KÁRMÁN ANDRÁS pénzügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen az észrevételeket és a kommenteket.

Ha az előző vita végén az elégedetlenségemet fejeztem ki azzal kapcsolatban, hogy nagyon kevés szakmai vélemény és konstruktív javaslat hangzott el, most úgy illik, hogy azért most megemlítsem, hogy köszönöm, hogy nemcsak a kormánypárti sorokból, de az ellenzéki sorokból is nagyon korrekt értékelések, visszajelzések és javaslatok hangzottak el, úgyhogy tényleg köszönöm az elhangzottakat.

Ami a javaslatot illeti: azt fontos látni, hogy itt az elmúlt években a Magyar Nemzeti Bankban, a Magyar Nemzeti Bank leányvállalatainál és alapítványainál történtek kapcsán több különböző következmény van, és több különböző levont tapasztalat van. Annak, ami az elmúlt években történt, mindenképpen van egy politikaifelelősség-következménye. Erre már az Országgyűlés felállított egy külön vizsgálóbizottságot. Van egy vélt és valószínűleg valós büntetőjogi felelősségi kérdés, amire van egy folyamatban lévő nyomozás, és azt gondolom, hogy a megfelelő szerveknek kell ennek a végére járni és a megfelelő következtetéseket levonni.

Amit ez a törvényjavaslat megcéloz, az az az intézményi működési levont tapasztalat, hogy mit kell másképpen csinálni a jövőben az Országgyűlésnek a Magyar Nemzeti Bank fölött gyakorolt felügyelete kapcsán, és hogy kell a felügyelőbizottságot átalakítani. Tehát ez a jövőről szól, ha úgy tetszik, de azt gondolom, mind a három pillér nagyon fontos. Nagyon fontos az, hogy a politikai felelősség világosan tisztázva legyen, hogy a büntetőjogi felelősséget a megfelelő szervek felderítsék, világos következtetésekre jussanak, és nagyon fontos, hogy az Országgyűlés is levonja azokat a tapasztalatokat, hogy hogyan kell ezt a törvényt módosítani, és a Nemzeti Bank fölött gyakorolt felügyeletet a jövőben módosítani.

Amit ‑ meg kell mondjam ‑ szerintem Panyi Miklós képviselőtársam még nálam is jobban megfogalmazott, hogy ennek kapcsán egy nagyon fontos egyensúlyt kell tartanunk, hiszen a monetáris politika, az intézményi függetlenség nagyon fontos. Ezt nyilván ez a törvénymódosítás sem nyirbálhatja meg, ugyanakkor a függetlenség nem jelentheti azt, hogy nem átlátható a működése; a közpénzek felhasználása nem jelentheti azt, hogy nincsen meg a számonkérhetőség, és ezek a javaslatok pont ebbe az irányba mutatnak, hogy ezt hogyan lehet megerősíteni. Tehát az én fejemben ez a két dolog együtt működik: a függetlenség és a számonkérhetőség; és most ennek a garanciális elemeit erősítjük meg ezzel a törvényjavaslattal.

(15.30)

Kérdésként elhangzott, hogy milyen egyeztetésekre került sor a javaslatok kapcsán. Elmondhatom, hogy a Nemzeti Bankkal is egyeztettünk; Varga Mihály elnök úr részt vett azon a kormányülésen, ahol a kormány ezt megtárgyalta, és ő egyébként abszolúte támogatta ezeket a módosításokat és ezeket az irányokat. Emellett az Európai Központi Banknak is kötelességünk elküldeni a jegybanktörvény módosítását; ezt megtettük. Nekik egy 90 napos véleményezési maximális határidejük van; addig tehát az Országgyűlés folytathatja ennek a törvénynek a vitáját, de a zárószavazással be kell várni az Európai Központi Bank véleményének beérkezését, és ha olyan érdemi észrevétel lesz, akkor nyilván ezt még megfelelő módosítókkal figyelembe fogjuk venni. Ugyanakkor azt mondhatom el, hogy bár előzetesen nem egyeztettünk az Európai Központi Bankkal, de hasonló típusú törvénymódosításokra adott válaszaiból, kommentjeiből azt tudom mondani, hogy a korábbi tapasztalatok alapján magabiztos abban a Pénzügyminisztérium, hogy az itt előterjesztett javaslat át fog menni ezen a szűrőn is, az Európai Központi Bank támogatását fogja bírni, és nem lesz olyan észrevétel, ami akadályozná a törvénymódosítás elfogadását.

Végül: az fb-tagok személye, megválasztása, újraválasztása, jelölése, mert úgy érzem, hogy ehhez érkezett azért a legtöbb komment. Először is, nagyon fontosnak tartom, hogy a felügyelőbizottság tagjainak megválasztása elválik az MNB-elnök és -alelnök hatéves mandátumától, és a javasolt négyéves mandátum az Országgyűlés megválasztásához igazodik, hiszen az fb-tagok esetében ‑ mint az Országgyűlésnek az előrenyújtott keze ‑ kell hogy legyen egyfajta erőteljesebb bizalom, és ők nem az MNB igazgatóságának ‑ hogy mondjam? ‑ az emberei ilyen szempontból. Ezért mindenképpen egy fontos előrelépésnek tartom, hogy a felügyelőbizottsági tagok mandátuma négy évre fog szólni.

Ami az újraválaszthatóságot illeti, sok érv elhangzott pró és kontra. A jogszabályjavaslat valahol egy ilyen középutat választ, hiszen egyszer újraválaszthatóak a tagok, tehát elismeri azt, hogy igen, van ennek előnye, ha valaki hosszabb ideje van ott a felügyelőbizottságban, ugyanakkor emlékeztetni szeretném itt az Országgyűlést, hogy például ma van olyan tag, aki 19 éve koptatja a felügyelőbizottság székeit. Tehát én azt gondolom, hogy azért nem szerencsés, ha valaki évtizedeken keresztül úgymond ebben a pozícióban van, és valahol nem kap új impulzust és új tapasztalatot a felügyelőbizottság működése. Azzal tehát, hogy egyszer újraválasztható, szerintem egy ilyen arany középút mellett tesszük le a voksot.

Ami a jelölést illeti, jelenleg azért látni kell, hogy nem a miniszteri delegáltak, akik újra delegálásra kerültek a kormányalakítást követően, hanem az a négy tag, akit az Országgyűlés maga jelölt ‑ hármat a Fidesz, egyet a KDNP ‑, tehát valóban, Apáti Istvánnak kell igazat adnom, hogy itt már hosszú ideje nem érvényesült az a fajta működés, hogy az ellenzék érdemben tudott volna jelölni, és a cél az az, hogy a megválasztott felügyelőbizottság az Országgyűlés minél szélesebb támogatását élvezze. Ilyen értelemben én jelzésértékűnek tartom a jogszabályjavaslatban azt, hogy a nevesített két bizottság közül a Költségvetési Bizottság hagyományosan egy ellenzéki vezetésű bizottság, tehát ezzel mintegy azt sugallja a megváltoztatott választási rend, hogy itt az Országgyűlés nem csak többséget képviselő kormánypárti frakcióinak lesz lehetősége jelölni. És ahogy egyébként ma a Médiatanács megválasztásánál is láttuk: amikor egy jó jelölt érkezik az ellenzéki frakcióból, azt az Országgyűlés teljes támogatással megválasztja.

Azt gondolom tehát, hogy a TISZA-kormány és a többségi frakció gyakorlata ilyen szempontból markánsan különbözik a korábbi, megelőző 16 év sok esetben megfigyelhető gyakorlatától. Még egyszer tehát: én azt gondolom, hogy a cél az, hogy megfelelő szakmai felkészültséggel rendelkező jelöltek legyenek, akik bírják az Országgyűlés minél szélesebb körének a támogatását. Köszönöm. Ennyiben akartam reagálni az elhangzottakra, és bízom abban, hogy ahogy a jelölési folyamat, úgy az egész jogszabályjavaslat a parlament széles körű támogatását fogja majd bírni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu