(...)
A napokban arról beszélt, hogy úgy érzi szorul a hurok a nyaka körül. Fél?
N. F.: Igen, félek! Ez a harmadik eset az életemben, hogy ilyen helyzetben vagyok. A Kádár-rendszerben egy-egy viccem vagy lázadónak ítélt megnyilvánulásom miatt többször is jöttek értem a rendőrök, állandó megfigyelés alatt álltam. Pedig én most sem a jelenlegi rendszer ellen vagyok, de ha úgy érzik, akkor majd biztosan megbüntetnek. Nekem már lefőtt a kávé. Tudomásul vettem.
Mostanában egyre több szó esik a kulturális támogatásokról és az NKA pénzeiről is. Fásy Ádám feleségének őrizetbe vétele, majd letartóztatása után különösen érzékeny téma lett, hogy ki mennyi közpénzhez jutott. Nem gondolja, hogy aki éveken át a kormány kegyeltje volt, annak most illene különösen tisztán beszélnie arról, hogy ő mit kapott?
N. F.: De, de nekem nincs miről beszámolnom. Én mint Fidesz szimpatizáns nagyon csodálkozom azon, hogy ilyen pénzeket vettek fel, ha ez tényleg megtörtént. Nekem ez új infó, hogy ilyen összegek röpködtek. Bár én nem mertem pénzt kérni, de a történtek után elgondolkoztam, hogy lehet, hogy nekem is kellett volna, hogy adjanak? Én azon is csodálkoztam, amikor a Dschinghis Khan-os csávó (Mándoki László – a szerk.) is bekerült hozzánk, mert alapból nem bízom benne. Ő annak idején elment, disszidált, nem értem, miért kellett visszafogadni őt és a keblére ölelnie a volt kormánynak. Ki hiszi el, hogy ő őszintén rajong a Fideszért vagy Orbán Viktorért? Én biztosan nem.
Akkor tegyük ezt teljesen világossá: ön azt állítja, egyetlen fillért sem kapott az előző kormánytól azért, mert kampányolt nekik, fellépett a rendezvényeiken, vagy nyíltan kiállt mellettük?
N. F.: Igen, így van. Nekem az is rosszulesett, amikor az akkori ellenzéki sajtó azt írta, hogy én másfél millió forintért léptem fel az egyik DPK rendezvényen. Ez hülyeség! Még csak felkérést sem kaptam, nemhogy pénzt.
A Fidesz körül feltűnő ismert emberek közül kit tart valóban hitelesnek? Ki az, akiről elhiszi, hogy nem a pénz vagy a kapcsolatok miatt állt oda?
N. F.: Tóth Gabika. Őt szeretem, a többieket nem igazán értem, hogy kerültek oda.
(...)