SZŰCS ERIKA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Mindig érdeklődéssel tanulmányozzuk azokat a törvényjavaslatokat, ahol valami nyugdíjat érintő rendelkezés megjelenik, mert sajnos - ez már elhangzott a vitában is - a rendszeres egyeztetés a szakmai és társadalmi érdekképviseletekkel hiányzik. Márpedig ez a vita is mutatta, hogy olyan érzékeny, olyan forró téma, ami, azt gondolom, megérné, hogy többször érdemben történjen ilyen konzultáció.

Az államtitkár úr expozéjában azt állította, hogy a nyugdíjrendszer átalakítása az új kormány hivatalba lépésével kezdődött, és most egy nagyon fontos állomásához érkezett, mégpedig a 2013. január 1-jei, ma érvényes nyugdíjszámítási szabályok megváltoztatása, amely alapvetően nagyon fontos politikai és társadalompolitikai tett. Azt gondolom, hogy ehhez képest az előterjesztés szakmailag korrektül és tisztességesen fogalmaz, hiszen úgy indokol a 18. §-hoz, hogy a 2013. január 1-jétől tervezett bruttó keresetből történő nyugdíj-megállapítási szabályok a kétpilléres nyugdíjmodell megváltozása miatt okafogyottá váltak.

A javaslat a jelenleg hatályos nyugdíj-megállapítási szabályok fenntartását tartalmazza. A Demokratikus Koalíció képviselőinek véleménye szerint a magán-nyugdíjpénztári rendszer ilyen módon történő felszámolása mellett az egyetlen szakmailag tisztességes és erkölcsileg vállalható lépés az volt, hogy a 2013. január 1-jére megállapított - 1997-ben, tehát jó régen, bizonyos feltételezések mellett megállapított - nyugdíjszabályokat nem léptetjük életbe. Hiszen az azzal a feltételezéssel ment, hogy azért csökkenhet a társadalombiztosítási nyugdíj, mert az össznyugdíj nem csökken, mert a magán-nyugdíjpénztári megtakarításokból az kiegészül.

Tehát képviselőtársaim helyesen, de mégiscsak megtévesztően interpretálták ennek az intézkedésnek a várható hatását, mert valóban a társadalombiztosítási nyugdíj csökkenését eredményezte volna azzal, hogy egyébként kiegészült volna magánnyugdíjpénztárból. De miután ilyen kiegészítés nincs, még egyszer mondom: szakmailag és erkölcsileg ez a helyes lépés. Hogy az-e a helyes lépés - a második helyes lépés -, hogy a jelenlegi nyugdíjszámítási szabályok megmaradnak, és csak ez az egyetlen helyes lépés, ezzel kapcsolatban már lehet vita.

Azt gondolom, hogy 2013. január 1-jétől nem lehet más megoldás, hiszen nincs előkészítve semmi más, és azt gondolom, hogy noha itt rendszer-átalakításról volt szó, azért nekem ezzel kapcsolatban, hogy valóban nyugdíjrendszer-átalakítás történt-e 2010 óta, vannak aggályaim. Lehet vitatkozni vele, de én is elmondom a véleményemet. Mi történt? A nyugdíjasok életszínvonalának befagyasztása történt 2010 óta, és ez az ígéret, hogy míg él, az életszínvonala be lesz fagyasztva; nem a nyugdíj, a nyugdíjasok életszínvonala - nehogy valaki ezzel a megállapításommal vitatkozzon.

A második intézkedés az volt, hogy 150-250 ezer embernek a kitessékelése, kizárása a nyugdíjjogosultságból és a nyugdíjrendszerből - a korhatár előtti nyugdíjasok és a rokkantnyugdíjasok -, amivel kapcsolatban Józsa képviselőtársam már elmondta, és én is szeretném megismételni, hogy ennek a rendszernek az átalakítását mi támogattuk, sőt, mi kezdeményeztük. Az adatok alapján, ha jól emlékszem, 2007-től 2011-re összesen a korhatár alatti vagy az összes rokkantnyugdíjas száma 100 ezerrel, az utolsó két évben 50 ezerrel csökkent a számuk. Tehát a szigorítások, a rehabilitációs ellátásra történő áttérés igenis az olyan rokkantnyugdíjazást, amely mögött nem volt valós egészségkárosodás, visszaszorította vagy mindenképpen korlátozta.

A mi megközelítésünk szerint azt, hogy úgy tessékelték ki ezeket az embereket a nyugdíjrendszerből, hogy elveszítették a nyugdíjas státushoz kapcsolódó jogosultságaikat, és a kormány nem győzi ezeket most helyreállítani - például a közgyógyellátást, az utazási kedvezményt vagy az önkéntes nyugdíjszámlán lévő megtakarításhoz való hozzáférést - és hogy 30-40 százalékkal csökkentette az ellátást, ezt mi akkor, amikor 500-600 milliárd forintot kapnak a legjobban keresők az adórendszer megváltoztatása miatt, teljes mértékben elfogadhatatlan lépésnek tartjuk. Tehát a módszerrel vitatkozunk, és annak az eredményét tartjuk társadalmilag tragikusnak.

A következő lépés az a bizonyos 40 év jogosultság. Ahogy én tudom, ez évi 25-30, de lehet, hogy több, nagyobb számú nőnek a nyugdíjrendszerbe történő belépését jelenti, teljesen ellentétesen az önök által ma már egyébként szerintünk helyesen képviselt nézőponttal szemben, hogy az emberek minél tovább dolgozzanak, legyenek adó- és járulékfizetők, fenntartják a megemelt nyugdíjkorhatár intézkedését. Ezzel az intézkedéssel viszont tízezerszám kerülnek be 57-58 évesen nők teljes nyugdíjjal a nyugdíjrendszerbe, és a magán-nyugdíjpénztári rendszerben megkerülhetetlen lépés volt, hogy elismerjék a volt magán-nyugdíjpénztári tagoknak, sőt, a jelenlegi magán-nyugdíjpénztári tagoknak is a jogosultságát arra, hogy ha a társadalombiztosítás rendszerébe 10 százalék nyugdíjjárulékot fizetnek - és most már a munkáltató szociális hozzájárulási adót fizet, de valószínűleg a nyugdíjrendszerbe ebből is jut valamennyi -, akkor nem lehet megtagadni tőlük azt, hogy hasonló módon számítsák ki az azokra az évekre járó nyugdíjukat, mint a korábban nem magán-nyugdíjpénztári tagoknak vagy azoknak, akik visszaléptek. Több átalakításról nem tudok.

Ha én ezeket összevetem, hogy itt mi történt, akkor őszintén szólva, én ebből nem látom azt a megoldást és nem látom azokat a számokat, amelyek alapján azt tudom mondani, hogy itt 10-15-20 év múlva is a bevétel-kiadás egyensúlyban lesz, de Rónaszékiné Keresztes Monika képviselő asszony elmondta, hogy alakul itt egy újabb tanács, ami 2018-ra majd kialakítja az egyéni számlás vagy valamilyen nyugdíjrendszert, de az is elhangzott a vitában, hogy ez a munka már jó régen elkezdődött, és eredményeket is hozott.

Azt gondolom tehát, hogy neki lehet rugaszkodni újra és újra, mindig az új kormány egy maga alakította bizottságot hozhat létre, csak az idő telik, a probléma meg ránk ég, úgyhogy azt gondolom, hogy van ám ott, a korábbi nyugdíj-kerekasztal munkáiban nagyon sok hasznosítható információ és szerintem 2018 előtt kellene arról dönteni, hogy a valódi, rendszerszerű átalakításnak mi lesz a tartalma és mik lesznek a paraméterei.

Most hozzászólnék egy olyan témához, ami itt - úgy látom - újra és újra indulatokat kavar, a magán-nyugdíjpénztári ügyekhez. Ugyanis mi azt mondjuk, hogy igenis rendszerszerű és fokozatos, tehát a változásokhoz való alkalmazkodást biztosító és alkalmasint a választás lehetőségét is biztosító változtatásokra van szükség, és a magán-nyugdíjpénztári rendszer sorsa mutatja, hogy bizony ez nem ilyen volt, ezt mi súlyos szakmai hibának tartjuk, a végrehajtását pedig erkölcsileg erősen kifogásolhatónak.

Ugyanis nem igaz az, hogy a magán-nyugdíjpénztári rendszerrel történtek a nyugdíjrendszer problematikájából indultak ki. Elég, ha önök is végignézik a 2010. esztendő kommunikációját, hogy valójában a magánnyugdíjpénztárral kapcsolatos ügyek ősszel gyorsultak fel, és vettek teljesen új irányt a korábbi megközelítéshez képest, ugyanis akkorra derült ki, hogy a 2010 nyarán hozott adó- és gazdaságpolitikai intézkedések rendkívül nagy lyukat ütöttek a költségvetésen.

Itt mindenki elmondta, hogy válság idején adócsökkentéssel próbálkozni rendkívül kockázatos, mert a növekedés vagy bejön, vagy nem, a költségvetési bevételcsökkenés viszont tuti, hogy meg fog történni. Ez így is lett, és a 2011-re fenyegető gigahiány elhárítására történt a magánnyugdíjpénztárakban tulajdonképpen 15 év megtakarításainak az államosítása, 15 év megtakarításainak ellenszolgáltatás nélkül történő elvétele.

Sajnálatos módon erkölcsileg is kifogásolható volt ennek a környezete, hiszen a magánnyugdíjpénztárakról hamis információkat terjesztettek. Itt ma elhangzott már, Göndör képviselőtársam is mondta, hogy milyen vetítési alapokat használtak akkor, amikor bizonyítani próbálták, hogy elkonfiskálták vagy eltőzsdézték a magánnyugdíjat.

