KALÁZDI-KEREKES KINGA, a TISZA képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Van egy nap az évben, amelyhez talán mindannyiunknak kötődik egy emléke, egy illat, egy dallam, egy ölelés. Egy nap, amelyre gyerekként izgatottan vártunk, és amelynek a hangulatát felnőttként is szeretnénk továbbadni a gyermekeinknek.

Ez a nap december 24‑e, a szenteste napja. Számomra ez a nap különösen kedves, nemcsak azért, mert a karácsony nekem is a szeretet, az összetartozás, a család ünnepe, hanem azért is, mert a középső fiam ezen a napon született húsz évvel ezelőtt. Így december 24‑e egyszerre jelenti a karácsony csodáját és a középső gyermekem érkezésének felejthetetlen örömét.

Négy gyermek édesanyjaként talán még erősebben érzem, milyen gyorsan múlik az idő, milyen hamar lesz a kisgyermekből iskolás, az iskolásból felnőtt, és milyen kevés időnk van arra, hogy igazán jelen legyünk azoknak az életében, akiknek mi jelentjük a biztonságot, az otthont, a világ közepét. Ezért is gondolom, hogy december 24‑e nem lehet egyszerűen csak egy újabb munkanap az évben. Ez az a nap, amikor szeretnénk egy kicsit megállítani az időt, amikor jó lenne, ha nem a határidők, a munkahelyi feladatok és a mindennapi rohanás diktálná a tempót, hanem azok, akik a legfontosabbak számunkra: a gyermekeink, a szüleink, nagyszüleink, a családunk.

Ma egy olyan törvényjavaslatról beszélünk, amelynek célja egyszerű és világos: december 24‑e már idén decembertől kezdődően minden évben munkaszüneti nap legyen Magyarországon, ezt vállaltuk a választási programunkban is. De szeretném hangsúlyozni, számomra ez a javaslat nem csupán egy jogszabály módosításáról szól, hanem arról, hogy mit tartunk igazán fontosnak, arról, hogy adunk‑e időt az embereknek arra, hogy megéljék életük legfontosabb pillanatait.

Tisztelt Képviselőtársaim! Gondoljunk bele, hogyan telik ma sok magyar családban a december 24-e. Egy édesanya reggel még munkába indul, miközben otthon a gyermekei már izgatottan várják a karácsonyt. Egy édesapa még az utolsó vásárlókat szolgálja ki, árut pakol, kasszánál ül, vagy éppen a következő feladatait végzi. A gyerekek pedig talán már reggel azt kérdezik, mikor díszítjük fel a fát, mikor jön a Jézuska, mikor leszünk végre együtt. És a szülő, aki szeretne ott lenni, aki nem akar lemaradni ezekről a pillanatokról, még dolgozik, amikor pedig végre hazaér, még ott várja a sok elintéznivaló, az ünnepi vacsora, készülődés, az utolsó simítások. Pedig a gyerekek nem arra fognak emlékezni, hogy hányféle sütemény volt az asztalon, nem arra, hogy minden tökéletesen sikerült‑e, hanem arra, hogy anya ott volt‑e mellettük, hogy apa segített‑e feldíszíteni a fát, hogy együtt nevettek‑e, volt‑e idő egy mesére, egy beszélgetésre, egy ölelésre.

Nekünk, felnőtteknek sokszor a teendők jutnak eszünkbe a karácsonyról, a gyermekeknek viszont maga a karácsony, az együttlét az igazi ajándék. A gyermekeinknek nem tökéletes karácsonyra van szükségük, hanem ránk. Arra, hogy ott legyünk mellettük, és ne csak testben, hanem lélekben is jelen legyünk. Édesanyaként tudom, milyen nehéz sokszor egyensúlyoznunk a munka, a kötelességek és a család között, és azt is tudom, hogy vannak pillanatok, amelyeket nem lehet későbbre halasztani. Az ikreim még óvodások, abban a korban vannak, amikor a karácsony még valódi varázslat, amikor a várakozás legalább olyan fontos, mint maga az ünnep, amikor egy közösen felakasztott dísz, egy együtt készített sütemény, egy izgatott kérdés vagy egy esti mese is életre szóló emlékké válhat. És miközben nézem őket, gyakran eszembe jut, milyen gyorsan elrepülnek az évek. Saját életük lesz, saját családjuk, saját karácsonyuk, mert ez az élet rendje. Nekünk akkor már csak az emlékeink maradnak ezekből a pillanatokból.

Ezért szeretném, ha minél több szülőnek megadatna, hogy ne a munkaidő végét várja december 24-én, hanem együtt élhesse meg a készülődés örömét a gyermekeivel. Mert ezeket a pillanatokat nem lehet bepótolni, nem lehet őket átütemezni, és nem lehet őket évekkel később visszaadni.

Tisztelt Ház! December 24‑e a magyar családok életében régóta az ünnep szerves része. A keresztény emberek számára különleges vallási jelentőséggel bír, amelyet tiszteletben tartunk. De a szenteste azok számára is fontos, akik nem vallásosak, mert a szeretet, a béke, az egymás iránti figyelem és a családi összetartozás nem világnézeti kérdés. Ezek olyan emberi értékek, amelyek összekötnek bennünket. Lehetünk különbözőek, gondolkodhatunk másként a világról, képviselhetünk eltérő politikai nézeteket, de abban talán egyetérthetünk, hogy mindannyian szeretnénk, ha gyermekeink biztonságban, szeretetben nőnének fel, és a családunkkal töltött idő nem a mindennapok maradék ideje lenne.

