PALÓC ANDRÉ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Üdvözlöm! Tisztelt Ház! Amikor elkezdtük ezt a vitát, emlékszem rá, a kormány ezt a költségvetést a valóság költségvetésének nevezte. Ha emlékeznek arra, hogy mit mondtunk, mi már a vita elején is azt mondtuk, hogy ez nem a valóság költségvetése, legfeljebb azt lehet róla elmondani, a valóság talaján megkapaszkodva, hogy ez a be nem tartott ígéretek és az eladósodás költségvetése. Mostanra világossá vált, szerintem itt a Házban mindenkinek, hogy a kormány az eddigi viták során sem itt, sem a bizottságokban azokra a kifogásainkra, amelyeket megfogalmaztunk, semmilyen érdemi választ nem adott. Sőt, talán ami a legsokkolóbb, hogy a 300 milliárd forintos elvonást még mindig nem bontották ki. Tehát ez a Ház, itt mindenki úgy fog egy költségvetést majd elfogadni, hogy abban van egy olyan 300 milliárd forintos megszorítás ‑ mert nevezzük nevén a dolgot, megszorításról beszélünk ‑, aminek a részleteit a kormány lényegében eltitkolja a magyar választók és a magyar parlament elől. Így ismét azt kell mondanunk, hogy ezt ebben a formában felelősen nem lehet és nem is szabad támogatni.

De ha megnézzük, akkor azért van pár aggasztó jel. Így például az is aggasztó jel, hogy az év végére az államadósság 77,5 százalékra megy fel. Ne feledjük el, hogy ez egy jelentős, több mint 3 százalékos romlás a tavalyi év végéhez képest. Ráadásul a Költségvetési Tanács is aggodalmát fejezte ki ezzel kapcsolatban, itt ők különösen kitértek arra, hogy az az árfolyam, amit az euró/forinttal kapcsolatban megállapít a kormány a javaslatában, az igencsak feltételezésre alapuló és lényegében kellőképpen optimistának is mondható.

(20.10)

Így megint felmerül a kérdés, hogy hol van itt a felelősség. A kormány így lényegében úgy kér több adósságra felhatalmazást, hogy nem mutatja be, hogy mikor és amúgy milyen intézkedésekkel fogja ezt visszafordítani, és az eladósodás pályájáról a nem eladósodás, vagyis az adósságcsökkentés pályájára állítani hazánkat.

De a központi kérdés, tisztelt Ház, továbbra is ez a 300 milliárd forintos megszorítás, vagy ahogy azt a Pénzügyminisztérium hívja: befizetési kötelezettség. A javaslat alapján ezt az összeget a kormány irányítása alá tartozó költségvetési fejezetektől vonják el. Nevezzük nevén a dolgot: közfeladatoktól vonnak el 300 milliárd forintot, a magyar családok és a vállalkozások számára jut 300 milliárd forinttal kevesebb.

Na, de akkor nézzünk viszont pár ígéretet, amire joggal mondhatnánk, hogy számon lehetne kérni most már a magyar emberek részéről, és amire, úgy tűnik, hogy szintén kevesebb jut. Az első ilyen a minimálbér, ugyanis a minimálbér vitája szintén év végén szokott előkerülni, és komoly kérdés, rengeteg honfitársunkat érinti. A miniszterelnök szinte napra pontosan két éve és egy hónapja, 2024 szeptemberében azt ígérte, idézem szó szerint: „A TISZA-kormány 2027-től”, vagyis a jövő évtől, „duplájára emeli az” akkor „jelenleg 266 800 forintos minimálbért”. Hát a költségvetésnek egy komoly kihívás lenne, ha ezt az ígéretet betartanák, azt én elhiszem, de a miniszterelnök, ennek a kormánynak a feje mégiscsak ezt ígérte szó szerint a magyar választóknak. És a 2024-ben tett ígéretnek, ami a jelenlegi 322 800 forinthoz képest valóban egy markáns, 65,3 százalékos emelést jelentene, a költségvetésben nyoma sincs, és lehet azt mondani, hogy nem megalapozott, de hát akkor nem nekem üzenné bárki, hogy nem megalapozott ilyet mondani, hanem a miniszterelnöknek. Ezt tegyék rendbe a kormányon belül, hogy akkor a miniszterelnök mikor nem mondott megalapozott mondatokat!

És közben a megszorítások helyett valódi segítséget várnának azok, akik már most viselik a drágulás és a gazdasági nehézségek következményeit. Például a haváriaalap 500 milliárd forintos keretéből, ahogy megfogalmaztuk számos bizottsági javaslatunkban, 100 milliárd forintot kellene szerintünk fordítani az aszálykárosult gazdák támogatására; 170 milliárd forintot például azon hazai kis- és középvállalkozások számára, amelyeknek, ahogy Bencsik képviselőtársam felhívta a figyelmet, éppen a hitelezését nehezítik meg, ahelyett, hogy támogatnák őket; és például a turisztikai ágazat számára is, amely két rekordév után az egyik legnagyobb visszaesését éli meg az idei évben, azt gondoljuk, hogy mintegy 80 milliárd forinttal érdemben lehetne segíteni; nem is beszélve arról a 100 milliárd forintról, amely a megyei jogú városok tömegközlekedését tudná támogatni, hiszen magasak az üzemanyagárak ‑ ezt talán még önök is elismerik, ha jól értem a múltkori, múlt heti fuvarozói döntésükkel kapcsolatban -; 50 milliárd forintot pedig, úgy gondoljuk, az azbesztszennyezéssel érintett települések támogatására kellene fordítani.

És közben a gazdaság bajait a gyárbezárások a gyakorlatban, vagy úgy mondhatnám: megfogható módon jelzik, a tószegi kerékpárgyár bezárása éppúgy, mint a bonyhádi gyárbezárás, a győri gyárbezárás vagy éppen a jászberényi, korábbi Lehel Hűtőgépgyár, mai nevén Electrolux. Nos, ezek a gyárbezárások több ezer család megélhetését sodorják veszélybe, és a kormányzat semmit nem tett. Ha jól értesültünk róla, öt hónap kormányzás után lett egyáltalán foglalkoztatási államtitkára ennek a kabinetnek.

A magas üzemanyagár pedig az egész gazdaságot víz alá nyomja. A drágább gázolaj a mezőgazdasági termelés költségeit éppúgy emeli, mint az áruszállítás és a közösségi közlekedés költségeit. Az áruszállítással kapcsolatban önök, mondjuk úgy, hogy közel, nagyjából egyötödét adják a fuvarosoknak ahhoz képest, amit ők kértek, lényegében teljesen cserben hagyták őket. A védett üzemanyagárral kapcsolatban pedig, bár számos alkalommal ‑ és most megpróbálom szó szerint idézni a miniszterelnököt ‑ tettek jelentéseket, azért nézzük meg, hogy hova jutottak! Március 3-án azt mondta a miniszterelnök, szó szerint idézem: „Elég a dumából és a hangulatkeltésből, azonnali adócsökkentést és benzinárstopot 480 forinton a benzinkutakon!” Április 16-án, tehát a választási győzelmét követően a miniszterelnök azt írta a közösségi felületén, megint csak szó szerint idézem: „A védett árat mind a gázolaj, mind a benzin esetén fenntartjuk az új kormány megalakulása után is.” Nos, ehhez képest, mindannyian ismerjük, júniusban ebből nem lett semmi, kivezették a védett árat, az 595 és a 615 azóta sehol nincs. Ma az 595-ös benzin 642, a gázolaj majd’ 710. Ezek a miniszterelnök ígéretei a gyakorlatban, úgy tűnik, ennyire lehet őt komolyan venni. Egy tankolásnál a 480-as követeléséhez képest egy benzines autós zsebéből 8100 forintot vesznek ki minden egyes alkalommal, míg a dízelesek esetén 11 460 forint az, amivel a TISZA-kormány megrövidíti a magyar dízelautósokat. És hát az a helyzet, hogy volt itt egy lépésük az üzemanyagárral kapcsolatban, csak az éppen az autósok 78 százalékát teljes mértékben cserben hagyta, sőt volt egy cinikus mondat, hogy a nagy teljesítményű autóval rendelkezők, a családi egyterűt vezetők úgynevezett luxusautósok ‑ ezt megint csak ennek a kabinetnek egy minisztere mondta.