(13.30)

És én is azt mondom, hogy most már értem, hogy miért nincs itt a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap gazdasági beszámolója. Azért, mert abból kiderülne, hogy 174 milliárd forint a veszteség. Csak amikor önök csinálják, az természetes, mert gazdasági válság van, ha másoknál számolnak gazdasági válság idején, akkor nem gondolják azt, hogy egy kilábalás után a későbbiekben ennek jóval nagyobb értéke lehetne, annak a részvényekben megtestesülő vagyonnak, amit a pénztárak átadtak egyébként az állam részére.

Sajnálatos módon egy megfélemlítésre alapozott kommunikáció kísérte a magán-nyugdíjpénztári rendszer átalakítását. Ezt bizonyítja, hogy mintegy 40 ezer ember a VDSZ-nél jogfenntartó nyilatkozatot helyezett el, amely mellé nyilatkozott arról is, hogy nem a saját, önkéntes döntése miatt dönt úgy, hogy visszalép a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe, hanem azért, mert azzal fenyegették, és az első törvénybe az volt még foglalva, hogy aki magán-nyugdíjpénztári tag marad, az nem fog állami nyugdíjat kapni, és félt a munkahelyi konfliktusoktól, illetve ettől a következménytől.

Aztán az idő szépen, csendesen haladt, a kormány nem merte megvárni, hogy Strasbourgban ehhez az ügyhöz hozzányúljanak, és rájött, hogy ilyen típusú jogfosztással Európában jogérvényesen nem lehet élni. Az az elképzelés, hogy 10 százalékot fizethet ugyan a magánnyugdíjpénztárban maradó a magánnyugdíjpénztárba, de nem kap a munkáltatói befizetés után nyugdíjat, nem tartható, ezért gyökeres fordulat van, és a stabilitási törvényben már 2011 végén az jelent meg, hogy fenntartjuk az egyéni nyugdíjjárulék eltérítését, és azt is be kell fizetni teljes összegben a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe. És ha valaki szereti a magánnyugdíjpénztárát, akkor oda kiegészítő befizetéseket teljesíthet. Azaz most nem jogfosztással, hanem tulajdonképpen pénzfosztással él a kormányzat.

Mi azt gondoljuk, hogy miután erősen kifogásolható szakmailag és erkölcsileg az, ahogyan a magánnyugdíjpénztárakból "átirányították" a 3 millió embert a társadalombiztosítási rendszerbe, az lenne az erkölcsös, és az lenne a kötelesség, hogy gazdaságilag fenntartható módon a visszalépés szabadságát biztosítsuk azoknak, akik bíznak még abban, hogy a magánnyugdíjpénztárnak van értelme. Mi úgy gondoljuk, hogy nincs kárpótlásra lehetőség, ennek a gazdasági alapjai nincsenek meg, de aki mégis úgy dönt, hogy szeretne magáról gondoskodni, és nem csak az állami nyugdíjrendszerben látja a jövőt, annak engedni kellene.

Utolsóként egy gondolatot szeretnék önökkel megosztani, mert ilyenkor mindig azt mondják, hogy persze, mert a csókosokat támogatjuk. Nem! A magánnyugdíjpénztár mögött lehet egy teljesen más társadalomról szóló elképzelés. Önök úgy gondolják a polgárosodó Magyarországot, hogy a felső tízezret megtömik pénzzel és vagyonnal, és majd ők csinálnak valamit az országgal. Mi pedig úgy gondoltuk, hogy a polgárosodó Magyarországnak vannak pénzügyi fundamentumai is, mégpedig dolgozók millióinak a lehetősége, hogy befektessenek; befektessenek a saját jövőjükbe, például önálló lakást építhessenek, vagy vásárolhassanak, hogy magánnyugdíjpénztár keretében gondoskodhassanak a jövőjükről. Tehát a mi számunkra ezek a pénzügyi intézmények a polgárok számára a pénzügyi alapok gyűjtésének, biztonságának és későbbi felhasználásának a lehetőségét teremtik meg. Mi ezért szállunk síkra amellett, hogy akiben megmaradt még a bizalom, a hit, hogy igenis szükségesek egy polgári Magyarországon ezek a pénzügyi intézmények, akkor számukra biztosítsuk ezt a lehetőséget.

Ezért a Demokratikus Koalíció egy országgyűlési határozati javaslatot készített elő, amelyet beterjesztettünk, és szeretnénk, ha ilyen típusú kárpótlásra lehetőségük lenne azoknak, akik 2010 viharos és enyhén szólva félinformációktól nem mentes őszén végül is a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe való visszalépést választották, de úgy gondolják, hogy szívesen gondoskodnának magukról.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu