DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Eredetileg arra készültem, hogy nagyjából annyit fogok mondani, hogy a kis segítség is segítség. Ez is érdemi segítség, és minden jogos kritika, aggály, ellentmondás ellenére a Mi Hazánk megszavazza ezt a javaslatot. Meg fogjuk szavazni, ezt a gondolatot fenntartom, illetőleg fenntartjuk.

De ha megengedik, egy kicsit azért bővebb lére engedem, mert inspiráltak a vita során elhangzottak, az előttem felszólalók. Csalhatatlan jeleit látom annak ‑ ez önnek szól most első körben, miniszter úr ‑, hogy ön, illetve önök ugyanazzal az érvrendszerrel állnak elő akár új Fideszként, mint amit a régi Fidesz, a most már ellenzékbe szorult Fidesz folyamatosan előadott. A pozitív eredmények, sikerek csak és kizárólag az önök érdemei, ellenben ha a károk, veszélyek, kockázatok, hovatovább hibák történnek, önök a külső körülmények áldozataiként tüntetik fel magukat. Önök tökéletes munkát végeztek, ebből indulnak ki, csak hát azok a külső, nemzetközi és egyéb körülmények.

Én nagyon kérem, hogy forduljanak vissza erről az útról, bár értem, hogy öt hónappal a kormányzás megkezdése után még fékezett habzással jogos önöket kritizálni, hiszen nagyon sok mindenre akár jogosan is mondhatják, hogy na de milyen örökséget vettek át, milyen az ország költségvetési helyzete, milyen a gazdasági helyzet. Jelzem, hogy az a párt, amelyben korábban ön is politizált ‑ a Fideszre gondolok, miniszter úr ‑, pontosan ugyanezt csinálta. A 2018-as választásokig hallgattuk a 2002 és 2010 közötti időkre visszautalva az elmúltnyolcévezést. A könyökünkön jött ki; úgy nagyjából 2012-ig vagy talán 2014-ig még csak elhallgatta az ember, nagyobbrészt jogos is volt, de a 2014-2018 közötti ciklusban dögunalmassá és elcsépeltté vált. Ettől függetlenül a ’18-as választási kampányig a Fidesz, főleg a kormányzati szinten lévő embereik, miniszterek, államtitkárok, orrba-szájba tolták az elmúltnyolcévezést.

Na most, ezt azért tartom fontosnak elmondani akár az üzemanyagárak kapcsán is, mert ha önök rázendítenek az „elmúlt tizenhat év” kezdetű nótára, akkor egyszerű számítás szerint önök majd 2042-től akarnak csak felelősséget vállalni, ha vállalhatnának, mert a saját 8 meg 12 éves szabályaik ki is offolják önöket, persze feltéve, hogy majd önöknek még esetleg lesz lehetőségük megváltoztatni, hogy ezeknek az egyébként szégyenteljes szabályoknak mi lesz a sorsa. Tehát önök úgy gondolják, hogy ezt a ciklust minimum végig úgy tudják le, hogy önök semmiért sem felelősek, még az önök dilettáns nyugat-európai szövetségesei sem, miniszter úr, akiknek pedig óriási felelősségük van abban, hogy üzemanyag- és energiaválság felé vágtat Európa, az egész kontinens.

És ez még csak az előszele. Ez egy gyenge őszi szellő, ami nagyjából még simogatja is az arcunkat ahhoz képest, ami ránk várhat. Ugyanis az önök nyugat-európai szövetségesei elintézték azt, hogy az olcsó orosz energiaforrástól elvágták a kontinenst vagy annak nagy részét, különböző egyéb érdekekre hivatkozva és egyéb érdekeknek megfelelve, mert nem tudják különválasztani a dolgokat, nem akarják. Tudomásul kell venni önöknek is meg a nyugat-európai szövetségeseiknek, hogy az olajnak ideológiája nincs, ára viszont nagyon is van, amelyet főleg azok az országok fizetnek meg, azok az országok a legkitettebbek, amelyeknek nincs önálló kőolajtermelése, nincs ilyen értelemben önálló, saját jogú energiaellátása, tehát a legkiszolgáltatottabb országok.

Az, amit Ursula „Pfizer” von der Leyen és bűntársai a kontinens ellen több területen is elkövetnek jelesül most az energiapiaccal vagy az üzemanyag-ellátással kapcsolatban, az történelmi bűn. Azt találja mondani az önök pártcsaládjához tartozó több politikus, hogy megszűnt az olcsó energia. Megszűnt? Elpárolgott? Ellopták? Elrabolták? Hát, saját magukat vágták el ettől. Ez az egyik következmény ‑ ez az egyik kiindulópont, aminek a levét még csak elkezdtük inni. Aztán el kellett kezdeni átállni a Brent típusú kőolajra az Ural típusú kőolajról. Ugye, erről Kapitány István tudna bővebbet mondani, hiszen a Shelltől veszi, ha jól tudom, az ország, illetőleg a MOL most már a nyersanyag nagyobb részét. Nyilván ez is jó egy rendkívül szűk körnek, viszont szenved tőle egy egész ország és több hivatásrend.

Nagyon örülünk annak, hogy 26 forint 50 fillér helyett ‑ mondanám, ha lenne még fillér ‑ 51 forint 50 fillér lesz majd a visszaigényelhető mérték, tehát van egy plusz 25 forintos támogatás, de valóban ez a 128 forinthoz képest is rendkívül szerény. Az pedig, hogy csak a 7,5 tonna feletti járművekre vonatkozik, az többek között nemcsak azért arcpirító, mert a csomagszállítók sem kapják meg ezt a csekély kedvezményt sem, de nem jár majd a támogatás például a tűzifaszállításhoz sem. Próbálom szalonképesen mondani, nehogy a szóösszetétel miatt esetleg félreérthető legyen, amit mondok. A tűzifaszállításhoz használt járművek nagy része esetében sem jár majd a támogatás. Pedig nem lebecsülendő, ilyen árak mellett, ilyen energiaárak mellett nem lebecsülendő az, hogy oda, ahol az otthonok, a házak, a lakóépületek fával is fűthetők, milyen járulékos költségekkel jut el a tűzifa, főleg olyan helyekre, ahol ez az egyetlen alternatíva, ahol csak tűzifával lehet majd fűteni.

Tehát örülünk ennek a 25 forint támogatásnak is, de valóban ez porhintés, politikai marketing, az abszolút filmszínház egyik újabb eleme nemcsak a 128 forinthoz viszonyítva, hanem az önök kétharmados lehetőségeihez viszonyítva. Önök ne ahhoz mérjék magukat, ne mindig csak erre hivatkozzanak, hogy mit vettek át, ne ezen siránkozzanak! Önök abból induljanak ki, hogy totális, teljes felhatalmazást kaptak a magyar választópolgároktól. Önök bármit, mindent és annak az ellenkezőjét is megtehetik, és ha hatalomtechnikáról van szó, ha az ellenzék likvidálásáról van szó, akkor meg is teszik, akkor nagyon kreatívak. Egyébként pedig önök csak a külső körülmények, a nemzetközi körülmények áldozatai, tisztelt miniszter úr.

A szövetségesi politika mire jó, ha pont nem arra, hogy egyik szövetséges segít a másiknak, ha az bajba kerül? Főleg egy kiszolgáltatottnak? Önök szolgalelkűen végrehajtják az összes nyugat-európai elvárást, és mélyen hallgatnak arról, miközben itt „huszonötforintozunk”, hogy mi hangzott el néhány nappal ezelőtt, az IMF ‑ önnek nagy kedvence az IMF, tisztelt miniszter úr, ezt jól tudjuk ‑ mit adott utasításba, mit mondtak tollba önöknek, mit várnak el. Mert nagyon mélyen hallgatnak és lapítanak a miniszterelnök úrral az élen meg a kormány több tagjával az élen azzal kapcsolatban, hogy mi az elvárás.

(13.30)

Milyen személyijövedelemadó-politika vár erre az országra? Hogy fogják megnyirbálni a rezsicsökkentést? Mi lesz a családi adókedvezményekkel, a 25 év alattiaknak járó adókedvezményekkel, és milyen egyéb – gyűjtőnéven: megszorító ‑ intézkedésekre készülnek önök, miközben itt 25 forintot nagylelkűen ajánlgatnak a fuvarozóknak? ‑ akik ettől nem lesznek túlságosan boldogok, de tekintettel arra, hogy mégiscsak valamicske segítséget ez jelent. Ezért úgy gondolom, hogy az a helyes ellenzéki magatartás, ha ezt mégis megszavazzuk, és így még magasabb erkölcsi talapzatról tudjuk ezeket a kritikákat megfogalmazni.

Mert az nagyon jellemző önökre, hogy itt, főleg hétfő kora délután, óriási produkciókat adnak elő. Hát, nem itt kell, nem itt kell ez az agresszív felütés, amit az önök miniszterelnöke is művel hétről hétre; ezt a keménykedést az IMF-fel szemben kell előadni, ezt a keménykedést az olajárakkal kapcsolatban kell, ezt a keménykedést az Európai Néppárttal, Ursula „Pfizer” von der Leyennel és bűntársaival szemben kell előadni, tisztelt miniszter úr! Ott kell nagyon keménynek, hovatovább tökösnek lenni, nem amikor komoly hatalmi meg létszámfölényből oktatnak ki különböző ellenzéki képviselőket.

Önök a saját kétharmados felhatalmazásukhoz, a történelmi felelősségükhöz mérjék magukat, és ne örökké a külső körülményekre hivatkozzanak! Elmondtam ezt már többször az elmúlt évek során, mint ahogy a focistáknak vagy a csapatnak nem megy a játék, akkor felelős mindenki: a játékvezető, a partjelző, a VAR, az, hogy hogy van nyírva a pálya füve, hogy van locsolva a pálya, milyen a páratartalom, milyen szögben sütnek be a napsugarak a stadionba, minden és mindenki felelős, csak éppen azok nem, akik a pályán játszanak.

Önöknek minden hatalom a kezükben van, minden eszközük, minden lehetőségük megvan ahhoz, hogy ettől sokkal izmosabb segítséget nyújtsanak. Hát, miért nem teszik? Talán éppen itt fogy el a pénz? De tudja, miniszter úr, amikor a szén-dioxid-kvótával kapcsolatos visszafizetési kötelezettséget kellett teljesíteni, azért azt lehetett volna esetleg részletekben, vagy lehetett volna időben elhúzva. Ott a 300 milliárdot rögtön ki kellett csengetni. Hiszen ott nemcsak, mondjuk, Bige László érdekeltségeiről volt szó, meg különböző egyéb fajsúlyos szereplőkről, hanem olyanokról, akiknek önök elköteleződtek; akiknek önök hűbéresi esküt tettek. Ott hirtelen volt 300 milliárd egyik pillanatról a másikra.

A különadók nagy részét kivezették, vagy nem akarnak újakat bevezetni. De most ezt a 6 milliárdot úgy állítják be, hogy ez a létező legnagyobb segítség. Őszintén, miért adtak? Mi értelme volt annak, hogy Kapitány István miniszter úrnak adtak egy olyan hatáskört, amire néhány hétig hivatkoztak, hogy semmi gond, kedves magyar emberek, semmi gond nincsen, mert ha gond van, itt a jolly joker hatáskör: Kapitány miniszter úr majd beavatkozik, és él azzal a lehetőséggel, hogy adott esetben védett árat is bevezet.

Tegnap meg elmondta, hogy esze ágában sincs bevezetni, nyilván nem is volt soha, tehát a megelőző hetekben sem. Egypár hétig ezzel etették a közvéleményt, húzták az időt, hogy a magyar emberek, ugyanis ‑ többek között ez is az önök sikerének egyik titka ‑ a magyar emberek hosszú ideje a remény rabjai. A remény rabjai, tisztelt miniszter úr! És itt megint hetekig-hónapokig arról szólt a játék, arról ment a diskurzus, hogy majd nem ön, hanem a gazdasági miniszter, a minisztertársa majd segít ezzel a jolly joker hatáskörrel. Nem fog segíteni.

Mi tudtuk, hogy nem igaz, de legalább tegnap tett egy teljes körű, részletes, feltáró jellegű beismerő vallomást ezzel kapcsolatban, ahogy azt a bűnügyi szaknyelvben is meg lehet fogalmazni. Ő biztos nagyon jól jár a hatmilliárdos részvénypakettel. Jut eszembe, kíváncsi leszek arra, hogy akkor majd csak a hatmilliárdos részvényei alapján vagy után – hatból egy, ha jól tudom, az öt, ötmilliárdnak az 1 százaléka 50 millió ‑ majd az 50 millió forintot becsengeti‑e vagyonadó címén, vagy esetleg különböző trükkökkel már jó előre megoldották, hogy abból sem látunk egy árva megveszekedett fillért sem.

Úgyhogy támogatjuk, de erősen kritikusak vagyunk azzal kapcsolatban, hogy amikor valós segítségről van szó, akkor filléreskednek, máshol pedig orrba-szájba megy ki a pénz, mint 300 milliárd forint a szén-dioxid-kvótával kapcsolatban, mert a nemzetközi ítéletet azonnal végre kell hajtani. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu