TÓTHMAJOR BALÁZS (TISZA): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, nem egyszerűen egy levéltári vagy adatkezelési szabályozás, ennél sokkal többről van szó. Arról van szó, hogy egy demokratikus ország mit kezd a saját múltjával. Arról van szó, hogy hajlandóak vagyunk‑e szembenézni a kommunista diktatúra állambiztonsági rendszerének működésével, az áldozatok történetével és azokkal a döntésekkel, amelyekkel évtizedeken keresztül az emberek életét befolyásolták. Meggyőződésem, hogy ezekre a kérdésekre csak egyetlen helyes válasz adható: igen, meg kell ismernünk a múltunkat.

A javaslat jelentőségét három különböző megközelítésben szeretném most hangsúlyozni: egyszerűbb és világosabb helyzetet teremt a kutathatóság terén, segít a múlt feldolgozásában és nyilvánosságot teremt, de azt felelősen, a nemzetbiztonsági érdekek messzemenő figyelembevételével teszi. Egyszerűbb és világosabb helyzetet teremt, mert az elmúlt évtizedekben már több jogszabály született annak érdekében, hogy az állambiztonsági múlt feltárható legyen, mégsem sikerült teljeskörűen megteremteni azt a nyilvánosságot és kutathatóságot, amelyet a társadalom joggal elvár. A mostani javaslat éppen ezen kíván változtatni.

A törvényjavaslat egyik legfontosabb üzenete, hogy az állambiztonsági iratok nem lehetnek indokolatlanul és korlátlan ideig elzárt, hozzáférhetetlen dokumentumok. A javaslat világosabb és egyszerűbb hozzáférési szabályokat teremt. Az iratok anonimizált formában bárki számára megismerhetők és nyilvánosságra hozhatók, a megfelelő védelmi idők elteltével pedig lehetővé válik az adatok anonimizálás nélküli megismerése is. Ezentúl segíti a múlt feldolgozását, az emberi sorsok és történetek megismerése közelebb hozza mindenkihez a történelmet. Érzékelhetővé válik, hogy a történelemkönyvekben szereplő személyek megítélése sokszor túlmutat a jó és a rossz egyszerű felosztásán. Ebben az értelemben komoly edukatív jelentősége is van ennek, hiszen a nyilvánosság egy árnyaltabb képet kaphat, és a magyar társadalom tanulhat ebből az időszakból is.

Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a törvényjavaslat nem múlt századi megoldásokkal kívánja kezelni ezeket az iratokat. A cél az, hogy a levéltári anyagok meghatározott köre digitális, kereshető formában, személyazonosítás nélkül bárki számára hozzáférhető legyen a világhálón, mert a történelmi emlékezet akkor él, ha könnyen és mindenki számára hozzáférhető. Ha egy fiatal kutató, egy újságíró, egy történész, egy tanár és minden magyar állampolgár néhány kattintással megismerheti a múlt dokumentumait, akkor ezek az iratok már nem porosodó levéltári anyagok többé, hanem a közös nemzeti emlékezet részévé válnak.

Végül meg kell találni azt az egyensúlyt, amelyben a nemzetbiztonsági érdekek messzemenően érvényre jutnak. Ez a javaslat ezért képviseli a történelmi megismerés szabadságát és a nemzetbiztonsági érdekek felelős védelmét. A minősített iratokat rendszeresen felülvizsgálat alá vetik, ennek támogatása és ellenőrzése céljából szakmai bizottság működik, melyekben történészek, levéltárosok, jogászok és nemzetbiztonsági szakemberek vesznek részt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezeken a megközelítéseken túl ennek a törvényjavaslatnak van egy nagyon erős, szimbolikus jelentősége is, hiszen az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulóján lép életbe. Az állambiztonsági rendszer részletesebb megértésének lehetőségével méltóképpen adózhatunk a szabadságért folytatott küzdelem emléke előtt is.

Tisztelt Országgyűlés! Ez a törvényjavaslat egyszerre szolgálja a történelmi igazság feltárását, az áldozatok jogainak védelmét, a tudományos kutatás szabadságát, a közérdekű adatok nyilvánosságát és a nemzetbiztonsági érdekek védelmét is. A múltat nem lehet megváltoztatni, de meg lehet és meg is kell ismerni. Egy érett, racionálisan gondolkodó ország nem fél saját történelmétől, hiszen csak annak megismerése által képes fejlődni. Ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárt soraiból.)

Forrás: parlament.hu