POLGÁR GYÖRGY (TISZA): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Csak egy-két dologra szeretnék reagálni, ami itt elhangzott. Nagyon-nagyon örülök, hogy hasonlóan látjuk ezt a helyzetet, és hogy ezt a megoldást, amivel a kormány előállt, szükségesnek látjuk. Szerintem tényleg nagyon sok mindenben egyetértünk, ahogy hallom a hozzászólások alapján, ahogy önök is mondták, jó az irány. Mindenképpen jó, amikor tényleg mindenki az ország és a közpénz sorsát fontosnak tartja, és erre hatékony megoldásokat szeretne.

Nacsa úr, önnek, képviselőtársam csak annyit szeretnék reagálni, hogy mindenképpen fontosnak tartjuk, hogy valamilyen konszenzusos döntés legyen majd, hogy kik kerülnek be ebbe a bizottságba. Az valóban nekem is egy picit furcsa, hogy most ez egyszer csak, ennyi idő múlva ennyire fontos lett. Jó, bocsánat, lehet, hogy csak én érzékeltem úgy Apáti úr hozzászólásából is, hogy ez azért nem volt feltétlenül fókuszban ennyire erősen, de szerintem az, hogy megfontolandó ez a javaslat, az mindenképpen ott lesz a beszélgetések során.

Apáti úrnak szeretnék igazándiból egy dologért köszönetet mondani; azért, hogy megerősítette, hogy amit mi kívülről láttunk, hogy mi folyik az MNB-ügyben, hiszen hozzánk inkább a médiából értek el a hírek, az ugyanaz volt, mint amit ön, itt ülve, is látott. Ahogy ön is fogalmazott, közpénzszivattyúzás történt ebben az ügyben, és ez az elhíresült mondat, hogy a közpénz elvesztette közpénz jellegét, szerintem valóban sokunknak ott lesz még a fejében. Egyrészről persze nem jó, hogy ugyanúgy láttuk, másrészről viszont jó, ha előbb vagy utóbb, de szembenézünk a valósággal, és megoldást találunk arra a helyzetre, hogy ez többet ne fordulhasson elő.

Csak egy apró kiegészítés, ami már nem tartozik szorosan ide, de azért mégis talán. Ön említette azt, hogy adott esetben problémás lehet, hogy miért marad valaki, mondjuk, a felügyelőbizottságban, ha le van korlátozva négy évre a mandátuma, ami, még egyszer mondom, négy évvel meghosszabbítható a törvényjavaslat alapján. Én üzleti életből jövök. Huszonkilenc évet, több mint huszonkilenc évet pénzügyi szektorban dolgoztam, különböző bankokban. Ott bevett szokás, hogy még a vezérigazgatók mandátumát is lekorlátozzák, forgatják őket különböző helyeken. De ez pontosan két dologért nagyon-nagyon jó lehet, és nemcsak vezérigazgató esetében, hanem kisebb munkakörök esetében is. Egyrészről a korlátozott mandátumidő segít abban, hogy ne alakuljanak ki holdudvarok, ne alakuljanak ki rossz szokások, ne alakulhasson ki az, hogy már hosszú évek óta ugyanazon folyamatok mentén működünk, jó az úgy. Be kell engedni a friss tudást, a friss ismeretanyagot, a friss motivációt. Szerintem ennek helye és szerepe lehet egy ilyen munkakörben is.

Másrészről azt se felejtsük el, hogy nem biztos, hogy valaki úgy kerül be egy bizottságba, hogy nyugdíjig ott akar dolgozni. Az lehet egy jó dobbantó, lehet egy tanulási, fejlődési út, amivel majd tovább tud menni és ki tud teljesedni akár az MNB-nek egy másik munkakörében. Tehát szerintem ne úgy nézzük ezt a dolgot, hogy azért nem fognak az emberek ott rendesen dolgozni, mert csak négy évig csinálhatják. Nézzünk rá úgy, mint egy olyan időszakra, amikor ki tud teljesedni a munkájában, jól tud teljesíteni, és majd lehet, hogy egy következő munkakörben ezt a tudást, amit itt megszerzett, tudja hasznosítani akár a Magyar Nemzeti Bankon belül. Csak ennyit szerettem volna elmondani.

Mondom, ez csak részben kapcsolódik ehhez a dologhoz, de én nem szűkíteném le a motivációt arra, hogy valaki azért kerül oda, mert akkor onnan is akar nyugdíjba menni. Köszönöm szépen a támogató szavaikat még egyszer, és remélem, hogy végig ilyen jó hangulatban, konstruktívan tudunk majd erről a dologról beszélgetni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárt padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu