MAGYAR PÉTER miniszterelnök: Köszönöm szépen, házelnök asszony. Igen, hadd kezdjem ott, ahol frakcióvezető-helyettes asszony abbahagyta.

Milyen érdekes, nem, hogy ma elég volt két perc is Rétvári Bencének is, Bóka Jánosnak is. Ma nem használták ki a nyolc percüket. Pedig csak egy szót kellett volna mondani, hogy bocsánat. (Közbeszólás a TISZA padsoraiból: Így van! ‑ Nagy taps a kormánypárti padsorokban.) Nem kellett volna többet tenniük. De önökre majd még visszatérek.

(Toroczkai Lászlóhoz:) Hadd kezdjem a frakcióvezető úrral! Köszönjük, először is, hogy konstruktívan kezdte és hogy azt mondta, támogatják mind a szóbeli javaslatokat, mind a jogszabályjavaslatot. Remélem, hogy ez akkor is így marad, amikor elolvasták. Szerintem most már fenn van a hivatalos honlapon is a gyermekvédelmi jogszabály módosítása.

Felolvastam szó szerint paragrafusokat. Azt gondolom, hogy nem lehet olyan képviselő ebben a Házban, aki ezt a módosítást nem támogatja. Tehát azt gondolom, hogy aki a gyermekek védelmét erősítő, szigorító jogszabálytervezetet nem fogja támogatni, az végképp kiírja magát a magyar demokrácia, a magyar jogállam és egy emberséges és működő ország történetéből; de majd eldöntik önök, vagy a főnökük eldönti ‑ a bujkáló főnökük, Kötcsén vagy máshol ‑, hogy megszavazhatják‑e a magyar gyermekek védelmét. Ha ő esetleg nem ér rá, akkor Balog Zoltántól is tudnak segítséget kérni, sőt Novák Katalin is, azt hiszem, ráér mostanában. Szóval köszönjük, hogy támogatják, és reméljük, hogy ez így is marad.

Létrejön ‑ beszéltem róla a múltkor, nem tudom, miért tagadja ezt el a képviselő úr ‑ a gyermekek elleni bűncselekmények külön ügyosztálya a rendőrségen, beszéltem róla korábban.

Téved, ha azt gondolja a frakcióvezető úr, hogy túl sok szülő vár örökbefogadásra. Ha meghallgatta volna az államtitkár asszony beszámolóját vagy elolvasná a hivatalos dokumentumokat, jelentéseket, akkor látná, hogy ellentétben azzal a helyzettel, ami még pár éve valóban igaz volt, hogy több szülő, több pár várt örökbe fogadható gyermekekre, több mint kétezerrel csökkent a számuk, és jelenleg jóval több gyermek vár örökbe fogadó, megfelelő szülőkre ‑ egyedülálló, párban élő, mindenféle emberek vannak, tudja, frakcióvezető úr ‑, mint amennyi örökbe fogadó szülő van. Úgyhogy tévedés, amiből kiindul. Azt kérem, hogy ha segíteni akar, meg ha tájékoztatni akarja az embereket, akkor ne vezesse félre őket! Jelenleg sok-sok ezer magyar gyermek vár örökbeadásra.

És ezt a párbeszédet egyszer egyébként már lejátszottuk, lezajlott ez közöttünk. Ön pontosan tudja, hogy vannak olyan gyermekek, akár azok, akik sérüléssel születtek ‑ bármilyen sérülés lehet az ‑, még nehezebb sorsúak, akár roma származásúak, frakcióvezető úr, akiket kevesebben akarnak örökbe fogadni. Lehet, hogy ön sem akarná. És ők ott vannak bent, a magyar otthonokban, képzelje el! Bekerülnek félévesen, egyévesen, csillogó szemű gyerekként, és várják, hogy örökbe fogadják őket. Látják, hogy vannak szerencsésebb társaik, akik együtt nőnek föl velük, ugyanabba a penészes vizesblokkba járnak, és próbálnak tisztálkodni, próbálnak tanulni. És azt látják, hogy egy-két gyereket elvisznek mellőlük a boldog élet reményével, tisztelt frakcióvezető úr. És ott maradnak azok a gyerekek, akik lehet, hogy nem egészségesek, lehet, hogy az első két évüket egy rácsos ágyban töltötték a kórházban, lehet, hogy csak nem olyan a bőrszínük, mint az öné. Ők ott maradnak, és ott töltenek legalább 18 évet, jó esetben.

Mert lehet, hogy elszöknek. Lehet, hogy el kell szökniük, mert lehet, hogy bántalmazzák őket a társaik, akár a fehér bőrűek, akár a nem fehér bőrűek. Lehet, hogy a gondozóik bántalmazzák őket. Lehet, hogy a családjuk, amikor éppen visszagondozzák őket. Lehet, hogy szerhasználók lesznek. Ott élnek, miközben ön újra és újra elmondja ezeket a felszólalásokat, és elmondja, hogy kiknek nem kéne örökbe fogadni gyerekeket, milyen szexuális orientációjú vagy más embereknek, egyedülállóknak, miközben ön jónak tartja azt a módszert, amit a Fidesz vezetett be, hogy nem szakemberek döntenek arról ‑ gyermekvédelmi szakemberek ‑, hogy vajon melyik pár, melyik felnőtt ember alkalmas ma Magyarországon gyermekvédelemben nevelkedő gyermek örökbefogadására; egy miniszter, egy politikus dönt az önök által is támogatott rendszerben arról, hogy ki fogadhat örökbe és ki nem. Nem egy szakember.

És miközben ön ezt támogatja, és újra és újra elmondja ezt a hazugságot, hogy milyen sokan várnak ‑ ami egyébként igaz, mert várnak, természetesen, sokan, mert nem mindenki alkalmas örökbefogadásra, mert folyamatosan változtatták az örökbefogadás szabályait is, átláthatatlan módon, a szakemberekkel nem egyeztetett módon ‑, eközben azok a gyerekek, akikről az előbb beszéltem, várnak. Először rácsos ágyban. Lehet, hogy amikor először bejön egy idegen, akkor mindig mosolyognak. Tudja, biztosan látott ilyen filmeket. Ilyenkor a gyermekekben is van egy megfelelési kényszer, mert bíznak abban, hogy hátha, hátha őket választják ki, hátha a nevelőjük rájuk fog mutatni. Hátha a gyámhatóság azt mondja, hogy most te jössz, Pistike, most te jössz, Kati! És nem, mert őket nem akarják.

És ön itt, most amellett érvel 2026-ban a parlamentben, hogy vannak olyan magyar emberek, akik egyébként egészségesek, szeretik az embereket, normális munkájuk van, normális körülmények között élnek, és tudnának ennek a kisfiúnak vagy ennek a kislánynak boldog és egészséges felnőttkort garantáló életet biztosítani, de ön szerint inkább maradjanak a manócska részlegen, maradjanak a penészes vizesblokkokban, maradjanak azokban az otthonokban, 40 fős, 100 fős, 120 fős otthonokban.

Járt ön ilyen otthonokban, tisztelt frakcióvezető úr? Ha nem, akkor javaslom, hogy mielőtt erről beszél, és mielőtt e helyett a kisfiú és kislány helyett dönt, hogy hova menjen, előtte menjen el, kérdezze meg a szakembereket! Nem szégyen, nem szégyen szakemberekkel beszélni, nem szégyen elmenni tájékozódni. Most már nem fogják önt kiküldeni, mint a Fidesz alatt, amikor nem engedték be, nem engedték meg, hogy európai parlamenti képviselők vagy országgyűlési képviselők bemehessenek, és körülnézhessenek. Természetesen nem a gyerekek életét, hanem hogy milyen körülmények között élnek, hogy beszélhessenek szakemberekkel.

Én arra biztatom önt, hogy menjen el minél több ilyen otthonba. Kátai-Németh Vilmos miniszter úr és Gyurkó Szilvia államtitkár asszony 12 megyében járt, rengeteg gyermekotthonban. Ő vette a fáradságot, nem sajnálta az időt, frakcióvezető úr, nem nyaralt, hanem elmentek nyáron, és leültek igazgatókkal... (Toroczkai László mosolyog, a fejével nemet int.) Hiába nevet, ez az igazság. Elmentek, meghallgatták az otthonok vezetőit, meghallgatták a szakembereket, és együtt próbálják meg kialakítani azt a rendszert, aminek részeit felolvastam önöknek.

Sajnálom, hogy Rétvári Bence vagy éppen Bóka János nem érezte szükségét, hogy ezekre a konkrét javaslatokra reagáljon. Mindig hiányolják a konkrétumokat, mindig Facebook-kormányzásról beszélnek. Önök is nyugodtan reagálhattak volna, hogy elég‑e ez a 9,7 milliárd ebben az évben; elég‑e a kétlépcsős béremelés; elég‑e a 180 új férőhely vagy éppen speciális segítség, az a speciális csoport. Nyugodtan reagálhattak volna! Először, persze, bocsánatot kellett volna kérni.

Úgyhogy, tisztelt frakcióvezető úr, azt kérem öntől, hogy legalább ebben az egy témában hagyja abba a teljesen felesleges provokációt! Hagyja abba, legalább ebben az egy témában a gyerekek miatt! Nem miattunk. Tőlem nyugodtan, nyugodtan gyalázhat, nyugodtan állíthat rólam valótlanságokat, nyugodtan globalistaelitezhet. Én azt kérem, hogy legalább a gyerekek miatt, legalább ebben a témában hagyja abba a provokációt, hagyja abba az uszítást, és próbáljon meg tényleg segíteni. Próbáljon meg jobbító szándékú javaslatokat tenni, és próbálja meg támogatni azt, hogy végre 16-20-30 év után elinduljon valami a magyar gyermekvédelemben, hogy segíthessünk a gyerekeknek. Ha ezt teszi, azt megköszönjük. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Nehezményezte, hogy az alkotmánybírók kapcsán nem támogattuk az önök jelöltjeit. Akkor menjünk sorba! Meghallgatta a jelölteket a bizottság. Ha akarja, név szerint is tudom mondani, de talán úgy ildomosabb, ha nem mondom a nevüket, mert civil emberekről van szó, és nem akarom őket bántani.

Jelöltek egy B. T. monogramú jelöltet, akinek semmilyen alkotmányhoz kapcsolódó, sem publikációja, sem megnyilatkozása nincsen. (Novák Előd: Nem igaz!) Egyéni, egyéni ügyvédről van szó. (Novák Előd: Bánovics Tamás nem bűnöző! Ki lehet mondani a nevét! ‑ Dúró Dóra: Jaj, istenem! ‑ Novák Előd közbeszól.)

Forrás: parlament.hu