TRENTIN BALÁZS (TISZA): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Magyar Nemzeti Bank, három szó, amely önmagában garanciát kellene jelentsen. Magyar, mert ennek az intézménynek Magyarország érdekeit kell szolgálnia, nemzeti, mert a rábízott vagyonért és annak biztonságáért az egész ország előtt felel, és bank, mert ha van olyan intézmény, ahol a pénzzel való felelős gazdálkodás nem lehet kérdés, akkor ez éppen az. És van valami, ami ezt a három szót összeköti, ez pedig a bizalom, mert a Magyar Nemzeti Bank nem egyszerűen egy bank, hanem a pénzügyi rendszer egyik legfontosabb bizalmi intézménye. Bizalom abban, hogy a pénzügyi rendszer működik, a szabályokat betartják, és van, aki őrködik a stabilitás és a pénzügyi biztonság felett. Ha valahol, akkor a Magyar Nemzeti Bankban ennek a bizalomnak kellene laknia.

(Az elnöki széket dr. Latorcai Csaba, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ehhez képest mi történt az MNB-botrányban? 2014-2015-ben az MNB-nek több mint egy évig nem volt felügyelőbizottsága, mire lett neki, addigra az általa létrehozott alapítványok már önálló jogi személyként, saját ellenőrző testületekkel működtek, így az MNB-től származó közpénzvagyon kikerült a jegybank felügyelőbizottságának közvetlen ellenőrzése alól. Miközben a vagyon eredete egyértelmű volt, az ellenőrzési felelősség útja egyre bonyolultabbá vált.

Az MNB 2014-ben 266 milliárd forintot helyezett az általa létrehozott alapítványokba. Az alapítványi rendszer későbbi átalakulása után a PADME vagyonát kezelő Optima pedig már több mint 400 milliárd forint közpénzvagyont kezelt. Nem azt állítom, hogy senki nem ellenőrzött semmit, ellenben itt egy olyan konstrukció jött létre, amelyben a közvagyon elindult az MNB-től, miközben a közvetlen intézményi kontroll és a felelősség egyre távolabb került tőle. A pénznek ugyan volt útja, a felelősségnek viszont egyre kevésbé volt gazdája. Országokon átívelő, átláthatatlan cégháló jött létre magántőkealapokkal, külföldi társaságokkal és bonyolult tulajdonosi struktúrákkal. Ez már nem közpénzgazdálkodásra, hanem egy gondosan felépített pénzügyi szabadulószobára hasonlított leginkább, amelynek a végén a közvagyont kellene megtalálnunk, azt a közvagyont, amelynek a befektetéséhez az Optima még bankhitelt is felvett, tovább növelve az eredetileg MNB-től származó közpénz befektetésének a kockázatát.

Az Optima jelentős külföldi ingatlanpiaci befektetéseket hajtott végre például a svájci luxusingatlanokkal foglalkozó Ultima Capitalben, hogy aztán az ingatlanportfólió egy luxuslakása helyszínt adhasson egy fényes családi esküvőnek. Ha valaki ezek után még mindig azt kérdezi, hogyan kerülhetett ilyen messzire a Magyar Nemzeti Banktól a közpénz, akkor talán azt is érdemes megkérdezni, hogy hogyan kerülhetett ilyen közel a közpénzhez a korábbi jegybankelnök családja.

Továbbra is arról az intézményről beszélünk, amelynek a pénzügyi biztonságot, stabilitást, kiszámíthatóságot és mindenekelőtt a bizalmat kellene képviselnie. Ezért is mondom azt, hogy mindez nem egyszerűen pénzügyi botrány, hanem a bizalom botránya. Mint ahogy az is bizonyos, hogy az elmúlt években nem volt elég erős, nem volt elég világos, nem volt elég hatékony az ellenőrzés ahhoz, hogy több száz milliárdos közvagyonokat megvédjen.

(Varga Gábort a jegyzői székben dr. Csuzda Gábor váltja fel.)

Most itt van előttünk e törvénymódosítás ‑ és én azt hallom, hogy azért többnyire az ellenzékkel egyetértünk a legfontosabb részekben ‑, amely megerősíti a felügyelőbizottságot, és explicite alárendeli az alapítványokat, amelyeket eddig kivontak alóla. Az alapítványi botrányok fontos legitimációt adnak az egész törvénynek, hiszen ez a közpénzügyi katasztrófa a jelenlegi szabályozás teljes kudarcát mutatja, azt, hogy hogyan válhatott szét egymástól a közpénz, a döntés, az ellenőrzés, miközben a felelősséget nem eltüntették, hanem apránként elporlasztották, sajnos a közvagyon nagy részével együtt.

Most ezzel a törvénnyel megerősítjük az ellenőrzést, önálló munkaszervezetet kap a felügyelőbizottság, és az ellenőrzés egyértelműen kiterjed majd az MNB többségi tulajdonában álló társaságokra és az MNB által alapított alapítványokra is. Ez a törvény fontos garancia arra, hogy a közvagyon útját mindig követni lehessen, és az ellenőrzés alól ne lehessen jogi csűrcsavarokkal kibújni. De én azt gondolom, hogy egy új zár felszerelése önmagában nem válasz arra, hogy ki vitte el tegnap a kasszát, és különösen nem arra, hogy ki tervezte meg úgy az épületet, hogy az őr mindezt ne is láthassa. Ezért, miközben ezzel a törvénnyel a jövőt védjük, a múlttal is el kell számolni. Meg kell nevezni a felelősöket, vissza kell szerezni mindazt, ami a közvagyonból elveszett, és helyre kell állítani az emberek hitét abban, hogy a közpénz minden esetben megkérdőjelezhetetlenül és kizárólag a közérdeket szolgálja. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárt soraiból.)

Forrás: parlament.hu