A Pesti Srácokból született Revans vitájában Szabó Gergő moderálásával Takács Péter és Dopeman részvételével jobboldali közéleti szereplők értékelték az április 12-i választási vereséget és a Magyar Péter vezette kormány első hónapjait.
A résztvevők többsége szerint
a jobboldalnak túl kell lépnie a vereséget követő „sebnyalogatáson”, és szervezett ellenzéki építkezésbe kell kezdenie.
A választási kudarc okait eltérően magyarázták: volt, aki a Tisza sikerét egy hosszú ideje épülő, közösségi médiára támaszkodó politikai kommunikációs rendszernek tulajdonította, míg más úgy vélte, a vereség szükséges lehetett a jobboldal megújulásához. A felszólalók a Tisza-kormány működését élesen bírálták, politikai indíttatásúnak nevezték egyes korábbi kormányzati szereplők elleni eljárásokat, szerintük a kabinet gazdasági intézkedései, adópolitikája és az energiaszektorra vonatkozó tervei idővel kiábrándulást okoznak majd a választók körében.
A vita központi kérdése az volt, milyen stratégiával térhet vissza a nemzeti-jobboldali tábor. Többen Orbán Viktor körül kialakítandó politikai egységet sürgettek, az „atomizálódást” veszélyesnek nevezték, és azt hangsúlyozták, hogy a Tisza szavazóit nem ellenségként, hanem később visszanyerhető választókként kell kezelni. A felszólalók szerint az ellenzéknek olyan, érzelmileg is mozgósító ügyeket kell felkarolnia, mint a déli harangszó, magyar üzemek helyzete, az energiaellátás vagy helyi beruházások, miközben parlamenti és parlamenten kívüli eszközökkel is nyomást kell gyakorolnia a kormányra.
A „revans” értelmezésében ugyanakkor különbségek mutatkoztak;
egyes megszólalók kemény későbbi elszámoltatást helyeztek kilátásba, mások kifejezetten a megbocsátást, a nyugalmat és egy „élhető Magyarország” alternatívájának felmutatását szorgalmazták. A záró gondolatokban az egységet, a közösségépítést és a Tisza-tábor várható kiábrándulásának politikai kihasználását nevezték a következő évek fő feladatának.