NAGY BÁLINT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Abban mindenképpen egyetértünk államtitkár úrral, hogy ez, ami előttünk van, nagyon nem egy technikai javaslat, és ha túllátunk az előbb hallott nagy szavakon, elolvassuk magát a javaslatot, és belegondolunk abba, hogy mit is készítenek elő, akkor óhatatlanul felmerül az emberben az a kérdés, hogy tényleg ez‑e a legsürgetőbb dolog most Magyarország számára, hogy felmondhassanak olyan szerződéseket, amelyek több ezer magyar kisvállalkozás és még annál is több honfitársunk számára jelentenek bevételt és megélhetést, csak azért, hogy megteremthessék az alapját annak, hogy az ebből származó hasznot ismét a külföldi multik zsebébe szivattyúzzák ki. Miért olyan sietős ez? Miért nem az egészséges élelmiszerek áfájának a csökkentéséről szóló javaslatot hozzák ide a Ház elé, vagy miért nem a katarendszer visszaállításáról beszélgethetünk? Folytathatnánk ezt, hiszen több mint ezer ígéretet tettek a kampányban, amit azóta nem is hallunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-frakció álláspontja szerint az előttünk fekvő törvényjavaslat annak lehetőségét készíti elő, hogy a TISZA-kormány tovább folytassa a magyar tulajdonú kis- és középvállalkozásokkal szembeni gazdaságromboló ámokfutását hazánkban. Idekapcsolódik, hogy Magyar Péter szeptember 3-án már bejelentette, hogy a kormány a dohánypiac radikális átalakítását tervezi, és ezt erősítette meg a mai nap is itt, a Házban. Ennek folyományaként kerülhetett most a tisztelt Ház elé az a törvényjavaslat, amely kiveszi a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága jogosítványai közül a koncessziós szerződések megkötésével, módosításával és felmondásával összefüggő egyetértési jogokat. Sőt, a kormányfő az egész dohánykereskedelmi rendszert ténylegesen is államosítani szeretné, amely folyamat végén várhatóan a hasznot újra a külföldi multik részére játszanák át.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt javaslom, hogy fontolják meg, tényleg érdemes‑e kockáztatni több ezer magyar ember munkahelyét. Értem, hogy úgy gondolják, ebben a szektorban is bosszút kell állni, de mégis gondoljanak csak bele, kiken is állnak önök most bosszút valójában: kis magyar családi vállalkozásokon, amelyek nem tehetnek arról, hogy az önök kollektív bűnösséggel való megbélyegzése most éppen őket vette célba. Önök nemcsak több ezer kisvállalkozásra, de az ott dolgozó több mint 20 ezer magyar emberre is lesújtanának. Ha önök most megszavazzák ezt a sebtében a Ház elé hozott törvényjavaslatot, mellyel a kormány viharos gyorsasággal megteremti magának a trafikrendszer szétbombázásának a lehetőségét, akkor nemcsak a 20 ezer magyar munkavállaló és több ezer magyar kisvállalkozás megélhetését teszik kockára, de konkrétan az elmúlt évtizedben kiegyensúlyozottá váló állami bevételek sorsát és az eddig elért egészségpolitikai és piacszabályozási eredményeket is.

Nem lehet átgondolatlanul, a koncessziók indulattól vezérelt felmondásával átalakítani a kereskedelmi rendszert. A zavaros helyzetben ráadásul mindig a feketepiac nyer teret magának, és úgy gondolom, hogy ez nem lehet sem a magyar állam érdeke, sem a központi bevételeké, sem pedig az egészségpolitika szempontjából nem lehet ez az érdek. Más lenne a helyzet, ha hivatalos eljárásban be tudták volna bizonyítani, hogy egy-egy trafikos szabályt szegett a pályázata benyújtásakor vagy azóta. Emiatt persze az adott trafikos adott szerződését fel lehetne mondani, de akkor meg nincs szükség erre a törvényjavaslatra. A jogszabálysértésre alapított felmondási jog benne van a koncessziós szerződésben, és bizonyított jogsértés esetén a hatóság sem állhatna ellen a felmondási jog gyakorlásának. Sőt, éppen ezzel a törvényjavaslattal, a trafiktörvény 4. § (3) bekezdés b) pontjának a törlésével veszik el a hatóságnak azt a már bejáratott ellenőrzési eszközrendszerét is, amellyel az elmúlt évek alatt a teljesen zárt rendszerben ellenőrizni tudta, ha a dohányipar bármely szereplője szabálytalanságot követett volna el, miközben az most egyáltalán nem világos, hogy az ellenőrzési feladatokat ezek után ki látná el.

Azt javaslom tehát a TISZA-s képviselőknek és a kormánynak, hogy ne sújtsák a kis magyar vállalkozásokat a szerződéseik kollektív felmondásával, kollektív büntetéssel, mert ennek sem ténybeli, sem pedig jogi alapja nincs, és jogállami keretek között azt megtenni nem is lehet. A trafikokban nincs közpénz, azokat kis magyar családi vállalkozásokként magyar emberek állami támogatás nélkül, valódi üzleti kockázatot vállalva építették fel, és azok, akik talpon maradtak, okkal bízhatnak abban, hogy az állammal kötött szerződéseiket az állam maga is betartja majd.

Tisztelt Ház! De tekintsük át, mit is hozott a sokat támadott nemzeti alapú rendszer Magyarországnak! Javaslom mindannyiuknak, vegyék elő és tanulmányozzák a 2013 előtti céges beszámolókat, és láthatják, hogy a trafikrendszer bevezetése előtt a multinacionális dohányipari vállalatok egész egyszerűen nem fizettek társasági adót Magyarországon, pedig akkor lényegében a teljes piaci vertikum az ő kezükben volt. Ők voltak a gyártók és a nagykereskedők. Az erőfölényükkel visszaélve mindössze ‑ szemben a ma a törvény által előírt több mint 10 százalékos marginnal ‑ 3-4 százalékos kereskedelmi árrést adtak a kisboltosoknak, akik így is örülhettek, ha árulhatták a cigarettát, mert féltek attól, hogy ha az ő boltjukban nem kapni, de a szomszédban igen, akkor a vásárló a szomszédba megy majd vásárolni tejet és kenyeret is.

(15.00)

A 2013 előtti évek igazi Kánaánt jelentettek a nemzetközi dohánycégeknek itt Magyarországon: a profitot lényegében teljesen eltették, a különböző szerződésekkel kifizették a külföldi anyacégeiknek. A magyar állam bevétele pedig a dohánykereskedelemből mindössze a jövedéki adó és az áfa volt. Ezt azonban a fogyasztók, a magyar emberek fizették meg, miközben a dohánycégek papíron veszteségeket mutattak ki.

2013 után azonban minden megváltozott. Egyrészt beléptek a dohánykereskedelmi kisvállalkozások, amelyek legalább 20 ezer új munkahelyet teremtettek, és a trafikok maguk is fizettek társasági adót, valamint koncessziós díjat az állam felé. Mivel az értékesítési helyek száma is lecsökkent ‑ a korábbi körülbelül 40 ezerről nagyságrendileg 6 ezerre ‑, a multinacionális dohánycégek költségei is csökkentek, így fokozatosan nyereségessé váltak, és nem tudták már eljátszani azt, hogy nem fizetnek társasági adót a magyar államkasszába.

Az Országos Dohányboltellátó 2015-ös belépésével és a központi dohányellátás megszervezésével tovább csökkent a dohánycégek költsége, ami tovább növelte a nyereségüket és ezáltal a dohánycégek adóalapját, végső soron a költségvetés bevételeit is. Ráadásul az Országos Dohányboltellátó maga is fizet társasági adót és koncessziós díjat, így a 2013-as évhez képest tényleg jelentős mértékben megnőttek az állami bevételek a koncessziós dohánykereskedelmi rendszerek bevezetésével. Nem is beszélve arról a fontos tényről, hogy a dohánykereskedelem zárt, ellenőrzött, a fiatalkorúak elől elzárt módon történik, amely mindenképpen elősegíti a fogyasztás csökkentését és az egészségpolitikai célok érvényesülését is.

Miközben a hazai sajtó egy része támadta a trafikrendszert, addig az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, a WHO 2015-ben a legrangosabb elismeréssel tüntette ki Magyarországot, kifejezetten a koncessziós dohánykereskedelmi rendszer bevezetése miatt. És azóta is ebbe az irányba halad az európai jogfejlődés, Hollandiában például most vezetik be a magyar trafikrendszerhez hasonló szabályozást. De trafikrendszer működik Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban, Ausztriában és sok más helyen is. Az elmúlt években a magyar dohányszabályozási rendszer kifejezetten példaértékűnek minősült más országok számára. És akkor nem beszélünk arról, hogy Magyarország számos más szigorítást is bevezetett, messze az uniós tagállamok előtt járva, amivel tovább csökkentette a dohánycégek lobbierejét. Ilyen volt a teljes dohányreklám-tilalom bevezetése, az új típusú termékek jövedékiadóztatása vagy éppen az egységes csomagolás bevezetése. Ezek ma sem természetes tilalmak az Unió legtöbb tagállamában.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magyar Péter végső érve az volt a trafikrendszer radikális átalakítása mellett, hogy túl kevés koncessziós díjat hoz ez a rendszer a magyar állam számára. Ez egész egyszerűen nem igaz! Először is, rá kell mutatni arra, hogy 2010 előtt érdemben semmilyen bevétele nem volt a magyar államnak a dohányiparból, csak a magyar emberek által befizetett jövedéki adó, illetve az áfa. 2013 óta pedig a teljes dohányipar fizet társasági adót, iparűzési adót és a koncessziós cégek koncessziós díjat is. Szóval, mihez képest is kevés az a bizonyos befolyó összeg?

Másrészt a trafikosok koncessziós díját már drámai módon amúgy sem lehet növelni. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis a dohányboltok többsége éppen csak megél, szó sincs hatalmas nyereségekről, amelyeket megemelt koncessziós díjjal el lehetne vonni; legfeljebb néhány száz olyan trafik van, amelynek az átlagosnál jobban megy. De a kormánynak ma is megvan a lehetősége, hogy a koncessziós díjat a költségvetési törvény módosításával óvatosan, a rendszer fenntarthatóságát megtartva megemelje, ehhez nem kell megszavazni az előttünk fekvő törvényjavaslatot, és nem kell felmondani a koncessziós szerződéseket sem.

Harmadrészt pedig a dohányellátó koncessziós díja nem a magyar állam és a dohányellátó közötti megegyezés eredménye, azt az Európai Bizottság által indított versenyjogi eljárás során fillérre pontosan kellett beállítani, és azt ma is az EU-val kötött megállapodás alapján jogszabály szabályozza és szigorú, nemzetközi színvonalú könyvvizsgálat ellenőrzi. Az EU pontosan meghatározta, hogy mekkora profitot vehetnek fel a dohányellátó tulajdonosai, hogy az ne minősüljön versenyjogi jogsértésnek, mekkora összeget kell visszafizetni a nemzetközi dohánygyártónak visszatérítésként, és azt is, hogy mekkora marad állami koncessziós többletdíjként, ami így is több mint 40 milliárd forintot jelentett az elmúlt években.

Ha a kormánynak valóban a felülvizsgálat a célja és nem a bosszú, ha a kormány tényleg jó szándékú átalakításokat akar előkészíteni, akkor az lenne a legalapvetőbb, hogy legalább a piac szereplőivel, a kiskereskedők érdekképviseleteivel is egyeztet. De azokat a jelzéseket kaptuk, hogy semmi érdemi egyeztetés nem történt és nem kezdeményeztek a kormány részéről ebben a témában. Ha viszont az a cél, hogy mindenképpen megbüntessék a dohánykereskedelem résztvevőit, mindenképpen felmondják a jelenlegi koncessziós jogosultságokat, szerződéseket, akkor persze semmilyen egyeztetés nem lesz, semmilyen jelentést nem fogunk a kormánytól látni. De ha tényleg felmondják ezeket a már 13 éves szerződéseket, annak önmagán túlmutató jelentősége lesz, akkor ugyanis nem lesz egyetlen épeszű magyar befektető vagy vállalkozó, aki a magyar állammal bármilyen megállapodást, különösen több évre szóló megállapodást kötne.

A Fidesz képviselőcsoportja éppen ezért nem tudja támogatni a törvényjavaslatot, és a kormánypárti képviselőknek is azt tudjuk javasolni, hogy ne kapkodjanak, mert nagy kárt okoznak sok ezer magyar embernek és az ország gazdaságának is, most éppen egy jól működő, az államnak is hasznot hajtó, magyar kisvállalkozásokat és munkavállalókat foglalkoztató dohánykereskedelmi rendszert vernének szét, csak azért, hogy bosszút álljanak. Kérem, ne kockáztassák több ezer magyar ember, köztük nagyon sok vidéki magyar ember megélhetését is! Fontolják meg az elhangzottakat, és ne támogassák ezt a javaslatot! Köszönöm a megtisztelő figyelmet, és köszönöm a szót. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

Forrás: parlament.hu