MAGYAR PÉTER miniszterelnök: Köszönöm szépen, elnök asszony. Én meg azt szeretném kérni a páholyban ülőktől, hogy ne nevessék szembe a házelnököt. Lehet, hogy megtehették, hogy a magyar emberek szemébe nevetnek propagandistaként, közpénzen, éveken keresztül, de ha már itt vannak Fidesz- vagy KDNP-alkalmazottként, akkor tiszteljék meg legalább a házelnököt, és ne nevessenek az arcába, vagy nem fognak itt dolgozni… (Taps a kormánypárt soraiban. ‑ Lovkó Csaba: Fel is öltözhetne normálisan! ‑ Tanács Zoltán: Szégyelljék magukat!)

Hadd válaszoljak a frakcióvezető úrnak! Örülök, ha inkább a magyar miniszterelnöknek, a mindenkorinak hisz, és esetleg nem valamilyen ukrán nyilatkozatnak. Amit mondtam, megmondtam. Nem mondom ki a végén azt, hogy uff; amíg a TISZA-kormány van, addig nem fog ilyen tározó épülni Magyarország területén.

Azt szeretném önnek mondani, hogy én senkinek sem üzengettem, és az orosz gázzal kapcsolatban pedig ön elmondta, idézte Kapitány Istvánt. Mindannyian tudjuk szerintem ‑ egyes ilyen elhajlóktól és külföldi lobbistáktól eltekintve ‑, hogy jelenleg az orosz gáz, de leginkább az orosz kőolaj, az Ural-típusú kőolaj olcsóbb, mint a Brent-típusú kőolaj. Ezért is adóztatja meg a magyar állam egyébként a Brent világpiaci ára és az Ural-típusú kőolaj ára közötti különbséget, mert óriási haszonra tesz szert egyébként a MOL azzal, hogy importálja az Ural-típusú, Oroszország felől érkező kőolajat.

És ugyan ön azzal szokta rendszeresen vádolni a TISZA-t és szórakoztatni a követőit, hogy mi multiérdekek kiszolgálói vagyunk, ehhez képest mi emeltük meg jelentősen ezt az adót, amit a MOL mint egy multicég egyébként fizet, de mindenki más is ezt tenné, ha ilyen Ural-típusú kőolajat importálna. De ettől függetlenül ön is tudja a nemzetközi kötelezettségeinket, tudja az Unió ezzel kapcsolatos döntését. Tudja, hogy az amerikai elnök éppen aláírta azt a dekrétumot, amely szerint az orosz kőolajat nagy mennyiségben importáló országokat vámmal kívánják sújtani, százszázalékos vámmal, ami nyilván óriási károkat okozhatna a magyar gazdaságban.

Úgyhogy abban teljesen igaza van, hogy tárgyalnunk kell, és tárgyalunk is, én magam is például Brüsszelben, hogy ezeket a derogációkat meg tudjuk hosszabbítani, és hogy hosszabb idő legyen a diverzifikáció kialakítására. Ez jöhet Horvátország felől, ahol van egy meglévő vezeték; jöhet egyébként, ha gázról beszélünk, Románia felől, a Balkánon keresztül; jöhet Szlovénia felől, Olaszországon keresztül. Rengeteg vezeték van, és ahogy ezt már korábban többször elmondtuk, megbeszéltük, minél több forrásból jön akár a gáz, akár a kőolaj, annál inkább versenyképesebb helyzetben van Magyarország, annál kevésbé vagyunk zsarolható pozícióban.

Szerencsére mindenki tudja, elfogadja most már Európában, hogy például Szlovákia és Magyarország ebből a szempontból nehéz helyzetben van. Nincsen tengerünk, viszont a történelmi és gazdasági örökségünk eléggé odaköt minket, és ehhez idő kell és rengeteg pénz. Egyébként a MOL ezt a munkát elkezdte és ütemezetten végzi, hogyha mégsem sikerül további derogációt kialkudni, akkor át tudjon állni, és máshonnan el tudja látni ‑ mindenféle probléma nélkül ‑ gáz- és kőolajterületen is hazánkat, de ettől függetlenül, amíg van akár csak egy szem különbség is, nyilván azt kell választani, ami olcsóbb, úgyhogy ebben nincs vita közöttünk,

Brüsszelben és Washingtonban pedig elvégezzük a munkát. Kicsit egyszerűbb lenne, ha a Fidesz a még megmaradt lopott pénzén nem hazudozna továbbra is Washingtonban a saját hazájáról (Dr. Ruff Bálint György: Bizony-bizony!), nem drukkolna és nem lobbizna például az amerikai adminisztrációban közpénzen, még egyszer: a saját hazája ellen. Ön nagyon jóban van velük. Ha esetleg megkérhetném, hogy állítsák le, inkább vigyék el azt a pénzt, és ne hazudozásra költsék például Washingtonban. (Dr. Ruff Bálint György: Ez így van!)

Említette a 23 000 milliárd forintot. Örülök, hogy önnek nem volt forró krumplija, és legalább kimondta és elismerte, hogy ez egy óriási pénz. Itt csak a növekmény volt ‑ 13 000 milliárdról 23 000 milliárdra ‑ 10 ezer milliárd forint, négy év alatt ennyivel növelték az egyébként eredeti összeget, meg megdobták még egy-két megbízással Mészáros Lőrincet és Szíjj Lászlót, akit Bóka János és Rétvári Bence Dugovics Tituszként itt is utolsó leheletéig próbált védeni. Az az igazság, hogy ebből a 10 000 milliárdból, csak ebből szinte minden problémánk megoldható lenne. Nyilván nem egy év alatt jön ez a pénz, ez egy 35 éves szakasz, de mondhatnám az M6-ost, ahol százmilliárdos túlárazás van; mondhatnám a mohácsi híd ügyét, és mondhatnék még mást, de ami az ön érdemi felvetését érintette, hogy ne külföldi cégek végezzék, hanem magyar kapacitás legyen, megint nyitott kapukat dönget, de szerintem ezt már elmondta Vitézy Dávid, és én is megismétlem: az a cél, hogy ezeknek az utaknak ‑ legyen szó autópályáról, gyorsforgalmiról ‑ a Magyar Közút végezze nagyrészt a karbantartását, végezze a fejlesztését, és mindenképpen legyen magyar részvétel, amikor új autópálya-szakaszokat vagy gyorsforgalmi utat kell építeni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), de legyen verseny is, hogy rá legyen szorítva akár az állami szereplő, akár más magyar magánszereplő, hogy a lehető legolcsóbban újítson föl vagy építsen ilyen utakat, ne úgy, mint Mészáros Lőrinc vagy éppen Szíjj László, vagy Rétvári Bence vagy Bóka János, vagy nem tudom, kik állnak mögöttük. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárt soraiban.)

Forrás: parlament.hu