De ha már Kapitány minisztert szóba hoztam, akkor egy mondatát intő jelként tudnám ajánlani a frakciójuk és a kormány figyelmébe, idézet következik: „A kormány ne keressen pénzt a magyar családokon, ne vegyen el újabb tízmilliárdokat!” Ezt mondta annak idején, tavasszal, Kapitány miniszter, akkor még ellenzéki politikusként. Érdemes lenne megfogadni a tanácsát.

Nos, ezzel kapcsolatban talán a legérdekesebb kérdés, hogy a 300 milliárd forintnak akkor mi lesz a sorsa. Merthogy azt látjuk, hogy ezeknek az ígéreteknek pont az ellenkezőjét teszik, a 300 milliárdos elvonásnak viszont már van összege. Hogy is van ez? A magasabb üzemanyagárakból származó többletbevétel már érkezik a költségvetésbe, tehát ez valóban javító jelleggel van a költségvetésre vonatkozóan, a 480 forintos benzinár viszont csak a kampányban volt azonnali, most sehol nem látjuk.

A magyar családok joggal kérdezik, és szokták is kérdezni ‑ érdemes közéjük menni akár hétvégente -: hogyan lettek ezekből az ígéretekből megszorítások, hogyan lett a 480-ból 710? (Bujdosó Andrea Anna nevet.) Ez egyáltalán nem vicces. (Közbeszólások a kormánypárt soraiból: De!) Ez egyáltalán nem vicces. (Közbeszólások a kormánypárt soraiból.) És miközben a kormány a költségvetésben magasabb hiányt, több adósságot és új elvonásokat kér, 138 ezer katás adóját emelik meg 50 ezer forintról 100 ezer forintra, és képesekről erre azt mondani, hogy ez könnyítés. (Bujdosó Andrea Anna: Hiteltelen vagy, az a baj!) Nem kérem, ez színtiszta adóemelés. (Bujdosó Andrea Anna: Hiteltelen vagy!) És ha a legutóbbi adatokat nézzük: beruházások mínusz 9,1 százalék, a fiatalok munkanélkülisége 16,5 százalék, az építőipar mínusz 8,1 százalék, az új szerződések az építőiparban majd’ mínusz 25 százalék és a turizmus mínusz 7,3 százalék. Inkább talán ezekkel a problémákkal lenne érdemes foglalkozni. (Bujdosó Andrea Anna: Te mit tettél le az asztalra az életben?! Mit tettél le?! Semmit! Nullát!)

És mindehhez épp elég volt fél év a választások óta: 710 forintos gázolaj, 636 forintos benzin a múlt héten, most 642; rekordmagas államadósság és költségvetési hiány; gyárbezárások, munkahelyek ezrei szűnnek meg. Ez az első fél év TISZA-mérlege, aminek az írott bizonyítéka az, amiről most épp tárgyalunk. (Bujdosó Andrea Anna: A tiéd meg egy nagy nulla!)

Röviden, csak hogy érthető legyen mindenkinek: az 50 ezer forintos katát ne emeljék 100 ezerre, a 710-es gázolajat pedig ‑ vezessék vissza a védett árat ‑ vigyék le 615-re! Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Forrás: parlament.hu