TUZSON BENCE, az Igazságügyi és Alkotmányügyi Bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök asszony, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban egy komoly vitát folytattunk le. Elsősorban két kérdésről szólt ez a vita, az egyik a környezetvédelmi jogi kérdések, a másik pedig a vagyonelkobzás kérdésköre.

Kezdem a környezetvédelmi kérdésekkel, és engedjék meg, hogy egy picit távolabbról indítsak, bár rövid az idő, de majd a vitában legfeljebb folytatom.

(Az elnöki széket Kőszegi Krisztián, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Az, hogy a környezetvédelmi szabályozás hogyan valósul meg és mennyire átlátható, elsősorban a környezetvédelem mellett versenyképességi kérdés is. Miért mondom ezt? Az átlátható szabályozás, egy jól követhető szabályozás mindig segíti egy ország versenyképességét, főleg egy olyan érzékeny területen, mint a környezetvédelem.

Most egy úgynevezett kerettényállást alkotunk. Ez a kerettényállás azt jelenti, nem jogászoknak mondom, hogy a büntetőjog határozza meg a keretet, de ami belül van tartalom, azt nem a büntetőjog, hanem más jogterület tölti ki. Maga a környezetvédelmi jog olyan bonyolult jogterület, az európai uniós jog szintén, az különösen bonyolult ebben a vonatkozásban, hogy a két kezemen meg tudom számolni azoknak a jogászoknak a számát, akik Magyarországon értik ezt a jogterületet. Ennyi van összesen. Ezeket a cselekményeket, amelyek így megvalósulnak, meg kell érteni, és a megértést követően tudja csak az ember az álláspontját kialakítani.

De abban az esetben, ha pönalizáljuk ilyen formában, kerettényállás jelleggel ezeket a cselekményeket, az azt jelenti, hogy hihetetlenül szélesre nyitjuk a büntetőjog kapuját. Nem is ezt várja el tőlünk az Európai Unió. Az Európai Unió és az európai szabályozás tényállási elemeket határoz meg, tehát meghatározza tulajdonképpen azokat a tényállásokat, amelyeket a büntetőjognak büntetni kell. Ez szerintem rendben van. De a kerettényállási jelleggel szélesebbre nyitjuk a kaput, sokkal nehezebbé tesszük a szabályozást, és ebből óriási nagy probléma lesz.

A másik ilyen kérdés valóban a vagyonelkobzás kérdése volt. Itt nem magáról a vagyonelkobzásról mint jogi fogalomról van szó, hanem a bizonyítás megfordulásáról, és nekünk ezzel volt problémánk, hogy kinek kell bizonyítani. A büntetőjog alapelve az, hogy az állam bizonyít, tehát a vádló bizonyít, és a másik oldalon álló fél védekezni kell hogy tudjon. De nem lehet megfordítani, tehát nem lehet nemleges bizonyítást lefolytattatni. Tehát azt állítani, hogy valamit én nem tettem, hogy az a vagyon nem bűncselekményből származott, szinte lehetetlenség bizonyítani, főleg akkor, amikor egy másik személy cselekményéről van szó. Ezért nem jó a fordított bizonyítás megoldása, és van olyan megoldás, amikor ezt meg lehetett volna oldani. Ezért mondom azt, hogy ez a jogi szabályozás és ez a jogi konstrukció hibás, és a hibás jogi konstrukciónak természetesen alkotmányjogi következményei is vannak. Hozzáteszem, hogy ez a fordított bizonyítás belefér abba a koncepcióba, amikor az ÁVH szabályozásánál önök kivettek a szabályozásnál nagyon sok garanciális elemet. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Forrás: parlament.hu