egyébként működőképesek az önkormányzati adóbevételek ma, ahol vannak ingatlanadó-bevételek - ezek nem egy helyen az országban vannak, hallottunk itt adatokat, hogy 45 százalék körül -, működőképesek, azt gondolom, hogy ugyanígy az ingatlanadó rendszerének teljes körűvé tétele működőképes lehet, nem kell tehát ezen változtatni.

Az SZDSZ tehát ezt a fajta elképzelést a maga részéről irányában helyénvalónak látja, a munkaterhek vonatkozásában támogathatónak is látja. Komoly egyszerűsítések kerültek az asztalra, mi ezeket nagyon fontosnak és jónak tartjuk - nem beszéltünk most erről, csak néhány mondatban -, tehát a kis adók összevonása, megszüntetése nem jelent adómegtakarítást, de egyszerűbbé teszi az adórendszert, erről régóta beszélünk, és egyetértés van közöttünk. Ugyanakkor, még egyszer mondom, az ingatlanra, a vagyonadóra vonatkozó részt ilyen formában mi nem tudjuk támogatni. Remélem azt, hogy a vita során ebben előre tudunk lépni, mert egyébként egy sajátos helyzet állhat elő - de lehet, hogy vannak itt mások, akik elegendően tudják támogatni. (Az elnök csenget.)

Köszönöm szépen. (Pettkó András tapsol.)

Forrás: parlament.hu