TUZSON BENCE (Fidesz): Elnök asszony, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Maga a törvényjavaslatnak a jelentős része valóban jogharmonizációs kérdésekkel foglalkozik, úgyhogy erre különösen nem is akarok kitérni.

Egyetlenegy kérdést szeretnék csak e tekintetben megjegyezni, ami szerintem problémás. Ezt mondtam már az általános vitában is, hogy a SLAPP-ellenes irányelv átültetése kapcsán lehetőség van természetesen arra, hogy ez csak nemzetközi térben megvalósuló pereknél történjen meg, azaz a határon átnyúló pereknél, az Unión belüli határon átnyúló pereknél, azonban az Európai Unió alapelvei szerint a felek között ilyen szempontból nem lenne szabad különbséget tennünk. Viszont előáll egy olyan helyzet, ami lehet, hogy elméleti kérdés csak e tekintetben, hogy abban az esetben, hogy ha ez egy határon átnyúló per, akkor a felek jogai különbözőek lesznek, mint hogyha a határon belüli perről lenne szó. Tehát itt egy olyan probléma állhat elő, ami alkotmányossági kérdést vethet fel.

Egyébként önmagában az, hogy ezt a lépéssorozatot viszi végbe a kormány, szerintem ez ilyen szempontból rendben van, tehát jogilag vagy jogtechnikailag is rendben van. Az ilyen típusú újfajta pertípusoknál, különösen akkor, amikor ez a típusú per amúgy a magyar jogtól alapvetően idegen pertípus ‑ hiszen a perbeli fegyveregyenlőséget kicsit megborítja, és egy olyan előzetes lépést vezet be, amely nem volt szokás vagy nem szokásos a magyar jogrendszerben, úgyhogy ezzel még meg kell birkóznia a joggyakorlatnak is, hogy hogyan lehet alkalmazni ezeket a pereket ‑, tehát ebből a szempontból szerintem ez a lépéssorozat, hogy először csak a határon átnyúló perekre vezeti be az Országgyűlés ezt a szabályozást, szerintem jogi szempontból rendben van. A többi kérdésben is, ami jogharmonizációs kérdés, Alkotmánybíróságnak a kérdése, ezzel szerintem önmagában nincsen gond, jogtechnikai pontosítások is valóban megvalósultak ebben a kérdésben.

Legtöbbet azonban nem is ezen a részén vitatkoztunk már korábban ‑ vagy nem is tudom, hogy vita volt‑e, vagy beszélgettünk erről a kérdésről, és valóban egy szakmai beszélgetés volt ez minden szempontból itt az Országgyűlés plenáris ülésén is és a bizottsági ülésen is ‑, hanem elsősorban arról van szó, és próbáltam meggyőzni e tekintetben képviselőtársaimat, részbeni sikerrel talán, hogy milyen nagy jelentősége van ennek a lépésnek, hogy korábban olyan szabályozást sikerült elfogadni, amely lehetővé teszi az online nyilvánosság megvalósulását. Kifejtettem én itt már a plenáris ülésen, hogy miért van ennek jelentősége abból a szempontból, hogy a nyilvánosság megvalósulhasson, hiszen a világ megváltozott, és valóban tárgyalótermi nyilvánosságról beszélhetünk; tehát a bírósági tárgyalások nyilvánossága nem azt jelenti, hogy teljesen nyilvánosak a perek, hanem van egy tárgyalótermi nyilvánosság. Ezért ez a koncepció és ez a jogi konstrukció sem egy általános nyilvánosságot enged, hanem egy virtuális tárgyalótermet hoz létre, és a virtuális tárgyalóterem számára enged nyilvánosságot. Többféle garanciát tartalmaz azokra a kérdésekre, amit akár miniszter asszony vagy akár képviselő asszony az előbb itt felvetett, tehát mind a bizonyítás szempontjából, hogy a különböző online streamek hogyan ellenőrizhetők vissza, hogyan lehet benne jeleket elrejteni, milyen büntetőjogi szankciók kapcsolódnak hozzá, ezek bekerültek a jogi szabályozásunkba. Tehát tulajdonképpen egy zárt rendszer jött létre abból a szempontból, hogy a bizonyítást ne nehezítse meg az online nyilvánosság, különösen úgy, hogy a bíró bármikor kizárhatja az online nyilvánosságot, pont arra tekintettel, ha mondjuk, úgy ítéli meg, hogy a bizonyítást ez nehézkessé tenné.

A többi kérdés is, azt gondolom, hogy rendezett volt ebben a jogszabályban. Higgyék el, átgondoltuk az összes ilyen szempontot akkor, amikor ezt a jogszabályt megalkottuk. De engedjék meg, hogy áttérjek kicsit egy másik oldalára, amiről itt a plenáris ülésen kevesebbet beszéltünk, bár a bizottsági ülésen volt róla szó, hogy milyen jelentősége van annak, hogy az online térbe áthelyezzük a bíróságokat.

A világ megváltozott, és az időnek óriási nagy jelentősége van a perekben is. Ha végiggondolják azt, hogy mennyi idő alatt mennek le a bírósági perek, és akinek személyes tapasztalata van róla, tudja, hogy statisztikákban Magyarország jó helyen áll, hiszen körülbelül két év alatt futnak le a perek. Persze a statisztikák is olyanok, hogy mit számolunk, mekkora időt honnan számol, első fokot, másodfokot, felülvizsgálatot külön számolja valaki; ha büntetőeljárásról van szó, akkor vajon az eljárás mely szakaszai esnek bele ebbe a két évbe. Tehát ha valakinek van tapasztalata, akkor pontosan tudja, hogy az a két év elsőre furcsán hangzik, mert ha azt nézzük meg, hogy az eljárások legeleje és legvége között mekkora időszak telik el, akkor bizony jóval nagyobb számot kapnánk. Ezt a problémát, ami európai jellegű probléma, tehát nem csak magyar probléma, valamilyen formában át kell hidalni, és nem fogjuk tudni máshogy áthidalni, mint hogy átlépünk az online térbe, és a tárgyalásokat is áthelyezzük az online térbe. A tárgyalások online térbe való áthelyezése nem egyik pillanatról a másikra történik meg, tehát nem lehet azt mondani, hogy eddig ez egy tárgyalótermi tárgyalás volt minden szempontból, a következő pillanatban pedig nem egy tárgyalótermi, hanem egy online térben megvalósuló tárgyalás történik.

Vannak országok persze, amelyek megcsinálták, tőlünk keletre is, tőlünk nyugatra is, hogy ahol van online térben tárgyalás vagy online nyilvánosság is létezik ‑ ugye, az angolszászoknál is van ilyen, ott ezt egészen szépen körbeírták és meg is valósították; ott is a bíró széles körű mérlegelése mentén, tehát a bíró dönthet arról, hogy mondjuk, kizárja az online nyilvánosságot ‑, tehát létezik ez a konstrukció más jogban is. De amilyen szempontból fontosnak tartom én ezt, hogy először, amikor az online világban való tárgyalásokról beszélünk, akkor nagyon fontos, hogy az összes olyan garanciát, amely létezik a nem online térben, tehát az offline térben, azokat a garanciákat próbáljuk meg először átemelni az online térbe, és ilyen pont a nyilvánosság kérdése. Ha a nyilvánosság kérdését nem tudjuk megvalósítani az online térben, akkor valószínűleg a tárgyalás egészét sem fogjuk tudni átemelni az online térbe. Ezért van nagy jelentősége annak, hogy az első lépésben meg kell tenni ezeknek a típusú garanciáknak az átemelését az online térbe, és ezt követően lehet majd az online tárgyalást megvalósítani.

