DR. HANKÓ BALÁZS (Fidesz): Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az, hogy miről is szól valójában ez a törvényjavaslat, nem az általános indokolásából derül ki, mert az tényszerűen a megújult szakképzés eredményességét ismeri el akkor, amikor azt mondja, hogy a gazdasági szereplőkkel való együttműködés kiváló volt.

A valós indoklást Lannert Judit miniszter asszony adta meg, nem több évvel, hanem 18 nappal ezelőtt az általános vitában, amikor azt mondta, a választók arra szavaztak, ami egyben mindannyiunk érdeke is ‑ mondta ‑, hogy a szakképzésicentrum-vezetők terepét minél hamarabb megtisztítsák. Azaz a választók, miniszter asszony értelmezése szerint, arra adtak felhatalmazást nekik, hogy kirúgják a szakképzési centrumok vezetőit. Milyen érdekes, hogy évekkel ezelőtt az interjújában az iskolaigazgatókról mindezt elmondta. Ráadásul ez annyira sürgető, hogy ezeknek a kirúgásoknak félévkor kell megtörténnie.

Annyira sürgető ez a feladat, hogy a TAB-módosítással, amelyet a kormánypárti képviselők támogattak, a pályázatok kiírására szánt 30 napos határidő helyett a hatálybalépést követő nap lesz a pályázatok kiírása. Gondolom, a pályázatok mellett már megvannak azok is, hogy kik lesznek a kiválasztottak, hiszen erre utal az Oktatási Bizottság szeptember 2-ai ülésén elhangzott egyik hozzászólás, amely zökkenőmentes átadás-átvételről beszélt, amit a főigazgatók készítsenek elő, és így már az új pályázó ez idő alatt is felkészülhet arra, hogy átvegye a szakképzési centrum igazgatását.

A TISZA-s kommunikáció szerint az autonómiát éppen visszanyerő oktatási terület pedig ne szóljon bele az igazgatói programba, hiszen a TAB-módosító a döntési jogkört véleményezési jogkörre írja át az oktatási testület vonatkozásában. Csak hogy jól értsük: az oktatási testület autonómiáját azzal segítik elő, hogy döntés helyett véleményt adhat.

Nézzük, mi történt az egyetemek vonatkozásában! Az egyetemek vonatkozásában a KEKVA-kuratóriumi tagoknál a szenátusnak kellett rangsorolni. Ahol politikailag ez a rangsor nem volt megfelelő, ott az Oktatási Minisztérium vagy más minisztérium indoklás nélkül módosította ezt. Így történhetett meg például az, hogy az utolsó helyre rangsorolt pályázóból lett végül is az adott KEKVA kuratóriumának elnöke. És az sem meglepő, hogy a 21 kuratóriumi elnök közül ki maradhatott meg a KEKVA-egyetemek vonatkozásában kuratóriumi elnökként: Wáberer György.

A politikai célú vezetőváltásokkal több mint 220 ezer nappali képzésben tanuló diák és 24 ezer oktató mindennapi életét is elbizonytalanítják, mert félévben kell a főigazgatókat lecserélni és a teljes gazdasági rendszert átszervezni. Ezért is tettünk javaslatot arra, hogy megfelelő felkészülési idő és átmeneti idő legyen biztosított, és a változásokra a jövő tanévtől kerüljön sor, de ezt az Oktatási Minisztérium és az Oktatási Bizottság kormánypárti többsége sem támogatta.

A minisztérium nem mással érvelt, mintsem hogy költségvetési évhez kell kapcsolni az új vezetőket. Vezetőváltásnak költségvetési értelemben csak akkor van relevanciája, ha ez intézmények közötti átszervezéssel is jár; azaz megszűnnek intézmények, összevonásra kerülnek intézmények. Ez is mintha már egy hallott terv lenne: hogyan kell kisiskolákat bezárni, vagy kistelepüléseken iskolákat összevonni.

