Minden rosszban van valami jó. Nem tudom, hogy feltűnt-e, de a borzalmas aszály nyomán nagyon is hangulatos folyó- és tópartok jöttek létre. Nagy, széles fövenyek, amilyenek azelőtt voltak, hogy az ember kiegyenesítette a folyókat, jellegetelenné építette a partjait, kisajátította, bekerítette a tópartokat és lebetonozta a partjukat. Most a vízterület jelentősen csökkent, ellenben gyönyörű, természetes partok jöttek létre.
(...)
Ezt a végtelenül erkölcstelen, élővilág ellenes és undorító állapotot számolta fel az aszály. Megannyi balatoni, velencei tavi ingatlanos most lesheti dülledt szemmel, hogy pláne a déli parton óriási fövenyek jöttek létre. Érdekes jogi kérdés, hogy az így szabaddá váló fövenyek minek minősülnek. Ha az továbbra is a meder része (szerintem igen) úgy bizony az immáron köztulajdon, azaz bárki besétálhat oda, birtokba veheti azt, amit soha el sem szabadott volna venni senkinek.
Azt gondolom, hogy az aszály egyben esély, hogy pl. a balatonpartot bitorlóktól visszavegye a nép a partot.
Igenis, új Balaton törvény kell, amiben az újonnan kialakuló fövenyt állami tulajdonnak kell nyilvánítani, a partot bitorló tulajdonosok (akik persze jogilag tulajdonosok, hiszen még a téeszelnök apukájuk töltötte fel stikában a nádast az útépítésből kilopott sittel) pedig lesznek szívesek a meglévő telekhatáron kerítést húzni, ha pedig megpróbálják birtokba venni az új fövenyt, netán ráépíteni, akkor immáron a lehető legkeményebben kell fellépni velük szemben, egyáltalán tőből vágni le a kezét annak, aki vízpartot próbál kisajátítani, a polgármestert, aki engedélyt ad erre, azt pedig fülénél fogva fel kell húzni az első vízparti fűzfára, hogy jó sokan lássák. Kiszáradó ország vagyunk, a víztolvajokkal szemben immáron nincs kecmec.
Forrás:
Batka Zoltán - AZ ASZÁLY NEMCSAK BAJ, DE ESÉLY IS, HOGY... | Facebook