Abból a szempontból persze online részvétel van, tehát olyan részvétel, hogy mondjuk, vannak online meghallgatások, hiszen a bv-intézetekben levő terheltek esetében elég gyakori az, hogy online módon hallgatják meg a terheltet, tehát ez már egy létező, az úgynevezett Via Video rendszeren keresztül létező megoldás. Tehát vannak ilyen típusú megoldásaink, a végpontok száma is növekedett az utóbbi időszakban, tehát egyre több embert lehetett így meghallgatni. Ennek a célja persze az is lett volna, hogy minden egyes tárgyalót ezekkel az online lehetőségekkel aztán szereljünk fel.

Azt kell tudniuk, amit én nagyon fontosnak tartok még ebből a szempontból, hogy a perek világában, ha az ember látja a bírósági és főleg a polgári pereket, a polgári perek száma az utóbbi időszakban rendkívül lecsökkent, nagyon-nagyon lecsökkent. Ha megnézik a bíróságok terheltségét, az adatokon ez pontosan látszik. Elsőre ez persze jól is hangzik, hogy na, hát az emberek nem mennek bíróságra. A családjogi perek száma persze nem változott, sőt; a perek nagy része a járási bíróságokon családjogi jellegű perré vált, de nem azért, mert mondjuk, olyan mértékben nőtt volna meg a perek száma, hanem a többi olyan mértékben esett vissza ebben a térben. Most ez persze jól hangzik elsőre, de ha belegondolnak abba, hogy ha mi itt jogot alkotunk, bármilyen jogot alkotunk Országgyűlésként, és ez a jog aztán a későbbiekben a bíróságokon keresztül nem érvényesül, mert az emberek nem mennek bíróságra, és egyébként az időfaktor miatt elsősorban, tehát azért, mert a világ felgyorsult, és a felgyorsult világunkban az embereknek már nincs idejük pereskedni, és minden egyezség jobb, mint két évet várni a bírósági ítéletre, ezért főleg az üzleti életben, de a polgári életben is az emberek inkább bármilyen egyezséget kötnek. Ennek az eredménye viszont az lesz, hogy ki fogunk sodródni a jog területén kívülre, hiszen az a kontrollfunkció, amelyet a bíróságok alkalmaznak, és amely a bíróságokon keresztül szivárog be az életbe, az meg fog szűnni.

Ez óriási nagy probléma, és ezért fontos az, hogy azt a lépést tegyük meg, hogy a bírósági tárgyalásokat is az online térbe helyezzük át. Ennek a későbbiekben jelentősége lesz, mert ez versenyképességi kérdés is, tehát az ország versenyképességi kérdése az, hogy képesek leszünk‑e az online térbe áttenni a bírósági tárgyalásokat, és ezáltal felgyorsítani, a feleket távolról behozni a bíróságra, biztosítva mellette persze majd az online nyilvánosságot is.

(20.20)

Ennek az első lépése az, amikor az online térben meg akarjuk valósítani azt, hogy a részvétel, tehát a nyilvánosság megvalósulhasson.

És természetesen ennek van egyfajta kontrollfunkciója is, mint a nyilvánosságnak általában, mert a gyakorlatban a nyilvánosság már a bírósági perekben nem érvényesül. Ugyan ez egy papíron létező garanciális szabály, de aki, mondjuk, ügyvédként vagy jogászként bíróságokon járt már vagy félként részt vett bírósági perben, pontosan tudja, hogy nem nagyon van ott közönség, tehát ez a funkció a gyakorlatban nem érvényesül, holott ennek a társadalmi kontrollnak azért óriási nagy jelentősége is van. Egy szó, mint száz, nagyon fontosnak tartom azt, hogy ez a típusú kontroll megvalósulhasson; és azt, hogy képesek legyünk átlépni a XXI. századba, az online térbe, és a bíróságokat is áthelyezni ide, hogy lehessen majd online térben tárgyalni a későbbiekben. Ennek az első lépéseként ez a mostani szabályozás maradhasson meg, illetve érvényesülhessen, hiszen a szabályozás úgy van megalkotva, hogy ha nincsenek meg a technikai feltételek, akkor nem kell ezt az online nyilvánosságot biztosítani, a technikai feltételek megvalósulásának ütemében kell csak az online nyilvánosságot biztosítani.

Tehát önmagában az, hogy a technikai feltételek még nem adottak, nem jelenti azt, hogy mondjuk, ezt a jogszabályt ki kellene dobnunk az ablakon. Pont… ‑ és én ezt vallom is, nem jó dolog az, ha előreszaladunk valamilyen kérdésekkel, mondjuk, technikai kérdésekkel, és utána a jog próbál utánaszaladni, mert akkor annak az lesz a vége, hogy a jogot állandóan valamilyen formában szerkesztgetni kell a technikai megoldásokhoz. Az semmiképpen sem jó, jobb, ha van egy jogi keretünk, egy jogi szabályozásunk, amellyel párhuzamosan tud fejlődni az informatikai megoldás is, mert ekkor fog ez egy egységes egészet alkotni.

Ezért tartom fontosnak, hogy ebben a kérdésben ne hátrafelé lépjünk és ne visszafelé lépjünk, hanem az online térben, és az online nyilvánosságot biztosítsuk a bíróságok számára, mert higgyék el nekem, ez fog odavezetni, hogy a végén fel tudnak gyorsulni a bírósági tárgyalások. A szegedi ügyvédnek nem kell elutaznia Győrbe, hanem Szegedről le tudja tárgyalni a tárgyalását, az adott esetben külföldön, Amerikában lévő tanút egy egyszerű tényre vonatkozólag simán meg lehet majd hallgatni online módon is. Ide fog elvezetni az, ha az online teret sikerül megnyitni a bíróságok számára.

Tudom, hogy már nem fogom önöket e tekintetben meggyőzni erről a kérdésről, de nagyon fontosnak tartom ezt elmondani, mert ha most nem is, mert valószínűnek tartom, hogy sajnos ki fog kerülni a mostani szabályozásunkból, azért szerettem volna a figyelmet felhívni arra, hogy ennek nagyon nagy jelentősége lesz.

És azért van még nagy jelentősége, mert azt is higgyék el nekem, hogy nem egyszerű dolog áttörni ezt a határt, nem egyszerű dolog hirtelenjében átlépni az online világba, óriási ellenállást kell leküzdeni, méghozzá ‑ hogy is mondjam? ‑ emberi tényezőket kell leküzdeni, hogy akik az eljárásban részt vesznek, és nem rossz vagy jó szándékról beszélek, hanem egyszerűen emberi tényezőkről, képesek legyenek elfogadni az online térbe való átlépést. És ezt a lépést sikerült megtenni az első lépéssel. Én inkább arra ösztönözném önöket, hogy a következő lépéseket is tegyék meg, és ne ebből az egy lépésből lépjünk még egyet visszafele.

Én ennyit szerettem volna ezzel a dologgal kapcsolatban elmondani. És bár nem mindig van így az Országgyűlés ülésén, de ez tényleg teljesen tisztán szakmai kérdés, és egy olyan kérdésről beszélünk, ami szerintem az országnak érdeke; az országnak érdeke az, hogy az online tér ezen a területen is valósuljon meg, és tényleg tudjunk előrelépni. Mások is meg fogják csinálni. Ha akár Magyarországra jön egy befektető, a Magyarországra érkező befektető az egyik oldalról megvizsgálja a jogi környezetet, és ha a jogi környezetben azt tapasztalja, hogy igen, itt az online térben gyorsan zajlanak a perek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), akkor ez segítséget fog nyújtani abban, hogy idehozza Magyarországra a beruházását is. Köszönöm szépen, elnök asszony. És elnézést, hogy többet beszéltem. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

Forrás: parlament.hu