De még formállogikailag sem koherens az az érvelés, mert az egyik mondatukkal azt mondják, hogy a kancellári rendszer a mindennapokat akadályozta minden iskolában. Ezért kell ezt a törvényjavaslattal megszüntetni és egy személyben összevonni a szakmai és gazdasági vezetést. Azaz, ha a mondat egyik fele igaz, akkor a másik felének nem kell igaznak lennie, vagy leginkább azt mondhatjuk, hogy mind a két állítás hamis, hiszen a kancellári rendszer a mindennapokat segítette, és sajnos az átállás ‑ a minisztériumok nem működéséből is látjuk ‑ biztos jelentős problémákkal jár majd, hiszen nem csak a 25-30 fős (sic!) szakképzési centrumra terjed ki a teljes gazdaság átszervezése.

(18.40)

Az pedig mosolyogtató érv volt, hogy azért kell félévkor ezt megtenni, mert nyáron is van oktatás a szakképzésben. Mindannyian tudjuk, hogy a nyári oktatási teher messze nem akkora, mint a félévkori.

Összegezve tehát azt mondhatjuk, hogy azonnali pályázatkiírás, tisztogatás és az oktatási testület autonómiájának korlátozása félév közben egy olyan oktatási területen, ahol az adatokat és a tényeket számmisztikának hívják, de a tények attól még tények. Az Európai Unió harmadik legjobb szakképzése a szakmai versenyek alapján a magyar. Az informatikai területen minden egyes esetben aranyérmesek vagyunk. És hogy van adat a munkaerőpiaci megfelelésre, mutatja az is, hogy az OECD munkaerőpiaci megfelelésében a magyar szakképzés bronzérmes. És hogy igenis lépett előre a szakképzés a pályaorientációnak köszönhetően is, azt mutatja, hogy míg ’19-ben tízből négy nyolcadikos választotta a szakképzést, most már tízből hat nyolcadikos választja a szakképzést. Igenis a technikumok és a felsőoktatás összekapcsolásának köszönhető nemcsak Szombathelyen, hanem szerte az országban az, hogy 82 százalékkal nőtt a technikumból a szakképzésbe jelentkezettek száma az elmúlt négy év során, és igenis a 170 ezer diák ösztöndíjban való részesítése 8-16 ezer, 59 ezer forint, vagy akár az elindult duális képzésben az szja-mentes 168 ezer forintot is elérheti.

Azt, hogy léptünk előre a korai iskolaelhagyásban, mutatja az, hogy az elmúlt három év során 4,2 százalékponttal csökkent a korai iskolaelhagyás, elérve az uniós átlagot, és a lemorzsolódás már csak 4,7 százalék. Az oktatók megbecsülését mutatja az ötszöri, két és félszeresre emelkedett oktatói bér. És hogy a tanműhelyekről is egy számmisztikát hozzak ide: 150 ezer négyzetméternyi tanműhely, duális képzőhely újult meg, mindemellett 250 ezer négyzetméternyi szakképzési terület újult meg, amelynek folytatása szükséges. Azaz ez nem számmisztika, hanem tények, amit folytatni kell, és nem vezetőváltásokat kell kierőszakoltan tenni. A problémaalapú oktatás a szakképzés sajátja, 857 digitális tananyag a szakképzés sajátja.

Mi hangzott el még Lannert Judit miniszter asszony részéről az általános vitában? Eltérítették az útját azoknak, akik szakképzésbe járnak, ennek pedig az egyik legfőbb okaként az ösztöndíjat jelölte meg. A kimondatlan cél tehát nem más, mint hogy minél többen válasszák ismét a gimnáziumokat, miközben a 2019 óta megújult szakképzés igenis jó, más úton jár, amely más út eredményekkel, olyan eredményekkel járt az elmúlt évek során, amelyeket mindannyian ismerünk. A szakma becsületét adta vissza a 2019-től megújított szakképzés, ennek pedig a strukturális kulcsa a közneveléstől elkülönített szabályozás volt. A mi célunk is az volt, hogy a szakmaválasztás ne B-terv legyen, hanem hivatás. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a cél most nem más, mint a szakképzésben politikai célból vezetőváltás, a szakképzés súlyának csökkentése, mindez pedig annyira sürgető, hogy január 1-jével erre sort akarnak keríteni. Így erre nekünk nemet kell mondanunk. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu