DR. LATORCAI CSABA (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én sem szeretném megismételni az általános vitában elhangzottakat, hiszen a második olvasatos vitának nem az a célja, hogy megismételjük azt, és nagy, patetikus beszédeket mondjunk, hanem sokkal inkább a törvényjavaslat javítására, véglegezésére törekedjünk.

Ennek kapcsán engedjék meg, hogy néhány fontos dologra hívjam föl tisztelt képviselőtársaim figyelmét. Mindenekelőtt szeretném a Kereszténydemokrata Néppárt nevében megerősíteni én is azt, hogy fontosnak tartjuk a minél szélesebb körű transzparenciát, és fontosnak tartjuk azt, hogy Magyarország történetének közelmúltját minél tisztábban, minél letisztultabban lássuk, és ebben egy lépésnek tartjuk ezt a törvényjavaslatot is.

Ugyanakkor fontos, hogy a megvalósítása is ennek jegyében történjék, és olyan szabályokat alkalmazzunk, ami nem eredményez felesleges félreértéseket, nem további társadalmi feszültségeket keletkeztet, hiszen az elmúlt 30 évben e téma körül rendkívül sok társadalmi feszültség összpontosult, hanem segíti az egész nemzet történelmének a feldolgozását és végső soron a megbékélést az ország múltjának ezen részével.

Ami pedig konkrétan így a második olvasatos vitát illeti, amire szeretném felhívni a figyelmet, és miniszter asszony is utalt rá, az a magánélet védelmének a kérdése. Szeretném óvni képviselőtársaimat attól, hogy átessünk vagy a javaslat átessen azon bizonyos lipicai lovak másik oldalára, és nehogy az következzék be, hogy a transzparencia, a nyilvánosság jegyében végeredményben másodszor is meghurcolásra kerüljenek azok az emberek, akik az előző rendszer üldözöttei voltak. Ezért tartom fontosnak megőrizni azt a rendelkezést vagy olyan rendelkezést, amely lehetőséget biztosít az áldozatok számára, hogy a rájuk vonatkozó adatok kutathatóságát megtiltsák.

Gondoljanak bele, tisztelt képviselőtársaim, mennyire ördögi volt az előző rendszer és annak az emblematikus szerve, az állambiztonsági szolgálat! Én közel sem vagyok abban biztos, hogy ami azon jelentésekben le van írva, az száz százalékig igaz volna. Nem elég, hogy sunyi módon árultak be, lestek bele emberek magánéletébe, ezek a jelentések sokszor nem is a valóságot tartalmazzák. Sokszor valótlan információk kerülhetnek fel a világhálóra és válhatnak kutathatóvá, ha nem adják meg a lehetőséget az áldozatoknak arra, hogy ha szükségesnek tartják, hogy ha úgy gondolják, akkor megtilthassák ezen információk kutathatóságát. Nyilvánvalóan a javaslatunk azt célozza, hogy csak az áldozatok számára adjuk meg ezt a jogot. Semmilyen jog ne illesse a besúgókat, akik ennek a rendszernek a működtetői voltak!

A második, egyébként ehhez kapcsolódó rendelkezés, amire szeretném felhívni a figyelmüket, az általános vitában elhangzott a TISZA képviselőcsoportja részéről, hogy semmi nem indokolja, hogy szigorúbb feltételeket támasszanak a levéltárban történő kutathatósággal kapcsolatban, mint általában a levéltári törvény rendelkezik és más levéltárakban. Ezzel egyébként maximálisan egyetértek, de a javaslat jelen pillanatban enyhébb feltételeket tartalmaz akkor, amikor nem írja elő kötelezően annak a támogató állásfoglalásnak meglétét, amit egyébként minden levéltár megkér a kutatóktól. Pláne szerintem az Állambiztonsági Szolgálatok Levéltárában indokolt lenne ezt megkövetelni, ahol a legtöbb, még most is releváns, most is fontos, most is társadalmi kihatással rendelkező adat, információ, személyes adat található. Ne kóklerek kutassanak! Ezek a támogató állásfoglalások egyébként, aki ismeri őket, tudja, hogy nem szólnak másról, tisztelt képviselőtársaim, mint egy-egy intézmény arról nyilatkozik, hogy egyébként az a kutatás véleménye szerint eléri a megfelelő tudományos színvonalat, semmi többet nem tartalmaz.

Hát, miért ne lehetne ezt előírni úgy, ahogy más levéltár ‑ ahol sokkal kevésbé szenzitív adatok vannak ‑ megköveteli? Én javaslom megfontolásra, hogy úgy, ahogy a többi levéltárban, itt is azért próbáljuk a kóklerek kutatását megakadályozni, mert fals információból megint csak nem hiteles múltfeldolgozás és nem a történelmi megbékélés következik.

(19.40)

A harmadik, amire szeretném felhívni, az pedig az, hogy büntethetővé válik, ha valaki nem adja be határidőig az iratokat. Szerintem egyikünk sem tudja, hogy a padláson a dédnagyszülők, nagyszülők mi mindent tettek le. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Mi azt javasoljuk, hogy ezen iratokról való tudomásszerzést követően nyíljék meg a beadási lehetőség.

Egy félmondatot szeretnék még mondani, tisztelt képviselőtársaim. Itt elhangzott a bizottság és a bizottság díjazásával kapcsolatos megjegyzés a TAB előadója részéről. Bizony, ha elindul a bürokrácia, akkor utána a kiadások is nőnek. Szerintem nem a bürokráciát kellene növelni, az nem jó út, ha a bürokráciát és ezzel a kiadásokat növeljük, maradjunk meg az eredeti elképzeléseknél. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu