SZŰCS ERIKA (független): Köszönöm a szót, elnök úr, és köszönöm az államtitkár úr elismerő szavait, hiszen az én mondataimra hivatkozott. Azt gondolom, hogy ez helyes is, hiszen a szándék megvolt.

Egy dolgot nem interpretált az államtitkár úr helyesen, merthogy lépés is történt: 2008. január 1-jétől nem rokkantnyugdíjról, hanem rehabilitációs ellátásról volt szó, és elindult a rendszer átalakítása a foglalkoztatás és a munkavégző képesség visszaadása felé. Ebben nem jutott messzire, jött a válság és sok minden más.

Tehát hogyha önök ebben a dologban úgy szerettek volna továbbmenni, ahogy azt mi gondoltuk, hogy tisztességes munkalehetőség tisztességes jövedelemmel, nem pedig úgy, hogy 250 ezer embert egyszerűen kilöknek a nyugdíjrendszerből, ezek az egészségkárosodottak és a korhatár előtti nyugdíjasok, és az ezutáni járandóságukat 30-40 százalékkal csökkentik, akkor biztos, hogy nagyobb egyetértésben lennénk, mert az a szociális katasztrófa, ami nemcsak leselkedik, hanem bizony nagyon sok családnál már be is következett, talán elkerülhető lett volna.

A nyugdíjátalakításról pedig azt gondolom, hogy szintén nem volt egészen pontos az államtitkár úr expozébeli prezentációja, hiszen azt mondta, hogy mi nem csináltunk semmit, illetve az előző kormányok nem csináltak semmit. Önök nagy rendszer-átalakításba kezdtek. Az előbb bírálta meg Babák képviselő úr az előző 8 évet, azért (Babák Mihály: Én nem mondtam 8 évet!), hogy 2009-ben a válságkezelés érdekében a 13. havi nyugdíj elvételre került, megszüntetésre került.

De én tudnék más intézkedéseket is mondani, amiket önök hevesen elleneztek akkor, például a nyugdíjkorhatár fokozatos emelése; például a korai nyugdíjba vonulás megszigorítása; például a nyugdíj melletti munkavégzés járulékkötelessé tétele (Babák Mihály: És egy úgynevezett túlzottdeficit- eljárást...), amiket viszont ma érintetlenül hagynak, hiszen jól tudják, hogy ezek ésszerű, gazdaságilag racionális, társadalmilag még elviselhető és szükséges intézkedések voltak.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu