A Tisza-kormány vagyonadó-tervezetének újabb, eddig ismeretlen eleme került elő: a Pénzügyminisztérium exitadóval akadályozná meg, hogy a tehetősebb adózók egyszerűen külföldre helyezzék át adóügyi illetőségüket. A szabály lényege, hogy az állam egy ténylegesen meg nem történt értékesítést venne alapul, és a még nem realizált árfolyamnyereség után is személyi jövedelemadót szedne. A konstrukcióról Kármán András pénzügyminiszter, Kövesdy Attila adópolitikáért felelős államtitkár és Farkas Gergely helyettes államtitkár zártkörű háttérbeszélgetésen számolt be. A Portfolio beszámolója szerint a tervezett szabály azokra vonatkozna, akik külföldre költözve megszüntetik magyar adóilletőségüket.
A tárca elképzelése alapján 500 millió forintos értékhatár fölött úgy kellene számolni, mintha az érintett eladta volna a Magyarországon lévő vagyonelemeit. A szerzési érték és a vélelmezett eladási ár közötti különbözetet nem realizált nyereségként kezelnék, amelyre a jelenlegi, 15 százalékos szja-kulcs vonatkozna. Kövesdy Attila a Portfolio szerint így foglalta össze a logikát: ha valaki „elhagyja a magyar adóilletőséget, vagy elköltözik, akkor úgy kell tekinteni, mintha eladná a vagyonát, eszközeit”. A különbözet után bevallási kötelezettség keletkezne, még akkor is, ha tényleges adásvétel nem történt.
A szabály nem a vagyonadó része lenne, hanem a személyi jövedelemadó-rendszerben jelenne meg. A vagyonadó tervezete önmagában az egymilliárd forint feletti nettó vagyonra évi egy százalékos, a százmilliárd forint feletti vagyonrészre pedig 1,5 százalékos terhet állapítana meg. A kormány 15–25 ezer adózó érintettségével és évi mintegy 200 milliárd forintos bevétellel számol.
Fizetni, de 10 év múlva?
Az exitadó terve különösen érzékeny uniós jogi kérdéseket vet fel. Kövesdy Attila maga is elismerte, hogy több ország hasonló szabályozása korábban fennakadt az Európai Unió Bíróságának vizsgálatán, mert az azonnali adófizetés korlátozhatja a letelepedés és a tőke szabad mozgását.
A Pénzügyminisztérium ezért tízéves fizetési haladékot adna azoknak, akik egy másik uniós tagállamba költöznek. Az Egyesült Államokba távozóknál viszont azonnali fizetési kötelezettség is felmerülhet. A halasztás azonban nem törölné el az adót: az állam továbbra is nyilvántartaná a ténylegesen meg nem történt értékesítésből származó, később esedékes követelést.
Fontos ugyanakkor, hogy az uniós jog nem minden exitadót tilt automatikusan. Az Európai Bizottság és az Európai Unió Bíróságának gyakorlata elsősorban az azonnali, realizálás előtti adóztatást kifogásolta. A tagállamok bizonyos feltételek mellett megőrizhetik az adóztatási jogukat, de a beszedés halasztása és az arányosság kulcskérdés. A magyar terv jogszerűsége ezért csak a pontos részletszabályok ismeretében ítélhető meg.
„Kvázi röghöz kötés”
Ruszin Zsolt, a Magyar Könyvelők Országos Egyesületének alelnöke szerint a konstrukció alapjaiban változtatja meg a vagyonadó megítélését. A Világgazdaság által idézett értékelése szerint ez „már nem egyszerű vagyonadó”, hanem „egyfajta kvázi röghöz kötés”, amelyben az országból adózási értelemben történő távozásnak külön megváltási ára van.
A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy az érintettnek olyan értéknövekedés után kellhet adót fizetnie, amelyből még egyetlen forint bevétele sem származott. Ruszin becslése szerint a leggazdagabb magánszemélyek már most törvényes vagyonátrendezési lépéseket tehetnek, ami akár százmilliárd forinttal is csökkentheti a vagyonadóból ténylegesen beszedhető összeget. Ez azonban becslés, nem hivatalos költségvetési számítás.
Nem szerepelt a választási programban
Az exitadó azért is váltott ki politikai és szakmai vitát, mert a Tisza választási programjában a kritikusok szerint nem szerepelt ilyen konkrét szabály. A Pénzügyminisztérium a vagyonadó társadalmi egyeztetésre bocsátott tervezetében sem mutatta be teljes részletességgel az exitadót; annak létezésére a meghívásos háttérbeszélgetésen derült fény. A Pénzcentrum összefoglalója szerint a tárca az új szabályt az adóelkerülés megakadályozásával indokolja. A kormány attól tart, hogy a vagyonosok adóilletőségük külföldre helyezésével kerülnék meg az éves vagyonadót, ezért a költözést bizonyos vagyonelemek esetében adózási szempontból értékesítésként kezelnék.
A vita tétje így már nem pusztán az, hogy indokolt-e a milliárdos magánvagyonok évi megadóztatása. Az is kérdés, meddig terjedhet az állam adóztatási joga akkor, amikor egy polgár egy másik országban kíván élni, és mennyire arányos egy olyan adókötelezettség, amelyet nem tényleges eladás, hanem egy feltételezett ügylet alapján állapítanak meg.
A részletszabályok egyelőre nem ismertek. Nem tudni pontosan, milyen vagyonelemekre, milyen értékelési módszerrel és milyen feltételek mellett vonatkozna az exitadó, mikor tekintenék véglegesnek a külföldre költözést, és hogyan kezelnék a későbbi veszteségeket vagy az esetleges kettős adóztatást. Addig biztosan csak annyi mondható: a vagyonadó-terv már nem csupán éves közteherről szól, hanem arról is, milyen feltételekkel lehet az adórendszer hatálya alól külföldre távozni.