DR. PORPÁCZY KRISZTINA (TISZA): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor arról beszélünk, hogyan vették el 2023-ban a Magyar Orvosi Kamara kötelező tagságát és etikai jogköreit, az ellenzék még a mai napig is képes úgy elmesélni a történetet, mintha minden egy etikai panasszal kezdődött volna, pedig nem ott kezdődött. Szeretném elmesélni a történetet belülről.

2022-ben háziorvosként a kamara egyik tárgyalója voltam az új ügyeleti rendszerről folyó egyeztetéseken. Máig él az a vélekedés, hogy a kamara elutasította az új rendszert ‑ nem így volt. Tudtuk, hogy változtatni kell; arról vitatkoztunk, hogy hogyan. 2022 végén és 2023 elején tárgyaltunk Takács Péter akkori egészségügyi államtitkárral, és az eredetileg elénk tett ügyeleti szerződésnél lényegesen jobb változatot értünk el. Azonban így is maradtak komoly szakmai és jogi kifogásaink: milyen jogalapon kötelezhető egy háziorvos ügyeleti munkára? Létrejöhet‑e ilyen kötelezettség kétoldalú megállapodás nélkül?

Ezt megerősíti, hogy a kamara jogi képviselőjének segítségével azok a háziorvosok, akik bíróság előtt támadták meg az ügyeletre kötelezést, a Kúriáig vitték az ügyet. A Kúria lényegében kimondta, hogy kétoldalú szerződés nélkül a háziorvos nem kényszeríthető ügyeleti munkára, a jogi aggályainkat tehát a Kúria ítélete is igazolta.

A helyzet tarthatatlanná vált, így 2023. február 4-én a kamara rendkívüli küldöttgyűlése nagy többséggel nyomásgyakorlásról döntött. Ezt később úgy mutatták be, mintha az egész konfliktus csak az ügyeletről szólt volna, de közel sem így volt. A követelések ennél jóval szélesebb körűek voltak: az alapellátás megerősítése, a háziorvosi és a fogorvosi ellátás gondjainak rendezése, a szakdolgozók béremelése, a jobb munkakörülmények és mindenekelőtt az, hogy az egészségügy átalakításáról végre valódi szakmai egyeztetés folyjon.

Ebben a helyzetben érkezett etikai panasz egy megyei, kollegiális szakmai vezető, háziorvos ellen. A panasz nem azért született, mert aláírta a szerződést. A bejelentő kollégák azt kifogásolták, ahogyan vezetőként a többi háziorvost próbálta rávenni az aláírásra, szerintük ez kifogásolható volt. A kamara soha nem döntött úgy, hogy aki aláírja a szerződést, az ellen etikai eljárást kell indítani.

Ez a különbség azonban néhány nap alatt eltűnt a politikai kommunikációban. Február 25-én a Kormányinfón Gulyás Gergely már arról beszélt, hogy a kamara visszaél a hatalmával, és etikai eljárással fenyegeti az új ügyeleti rendszerben dolgozni kívánó orvosokat. A kamara még aznap cáfolta ezt, de a politikai hadjáratot már nem lehetett megállítani. Február 27-én az előző kormány benyújtotta a törvényjavaslatot, majd másnapra kivételes eljárásban elfogadták: a kötelező kamarai tagságot megszüntették, az orvosetikai ügyek pedig az Egészségügyi Tudományos Tanácshoz kerültek.

Tisztelt Ház! Kérem, gondolják ezt végig: egy ilyen súlyú javaslat előkészítése három nap alatt történt meg? Ezt nem lehet egy etikai ügyre adott megfontolt válasznak tekinteni. Egy, már meglévő szándékot hajtottak végre, és az etikai ügy erre csak alkalmat adott. Ráadásként, amikor 2024-ben a kamara háziorvosi csoportját vezettem, a kezünkbe jutott az Országos Mentőszolgálat jelentése a hajdú-bihari ügyeleti programról. A jelentés rögzíti, hogy a mentőkapacitása kihasználtságát nem sikerült tartósan javítani, és azt sem tudták egyértelműen kimutatni, hogy a sürgősségi osztályok terhelése csökkent volna. Az országosan bevezetett rendszer tehát nem az volt, amit kipróbáltak, és a kipróbált rendszer tapasztalatai sem az országos bevezetés mellett szóltak. A tapasztalatok megvoltak, a jelentés is megvolt, csak éppen mi, akik az országos rendszer feltételeiről tárgyaltunk, azt nem láthattuk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amit elmondtam, az nem csak a kamara és az akkori kormány vitájáról szól; arról is szól, hogy mi történik, ha egy szakmai vitából politikai konfliktus lesz. A szakmai vita nem ellenszegülés, a tárgyalás nem akadályozás. A jogi kifogás nem politikai támadás. Nem az a jó egészségügyi rendszer, amelyben nincs vita, hanem az, amelyben minden adat az asztalra kerül. Meghallgatjuk azokat ‑ meghallgatjuk és megvizsgáljuk ‑, akik a rendszert működtetik, és a szakmai kritikára szakmai válasz érkezik, mert végső soron nem az számít, kié volt az utolsó szó, hanem az, hogy mitől lesz jobb és biztonságosabb a betegek ellátása.

Mi ezt az utat választjuk. Kérem, támogassák a javaslatot. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárt soraiból.)

Forrás: parlament.hu