Ha valóban fontosnak tartjuk a családot, akkor ezt nem elég ünnepi beszédekben kimondanunk, olyan döntéseket is kell hoznunk, amelyek segítenek a családoknak a mindennapokban. Lehetőséget kell biztosítanunk nekik arra, hogy együtt lehessenek, hogy a szülők ne kényszerüljenek olyan helyzetbe, amelyben a megélhetésükért végzett munka és a gyermekeikkel megélt fontos pillanatok között kell választaniuk, ha ez a választás elkerülhető.

Ez a törvényjavaslat erről szól. Arról, hogyan gondolkodunk a munka és a magánélet egyensúlyáról, arról, hogy mennyire becsüljük meg a dolgozó emberek idejét, és arról, hogy elismerjük‑e, az ember élete nem csak a munkából áll.

(17.50)

Külön szeretnék szólni azokról, akiknek a munkája nélkül a karácsonyi készülődésünk sem lenne ilyen egyszerű; a kereskedelemben dolgozókról, akik az adventi időszakban gyakran rendkívüli terhelés mellett végzik a munkájukat, akik feltöltik a polcokat, kiszolgálják a vásárlókat, gondoskodnak arról, hogy mindent megvehessünk az ünnepekre. Ők is szülők, ők is gyermekek, ők is társak, testvérek, nagyszülők. Nekik is vannak szeretteik, és őket is várják haza. Az ő gyermekeik is szeretnék, ha anya vagy apa ott lenne velük a karácsonyfa mellett. Az ő családjuknak is jár az együtt töltött idő.

A jelenlegi szabályozás főszabály szerint december 24-én 14 óráig lehetővé teszi az üzletek nyitvatartását. A mi javaslatunk ezen változtat. Azt szeretnénk, hogy az üzletek többsége ezen a napon egész nap zárva tarthasson. Természetesen a törvényjavaslat meghatározza a szükséges kivételeket, többek között a vendéglátóhelyek, a szálláshelyek, az üzemanyagtöltő állomások és egyéb más üzletek esetében. Természetesen tisztában vagyunk azzal is, hogy vannak olyan hivatások, amelyekben az ünnepek alatt is helyt kell állni ‑ ahogyan Hantosi képviselőtársam is elmondta előttem ‑, az egészségügyi dolgozók, a mentők, a rendőrök, a közlekedésben és a nélkülözhetetlen közszolgáltatásokban dolgozók ilyenkor is végzik a munkájukat. Az ő helytállásuk pótolhatatlan, és különösen fontos, hogy az ünnepek idején is megbecsüljük őket.

A javaslat fenntartja a folyamatos működéshez szükséges szabályokat, és a munkaszüneti napi munkavégzésre vonatkozó díjazási és pótlékszabályok is alkalmazandók az érintett dolgozókra. A cél tehát nem az, hogy az ország működése megálljon, hanem az, hogy ahol erre lehetőség van, ott az emberek valóban megkapják az esélyt arra, hogy december 24-ét a családjukkal töltsék. Ennek érdekében módosítjuk a munka törvénykönyvét, a kereskedelemről szóló törvényt, valamint az érintett közszolgálati, kormányzati és egyéb foglalkoztatási jogszabályokat is.

Tisztelt Ház! Amikor a családról beszélünk, gyakran nagy dolgokra gondolunk. Arra, hogyan teremtsünk biztonságot, hogyan adjunk jobb lehetőséget a gyermekeinknek, hogyan segítsük a szüleinket. De néha a legfontosabb dolgok egészen egyszerűek: hogy legyen időnk meghallgatni a gyermekünket, amikor mesélni szeretne, hogy ne kelljen sietve elköszönnünk a szüleinktől, hogy legyen egy közös vacsora, egy hosszabb beszélgetés, egy olyan este, amikor nem az órát nézzük, és nem azon gondolkodunk, mi mindent kell még elintéznünk.

Édesanyaként pontosan tudom, hogy a családi élet nem mindig képeslapra illő. Sokszor fáradtak vagyunk, sok a feladatunk, és nem sikerül minden úgy, ahogyan elterveztük. De azt is tudom, hogy a gyermekeink számára nem a hibátlanul megszervezett ünnep a fontos, hanem mi magunk: a jelenlétünk, a figyelmünk. Az, hogy érezzék, most van rájuk időnk, és talán egyszer, sok év múlva, amikor a gyermekeink már felnőttek lesznek, nem is arra emlékeznek majd, milyen ajándékot kaptak egy adott karácsonyon, hanem arra, hogy milyen érzés volt otthon lenni ‑ együtt volt a család ‑, mert a legszebb ajándék, amit szeretteinknek adhatunk, sokszor nem az, amit becsomagolunk, hanem az, hogy ott vagyunk nekik, hogy időt adunk magunkból, hogy együtt lehetünk.

Tegyük lehetővé, hogy december 24‑e valóban a családoké lehessen! Kérem tisztelt képviselőtársaimat, támogassák ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmet. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu