GAJDA ATTILA (TISZA): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen a figyelmet. 9. 11., szeptember 11., mindenkinek ugyanaz a dátum jut eszébe, ugye? Nekem nemzeti identitástudatom, nemzeti büszkeségem meghatározó napja, és azt gondolom, hogy itt mindnyájan egy dologra gondolunk, egy dologra, felidézve történelmi tanulmányainkat, ebben a késői órában egy pici utazásra invitálom önöket.

1526 Mohács. Szeptember 11-én bevonul a török ide, Budára minden ellenállás nélkül, és élvezi is a vendégszeretetünket jó 150 éven át még. Ha technikailag Mohácsnál kezdődik a török vész, akkor jelképesen mindenféleképpen Zentánál ér véget. 1697, a zentai csata megsemmisítő győzelme bebizonyította azt, hogy Európában összetartással teljes mértékben együtt tudunk élni. A győzelem olyan megsemmisítő volt, hogy 1699-ben a karlócai békével véget ér a török, kiűzetik a területeinkről, kivéve Temesközt, és ott marad még mintegy 80 évig (sic!). Ez nem tűnik soknak, de én Törökkanizsán születtem ‑ Magyarkanizsával szemben, Óbecsével szemben van Törökbecse ‑, és a Balkánon még mintegy 500 évig (sic!) elszórakoznak a törökök. Ha ezt nézzük, ez egy picit más távlat.

Egy pici időutazás, hogyan is jutottunk el eddig. Szeptember 11. az a nap, amikor az egyesített keresztény seregek egyszer csak hírt kapnak, hogy a török átkelésre készül Zentánál, pontonhidat építenek.

(21.20)

Az egyesített keresztény seregeket Savoyai Jenő herceg vezeti. Van ott osztrák, német, vallon, lengyel, olasz és természetesen magyar huszár is a seregekben. De a másik oldalon II. Musztafa vezeti, Nagy Szulejmán szultán után az ő nyomdokaiba akar lépni, visszatérni Budára, elvágni a császári seregek útját, és vonulnak Szeged felé. Amikor mennének át, Jenő seregei utolérik őket, bekerítik a hídfőt, és ahogy vonulnak át a rögtönzött hídon, egymást taposva talán, pánikban, meglehetősen véres vérengzés kezdődik. A már átvonult szpáhi lovasok próbálnak visszajönni, de csak még nagyobb pánikot keltenek, és bizony a csata gyorsan véget ér.

Számokban érzékeltetném egy picit, hogy mit is jelent ez. A császári seregek 429 katonát veszítenek mindösszesen. A törökök legalább 40 ezren vesznek bele a Tiszába. Akkora hadizsákmányt szerez az osztrák sereg, hogy tízezer szekérre sem fér fel, és Bécsig mutogatják. 90 ágyú, rengeteg lőszer, a teljes szultáni kincstár odaveszik, 9 ezer teve, a szultán zászlaja, pecsétje, kardja, minden odaveszett, sőt még a hárem is itt marad ezen az oldalon.

A megsemmisítő győzelem mindenféleképpen arra mutat példát, hogy egyezségben, összefogással minden további nélkül van jövőnk, Európában vagyunk. Szeptember 11‑e az a dátum, ami sokszor előfordul a magyar történelemben. Gondoljunk 1848-ra! Sorsfordító napok történnek ebben a pillanatban. Vagy gondoljunk 1989-re, amikor Magyarország megnyitja a határait Ausztria felé, és a keletnémet állampolgárok visszatérhetnek Németországba. Ez is talán megérne egy külön misét, egy külön előadást. De szeptember 11-én született például Latorcai Csaba képviselőtársunk is (Derültség.), épp 50 éves akart lenni. Nincs itt most, innét is üdvözöljük. (Taps a kormánypárti padsorokban és a Fidesz soraiból.) Remélem, hogy 9.11., szeptember 11. mindenki számára kellemes emlék marad. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban és a Fidesz soraiból.)

Forrás: parlament.hu