DR. TAKÁCS ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nem nagyon szerettem volna hozzászólni, de Diószegi Judit képviselő asszony mondanivalójára néhány szót azért én is szeretnék mondani. Valahogy így vagyunk mi, hogy mindig reflektálok.

Egyetértünk, képviselő asszony: a biztonság a legfőbb értékünk, és ezt nemcsak a Honvédelmi és Rendvédelmi Bizottságban való tagságunk igazolja, hanem az is, hogy a biztonságot nemcsak így tekintjük, hanem azt is annak tekintjük, ami a mindennapjainkban érték, család mint biztonság; a családot annak tartottuk, a szabadságot annak tartottuk, és nyilvánvalóan azt a biztonságot, ami körülvesz bennünket. És én elhiszem azt, és talán egyet is értek vele, hogy a plakátok okoztak szorongást, nemcsak gyermekekben, hanem felnőttekben is, és talán máshogy kellett volna ezeket a veszélyeket nekünk bemutatni, illetve a veszélyekre felhívni a figyelmet. Mert azt gondolom, hogy ha a valóságot most eltitkoljuk, az ugyanolyan bűn, mint amit önök annak láttatnak, mert ez az ország a második világháború óta vagy ’56 óta nem volt olyan veszélyben, mint ahogy most van. Mert ha körülnézünk a világban, akkor azt látjuk, hogy nemzetgazdaságok emelkednek, hanyatlanak, a világ különböző pontjain háborúk robbannak ki, és olyan háborúk, amelyek valamilyen formában bennünket is érintenek és a gyermekeinket is érintik; itt van a mellettünk lévő országban, akikkel meg éppen packázunk, éjszaka fél kettőkor külügyminisztert játszva a miniszterelnök.

Úgyhogy úgy gondolom, ez is a gyerekek és a családok biztonságát érinti. És ha önök komolyan veszik saját magukat, meg azt a küldetést, amivel a választók önöket felhatalmazták, akkor ezt a jogszabályt, legalábbis azokat a részeit, amelyek nem szolgálják a gyermekek érdekeit, azt kidobják. Mert kétségkívül van benne olyan, amit lehet támogatni, és amit támogatnánk is. De ez a jogszabály így összességében és komplexitásában értelmezve nem a gyerekek jogait védi, hanem a gyermekeket éppen hogy kiszolgáltatják ezekkel a jogszabályhelyekkel ‑ ezt vegyék már észre! Kérem, lássák már azt, hogy a törvény nem a gyerekekről szól elsősorban, hanem a brüsszeli érdekeknek való megfelelést szolgálja, miközben a szülőket fosztja meg a jogaiktól, a nevelés jogától, az identitás jogától és attól… (Folyamatos közbeszólások, zaj a kormánypárti sorokból.) Amit itt csinálnak egyébként ilyenkor, az csak kofalárma.

Szóval, arról szól ez a jogszabály, hogy a szülőket háttérbe szorítsák. Azzal, hogy a pedofil-nyilvántartást ‑ csúnya szóval ‑ önök bezárják, azaz nem lehet megnézni, hogy aki a környezetében van a gyereknek, azzal mi a helyzet ‑ csúnyán kifejezve ‑, ezzel önök a pedofilok jogait védik. Számtalan olyan ismerősöm van itt, akinek kicsi gyereke van, ugyanúgy, ahogy nekem is vannak gyermekeim, és önöknek is azokra kellene gondolni.

A második az, hogy kiszolgáltatják a gyerekeket az LMBTQ-lobbinak. Amit Juhász Hajnalka képviselőtársam most felolvasott, erre vártak, ezek a szervezetek erre vártak, és arra várnak, hogy be tudjanak menni a gerendási, a csorvási, a békéscsabai iskolákba és óvodákba, be tudjanak menni a gyermekek közé. Közlöm velük, hogy azért mi is ott leszünk, és remélem, Bodóczi képviselőtársam is ott lesz velem együtt, mint ahogy ott lesznek majd azok az apák, akik meg akarják védeni a gyermekeiket. Mert nevethetnek ezen, képviselő asszony, de ez egy valós veszély. De ha meg nem valós veszély, önök olyan helyzetet alkotnak most a jogalkotással, hogy kockázattá válhat ezeknek a szervezeteknek a gyerekek irányába tett fellépése. Azt gondolom, komolyan kellene magukat venni.

És még egy: néhány nappal ezelőtt egy békéscsabai édesanya a gyermekének szeretett volna rendelni egy könyvet, amelyben a 13 éves kislány a főszereplő. Roppant egyszerű volt, mert meg kellett neki jelölni, hogy milyen témában; de a második kérdés az volt, hogy jelölje meg, hogy a gyermek lány, fiú vagy gendersemleges. Tehát már itt tartunk ma, hogy vannak olyan honlapok, ahol ezt kell megjelölni. 2026, Magyarország, amiben az önök tevékenysége nagymértékben benne van. (Zaj, közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) És tudom, hogy lehajtják a fejüket vagy mosolyognak rajta, de azt is tudom, hogy pontosan tudják, hogy mihez asszisztálnak.

És van még egy dolog, ha már arról beszélünk, hogy a gyerekeket hogyan lehet szennyezni ebben az értelemben, meg lelki értelemben. Nincs kétségem afelől, hogy Magyar Péter miniszterelnök 700 települést járt be a nyáron, és 700 településen elmondta a TISZA Párt programját, amely a be nem váltott ígéretek programja lett végül is (Szórványos derültség a kormánypárti padsorokban.), és az is biztos, hogy Magyar Péter nélkül a TISZA Párt nem nyer, ezt neki köszönhetik. De a helyzet az, hogy nyáron több olyan tábor volt kisgyerekeknek, hármat el tudok mondani, sőt, nagyon sok szülő jelezte: egy lovastábor Békéscsabán, egy sporttábor Békéscsaba és Gyula között, és Gyula után Méhkerék irányában még egy tábor, ahonnan a gyermek, amikor hazament este a szüleihez, akkor megkérdezte az egyik: anya, ti most mik vagytok, hazug trógerek vagy senkiházik? Mert azt mondja a gyerek, hogy a táborban pontosan ezt tanulták, hogy egymást senkiházizzák, trógerezik, agyhalottazzák a gyerekek. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból. Hatala-Orosz Csaba felé:) Pontosan így van, Csaba, pontosan így van! (Hatala-Orosz Csaba: Én? Most miért?) Szülők kerestek meg ezzel, és szülők jelzik ezeket a problémákat, hogy 10-12 éves gyerekek így beszélnek egymás között, így beszéltek egymás között, mert ezt látják, mert ez a minta. Sőt, mi több, a felnőttek is így beszéltek egymással, meg a gyerekekkel is. Ez is Magyar Péternek köszönhető. (Moraj a kormánypárt soraiban.)

Tehát azt kérem, hogy önök védjék meg a gyerekeket; ha meg máshogy nem, akkor legalább a tévéközvetítésre, kedves miniszter úr, tegyenek egy 16-os karikát, és akkor legalább úgy látszik, mintha megtettek volna mindent. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Forrás: parlament.hu