(...)
– Mit gondol arról, hogy sokak szerint Bede Zsolt és a Vadhajtások nem illenek bele a jobboldalba?
– Le kell szögezni, a Vadhajtások és Bede Zsolt nem ugyanaz. Én a magam nevében beszélhetek. Orbán Viktor a Bayer Show-ban világosan fogalmazott: önkény van, erősebb hangokra van szükség, és ezt a harcot nem lehet budai ficsúrként megvívni. Én így mentem végig a kampányon, így élek ma is, és így fogok holnap is.
Nem félek sem a fenyegetésektől, sem a rendőröktől, orbános pólóban járok az utcán.
Erre a hangra van szükség. Közben megjelentek olyanok, akik Orbán Viktort megkerülve akarnak mozgalmat vagy pártot építeni, miközben tízből nyolc fideszes orbánista. Ha Orbán Viktort háttérbe szorítanánk, az a jobboldal végét jelentené. Azért támadnak, mert korábbi akcióimban a baloldali politikusokat az általuk használt hangnemben vontam kérdőre, és az utcán is nyíltan szembesítettem őket. Ettől lettem a jobboldal szégyene. Pedig amikor Toroczkai László féregnek nevezte Magyar Pétert, sokan elájultak, milyen bátor. Ha ugyanezt én teszem, nálam miért baj?
– Amikor a Jobbikkal szimpatizált, volt olyan időszak, amikor Vona Gábor közelebb állt önhöz, mint Orbán Viktor? Vagy mindig Orbán Viktor volt az első számú politikai igazodási pont?
– A MIÉP után a radikális Jobbikkal szimpatizáltam. Akkor sokan elhitték, hogy Csurka István vállalhatatlan, és ebből a hangulatból nőtt ki a Jobbik.
Ma már úgy látom, Vona Gábor – eredeti nevén Zázrivecz Gábor – trójai faló volt.
Huszonévesen ezt még nem láttam át, utólag viszont egyértelmű. A radikális oldal meghatározó szereplői mögé egy teljesen ismeretlen elnök került, és ezzel elkezdődött a vadhajtások lenyesése. Számomra a radikalizmust Budaházy György, Tyirityán Zsolt és Gaudi-Nagy Tamás jelentette. Amikor ők a perifériára szorultak, már látszott, hogy rossz irányba tartunk. Láttam, hogyan épül a háttér. Radnai Márk apja hetente tartott fejtágítást Magvasi Adriánnak, a Hatvannégy Vármegye egykori arcának, aki később néppártosodott. Vona Gábort is rendszeresen láttam ott. Aztán eltelt tizenöt év, és azok, akik egykor magyar zászlóval meneteltek, ma a legvéresszájúbb kommunistákat hozzák vissza. 2016 körül ért össze a gondolkodásom a Fideszével, és akkor azt éreztem, Csurka István után új szellemi vezető jelent meg.
– Hogyan látja a Mi Hazánk és a Fidesz viszonyát, illetve Toroczkai László és Orbán Viktor kapcsolatát?
– Csak összefogással lehet legyőzni a globalistákat. Vagy félreteszünk minden sérelmet, vagy megsemmisülünk. A Tisza érdeke most az, hogy összemossa a Fideszt és a Mi Hazánkat, pedig nincs köztük stratégiai szövetség vagy közös mozgás. A nemzeti oldalnak egy vezetője van: Orbán Viktor. A radikális oldal plafonja húsz százalék, ahogy azt a Jobbiknál is láttuk, efölött nincs valódi politikai tér. Az viszont figyelemre méltó, hogy az utcán egyre többen jönnek oda hozzám azzal, hogy nem értenek egyet bizonyos ideológiai irányokkal. Volt, hogy egy cigány honfitársam mondta, nem fogja hagyni, hogy a gyermekét LMBTQ-ideológiával fertőzzék az iskolában. Amikor pedig Magyar Péter azt mondja, hogy gonosz ember, aki nem adna örökbe gyermeket homoszexuális párnak, az már a többségnek is vörös vonal. Orbán Viktor idején mindenki utcára mehetett, egyedül a Hamász melletti tüntetést nem engedték. Most viszont sok mindent be fognak tiltani, például az LMBTQ-felvonulás ellen sem lehet majd tiltakozni, mert könnyen három év börtön lehet a vége.
Olyan diktatúra jön, hogy csak na.
Pócs János is utalt rá: mindaz, amivel a Tisza a Fideszt vádolta, az szerinte hatványozottan jelenik meg egy Tisza-kormány alatt. A tiszás fiatalok Orbán Viktor beszédei alatt azt kiabálták, hogy diktátor. Többükkel beszélgettem, és elmondtam nekik, hogy én hogyan éltem 2006-ban, milyen nehezen találtam munkát, és most az jöhet vissza. Azt is mondtam, hogy egyetlen kormány sem tett annyit a fiatalokért, mint az Orbán-kormány. Nem tudtam meggyőzni őket. A vendéglátásban dolgoztam, a turizmus Orbán Viktor alatt szárnyalt. Az ország még egy ideig abból él, amit az Orbán-kormány alatt elértünk, utána zuhanórepülés következik.
(...)