BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Két hónappal ezelőtt folytattuk le ennek a vitának az első szakaszát, amikor a kormány nevében Kapitány miniszter úr azt mondta, hogy innentől kezdve piaci alapon történik majd az árazása sok mindennek, így az üzemanyagnak is.

Akkor óvatosan jeleztem a felszólalásomban, hogy vigyázzunk, mert a Hormuzi-szorosban még egyáltalán nem mondható ki az, hogy béke lenne, és előbb-utóbb újra fel fognak lángolni az ellentétek ‑ nemcsak átvitt értelemben, hanem a valóságban is ‑, amelyek meg fogják nehezíteni azt, hogy az üzemanyagok, legalábbis azoknak a nyers alapterméke eljusson Európába, és az európai piacokat megbízható módon és elfogadható áron tudják ellátni. Mosolyogtak képviselőtársaim, legalábbis a kormánypárti képviselőtársak egy része mosolygott ezen.

Most elérkeztünk két hónap múltán oda, hogy az üzemanyagárak valóban elég magasak lettek. Ez érinti a lakossági fogyasztókat is, nemcsak a gázolajjal üzemeltetett gépjárművek tulajdonosait, hanem a benzinüzemmódú autók tulajdonosait is, és ahogy itt elhangzott, érinti az agráriumot, érinti a fuvarozókat is, és összességében az egész magyar gazdaságot érinti. Tehát a magas üzemanyagárak okán van egy inflációfelhajtó hatás, megdrágítják a termelési költségeket is egy olyan időszakban, amikor egyébként is van egy elbizonytalanodás a befektetők részéről a reálgazdaságon belül. Elég sokan fontolgatják azt, hogy a magyarországi telephelyeiken újabb fejlesztéseket valósítsanak‑e meg, vagy sem.

Ezt a bizonytalanságot néhány héttel ezelőtt különösen magasra fokozta az a mini energiaválság, ami bekövetkezett itt, Magyarországon az éghajlat-módosulásnak és a nyári forró napoknak is betudva. Akkor a villamosenergia-árak elképesztő mértékben megnövekedtek, elsősorban a késő délutáni, kora esti időszakban, és a tőzsdei árak négy-ötszörös költséget jelentettek a fogyasztók számára. Nagyon sok ipari üzem, nagyon sok befektető engem is megkeresett azzal kapcsolatosan, hogy mondjunk már nekik valamit, hogy ezek az árak tartósan így fognak‑e maradni, vagy egyáltalán az ellátás biztonsága fenn fog‑e maradni, vagy nem fog fennmaradni, mert a tulajdonosaik ez alapján döntenek ‑ ha az elkövetkezendő hetekben, hónapokban több európai telephely is verseng nem feltétlenül kapacitásbővítő beruházások helyszínéért a cégcsoporton belül, hanem azért, hogy egy technológiafejlesztés során lehetőséget kapjanak arra, hogy ne a cégcsoporton belüli versenytársak, más leánycégek, vállalatok, telephelyek vigyék el az adott beruházást, ahol egy jelentősebb technológiafejlesztésre, akár K+F fejlesztésre is sor kerülhetne, vagy azzal összekapcsolva kerüljön sor magára a fejlesztésre ‑, és elbizonytalanodtak a villamos energia egyáltalán hozzáférhetősége miatt is, annak kérdésessége miatt, ezen túlmenően pedig az árak miatt. Ez egy versenyképességi kérdés is.

Abban az esetben, ha az üzemanyagárak továbbra is ilyen magasak lesznek, és a dízelüzemű gépjárművek esetében valamiféle csökkenés elérhető, azért tegyük hozzá, hogy ott vannak a benzinüzemű gépjárművek is, ami úgy összességében azért egy igazságossági kérdés is, mert megosztóvá válik az üzembentartók tekintetében, ha valaki most ilyen vagy olyan üzemmódú autóval rendelkezik. Azt gondolom, hogy ez a társadalmi igazságosság szempontjából egyébként is egy nehéz kérdés, döntési kérdés a kormánytöbbség számára, de ha féloldalasan továbbra is magasan maradnak az üzemanyagárak, akkor az versenyképességi kérdésként jelenik meg a gazdaságban, a reálgazdaságban, akár az iparban vagy a mezőgazdaságban is, és ennek foglalkoztatási, munkaerőpiaci vonzata is lehet.

Most tárgyaljuk a 2026-os költségvetés módosítási javaslatát, igyekeztünk szakmai oldalról megfogni, a holnapi részletes vitákban is inkább szakmai oldalról szeretném én magam is megvilágítani azokat a kockázatokat, amelyek benne vannak az idei esztendőben, de a 2027-es számításoknál kifejezetten fontossá fognak válni. Nézzük folyamatosan azokat a mérőszámokat a reálgazdasággal kapcsolatosan ‑ persze az ország pénzügyi stabilitását, költségvetési, fiskális szempontjait, mérőszámait is mellé téve ‑, amelyek azt mutatják, hogy ez a gazdasági és pénzügyi környezet egészséges, fenntartható irányba megy, vagy pedig valahol meg fogják nyomni a vészcsengőt, mert borulhat a matematika és borulhat az egyensúly, a költségvetési egyensúly.

(13.10)

Ez egy ilyen pont, tisztelt képviselőtársaim, ha féloldalas szabályozásra kerül sor, akkor az bizony egyrészt a társadalomnak, másrészt a gazdaság különböző szereplőinek az egyensúlyát megbillentheti, és ha az billen, foglalkoztatási, munkaerőpiaci, megélhetési kérdéssé is fog válni, nemcsak az üzemanyag-fogyasztás szintjén, hanem a mindennapi létbiztonság tekintetében is, s erre mindenképpen oda kell figyelni.

Mi gyakorlatilag ezért terjesztettük be azt a javaslatot, amely a két hónappal ezelőtt önök által megszüntetett védett üzemanyagár kérdését rendezné, azt állítaná vissza. Fontolják meg, legalább a tárgysorozatba vételét támogassák, hogy tudjunk erről vitatkozni, mellé tudjuk állítani majd annak a javaslatnak, amelyet önök beterjesztettek és vélhetően meg fognak szavazni, és amely nem fog egy általános jó megoldást hozni, mert egyrészt megosztó, másrészt pedig a várható inflációnövekedést is csak részben fogja majd csökkenteni, az pedig rá fog rakódni összességében az ország gazdasági állapotában és a 2027-es makropályát is érintheti. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu